Ausztria az Európai Unióhoz fordulhatott a paksi fenékküszöb miatt, legalábbis Magyar Péter miniszterelnök erről beszélt a csütörtöki kormányzati tájékoztatón. Az osztrák fellépésnek van előzménye: Bécs éveken át harcolt Paks II. ellen, végül pert is nyert az Európai Unió Bíróságán. A történet azonban ennél jóval régebbre nyúlik vissza, hiszen a Bős-nagymarosi vízlépcső építésének leállítása után Magyarország olyan osztrák finanszírozású beruházás terheit cipelte tovább, amelyhez húsz évre szóló, összesen 24 terawattórás áramszállítási konstrukció kapcsolódott.

Az osztrák pártok egy emberként állnak ki a Paks II. beruházás ellen

Ausztria a Dunán épített fenékküszöb kapcsán korántsem először kerül szembe Magyarországgal egy paksi energetikai beruházás miatt. Bécs Paks II. egyik legkitartóbb ellenfeleként megtámadta az Európai Bizottság 2017-es határozatát, amely jóváhagyta a két új paksi blokk megépítéséhez kapcsolódó magyar állami támogatást.

A döntés egyik kulcskérdése a két új blokk építésének pályáztatás nélküli, közvetlen odaítélése volt egy orosz vállalkozás számára. A Bíróság szerint az Európai Bizottságnak vizsgálnia kellett volna, hogy ez megfelel-e az uniós közbeszerzési szabályoknak.

Azonban Ausztria ezzel nem elégedett meg, és az osztrák parlament 2026 februárjában egyhangúlag elfogadott egy határozatot Paks II ügyében. 

• Az FPÖ, 
• az ÖVP, 
• az SPÖ, 
• a NEOS és 
• a Zöldek 

képviselői egyaránt támogatták a kezdeményezést. Az osztrák kormányt további fellépésre szólították fel a magyar atomerőmű-bővítéssel szemben. A paksi fenékküszöb megtámadása egy újabb felvonása lehet a sógorok magyar energiabiztonság elleni áskálódásának.

Bős-nagyarmarosi vízlépcső meg nem építése nagyon rossz üzlet volt a magyaroknak

Ugyanakkor, ha egy kicsit visszapörgetünk az időben, találhatunk egy jóval régebbi történet is, ez pedig a Bős-nagymarosi vízlépcső építésének – illetve meg nem építésének – ügye. Ugyanis a 90-es években Ausztria részt vett volna a nagymarosi vízerőmű megépítésében. Az Österreichische Donaukraftwerke AG fővállalkozóként vállalta a létesítmény kulcsrakész kivitelezését, az osztrák Verbund pedig része volt annak a pénzügyi-energetikai konstrukciónak, amely a beruházás finanszírozását biztosította.

Magyarország cserébe árammal fizetett volna, az osztrák parlament hivatalos dokumentuma szerint a villamosenergia-szállításnak 1996. január 1-jén kellett megkezdődnie, és legkorábban 2015. december 31-én érhetett véget. Az éves mennyiséget 1200 gigawattórában határozták meg. Ez húsz év alatt 24 ezer gigawattóra, vagyis 24 terawattóra villamos energia, ám a nagymarosi erőmű végül nem épült meg.

Végül a heves társadalmi ellenállás miatt Magyarország 1989-ben leállította a nagymarosi munkálatokat, ám az addig elvégzett és osztrák oldalról finanszírozott teljesítések ellenértékét Ausztria követelte.

Összegezve: Nagymarosnál osztrák vállalatok komoly megrendelésekhez jutottak volna, Magyarország pedig húsz évre szóló áramszállítási konstrukciót vállalt. A vízerőmű építése leállt, de a Nagymaros-szerződéshez kapcsolódó 1200 GWh-s éves osztrák import azonban 2015-ig szerepelt az osztrák energiamérlegben.

Hiába mozgattak meg több ezer tonna követ, Ausztria lerombolhatja a fenékküszöböt

Harminc évvel később ismét a Duna és az energiabiztonság került a magyar–osztrák vita középpontjába. A 2026-os rendkívüli kisvíz miatt a magyar kormány fenékküszöb építéséről döntött Paksnál. A víz alatti műtárgy feladata, hogy megemelje a folyó helyi vízszintjét, és ezzel biztosítható maradjon az atomerőmű hűtővízellátása. Az építkezéshez több tízezer tonna követ használnak, és két bárka elsüllyesztése is része volt a műszaki megoldásnak.

Magyar Péter a legutóbbi kormányzati tájékoztatón arról beszélt, hogy ezt a beavatkozást kifogásolta Ausztria az Európai Uniónál. Ám, hogy pontosan mit kér Bécs, milyen jogalapra hivatkozik és indult-e formális uniós eljárás, azt az osztrák beadvány nyilvánosságra kerüléséig nem lehet biztosan megmondani.

Van azonban még egy körülmény, amely különösen érdekessé teszi az osztrák fellépést, ugyanis Ausztria maga is uniós pénzből épített olyan műtárgyakat a folyón, melyekkel képes a Duna vizének visszatartására.

A Danube Floodplain projekt például a Duna és mellékfolyói ártereinek helyreállításával, valamint természetes vízvisszatartási megoldásokkal foglalkozott. A program osztrák partnere az Universität für Bodenkultur Wien (BOKU) volt, német részről pedig a Müncheni Műszaki Egyetem és az Eichstätt–Ingolstadti Katolikus Egyetem vett részt benne. A mintegy négymillió eurós programhoz az Európai Regionális Fejlesztési Alap több mint 3,18 millió eurót adott.

Ausztriában jelenleg is fut olyan, az Európai Bizottság által finanszírozott Interreg-program, amely innovatív vízvisszatartási technológiákat vizsgál a Duna vízgyűjtőjén, ez a projekt 2025-ben indult, és 2028-ban fut ki.

Egy másik kutatás a Duna és mellékfolyói víztározóinak, gátjainak és tavainak összehangolt kezelését vizsgálja. A BOKU leírása szerint ezek a létesítmények kisvizes időszakokban a víz visszatartásával az aszály negatív hatásainak mérséklésében is szerepet kaphatnak.

Bécstől keletre pedig idén márciusban kezdődött újabb dunai revitalizáció uniós Horizon Europe- és Interreg-források támogatásával.

Harminc év alatt sok víz lefolyt a Dunán, egy dolog azonban feltűnően állandónak bizonyult: amikor Magyarország nagy energetikai beruházást tervez vagy hajt végre a folyónál, Bécs egyből megkezdi az aknamunkát. Eddig kétszer már sikerrel járt...