• Bécsben a Duna partján több mint negyven ingyenes szabadstrand és városi oázis várja a hőség elől menekülőket.
• A bécsi szabadstrandok könnyen megközelíthetők, tiszta vizűek, és sokféle kultúra találkozóhelyei.
• Budapesten a Duna-part főként autóforgalomnak ad helyet, a fürdési lehetőségek elenyészőek és korlátozottak.

A több mint negyven ingyenes szabadstrand egyike a Copa Beach, pár perc sétára az egyik metróállomástól – a belvárosból negyedóra alatt kényelmesen el lehet jutni oda. A nyári hónapokban a különféle kultúrák és népek sűrű, tarka gyülekezőhelye. Hétköznap délelőttönként még szellősebb a part, délutánra megtelik élettel, hétvégén pedig nyüzsgő „tengerparttá” válik.

Nyakkendő le, irány a víz!

Vannak, akik a szomszédos felhőkarcolók irodáiból is munka után egyenest ide jönnek kiengedni a gőzt, immár öltöny nyakkendő illetve kosztüm nélkül, és a közeli metrómegállókban is mindig látni strandtáskás nagyokat, kicsiket, fiatalokat, idosebbeket.

Amikor a perzselő hőség szorítása végre enyhül, s a levegő langyos szellőként hullámzik a Duna fölött, a parti betonon és aszfalton a világ sok-sok nyelve összefolyik egyetlen zsongó szimfóniává: hallatszik itt pattogó arab, lágy ukrán és selymes szláv duruzsolás, keleti dallamok, néha egy-egy kószán odavetett magyar szó. Ausztriának nincs tengere, és mégis van.

Egykor hajók és csónakok horgonyoztak itt, a partélből kiálló kikötőbikák és fémgyűrűk ma is őrzik az egykori kikötő emlékét. Ahol korábban kötelek feszültek, ott most ingyenes napágyak, piros nyugágyak és napernyők sorakoznak, kicsit odébb pedig dús vízparti növényzet zöldell. A parttól néhány lépésre homokkal felszórt kis szigetek – fizetni itt semmiért nem kell. Az ember csak leteríti a plédjét, autó erre nem jár. Az egész olyan, mint egy tágas, vízparti sétálóutca. Hajóknak sincs nyoma, csak a gyerekek játékos sivalkodását viszi a szél.

Ingyen adják a dunai riviérát

A parton néhol algás betonlépcső, máshol a medencékből ismert rozsdamentes fém uszodai létra vezet a vízbe, hogy aztán a Duna frissítő habjaiban feloldódjon a városi világ minden feszültsége. Élő, tiszta és mély víz: ha az ember a lába alá pillant, néha pontyok úsznak el, a part közelében pedig hattyúk koldulnak a fürdőzőktől.

A pontonhídon átsétálva a túlparton hasonló kép fogad: ott napernyők helyett fából és műanyagból készült stégek, kifekvők várják a strandolókat, és persze is büfék sorakoznak. Egy gyros 7 euró (2500 forint) – teljesen átlagos utcai gyorsételáron bekaphat valamit az ember, miközben maga a strandolás ingyenes.

A múlt századi nagy folyószabályozás és a Donauinsel kialakítása tette lehetővé ezeknek a városi oázisoknak, a dunai riviéráknak a megteremtését. De a különbség nem csak a várostörténetben van, hanem a szemléletben is.

Ezért jut nekünk csajk 50 fokos száraz katlan

Ugyanez a Duna szeli ketté Budapestet is, csak a mi rakpartunkon nem nyugágyak állnak, hanem autók száguldanak. A pesti alsó rakpart nyáron egyetlen hatalmas, ötvenfokos katlan. Hiába a próbálkozások a lezárására, fürdési lehetőség híján a plázsnak csúfolt forró aszfalton nem mindenki vágyik kikapcsolódásra.

Ahol mégis lehet fürdeni – mint a Római-parton –, ott a köves, éles meder még a horvátországi tengeri sünök ellen kifejlesztett speciális gumicipőben is kihívás elé állítja a strandolókat. De fürdésre kijelölt szakasz amúgy is aprócska.

Ugyanaz a folyó, ugyanaz a hőség. Az egyik városon belül ingyenes, élhető riviérát teremtettek a helyieknek, míg a másikban a mai napig kipufogógáz választ el minket a víztől.

A budapesti városháza meg is magyarázta, hogy mi ennek az oka: a szigorú biztonsági és közegészségügyi szabályok miatt alig van lehetőség dunai strandok nyitására. A hazai előírások szerint ugyanis a kijelölt strandszakaszon a víz nem lehet mélyebb 1,2 méternél, mert a folyómeder a sodrás miatt hirtelen mélyül.

Tavaly ugyan Dél-Budán kijelöltek egy szabadstandot az Árasztó-parton, a 20 méteres szakaszt pedig idén 100 méteresre bővítették. Tavasszal mederkotrást végeztek, és elmozdították a veszélyes köveket. A helyszínt azóta fiatalok és a külföldiek is felfedezték, hétvégente 150-200-an látogatják, a kihelyezett napágyak folyamatosan használatban vannak.

Így lett az árvízvédelemből riviéra

Bécsben az 1870-es évek nagy folyószabályozásakor vágták le a Duna kanyarulatait, lezárva a mai Öreg-Dunát (Alte Donau). A katasztrófákat okozó jeges áradások kivédésére a város 1972 és 1988 között valósította meg Ausztria legnagyobb vízi projektjét: egy teljesen új, párhuzamos medret (Új-Duna) vágtak a folyónak, a kiemelt földből pedig megépítették a 21 kilométer hosszú, mesterséges Donauinsel-szigetet.

Elsődleges cél a teljes biztonságot nyújtó gátrendszer volt, de a városvezetés kezdettől rekreációs övezetként tekintett a területre. Míg az Öreg-Dunánál és az Új-Dunánál több mint 40 kijelölt ingyenes szabadstrand található (köztük a Copa Beach vagy a homokos Pirat Bucht), addig a fizetős strandok királyai például a Bundesbad, vagy a szigetként elterülő, ikonikus Gänsehäufel. A még 1907-ben nyitott, hosszú mólókkal, kényelmes kabinsorokkal és fás parkokkal kiépített legendás fürdhelyek jól mutatják, hogy a 100 százalékos árvízvédelem és a közösségi strandélet évtizedek óta tökéletesen megférnek egymás mellett.