1969 szeptember 5-én emeltek vádat William Calley hadnagy ellen a vietnámi My Lai-ban történt vérengzés miatt. Másfél évvel korábban amerikai katonák fegyvertelen civilek százait gyilkolták meg: nők, idősek és gyerekek is áldozatul estek, a katonai vezetés azonban egészen más képet festett a történtekről.

A katonák ellenséget kerestek

1968 március 16-án az amerikai hadsereg Americal Hadosztály, 11. gyalogsági dandár, 20. gyalogezred, 1. zászlóaljának, C századának katonái megérkeztek a dél-vietnámi Sơn My térségébe. A hírszerzés szerint a katonákat egy állítólag támadásra készülő ellenséges egység felszámolására küldték.

A faluban azonban nem egy fegyveres alakulat várta őket. Fegyvertelen vietnámi civilek voltak ott, köztük nők, gyerekek és idősek. A későbbi amerikai hadsereg vizsgálata szerint a katonák ennek ellenére módszeresen gyilkolni kezdték őket.

A armyupress.army.mil információi szerint: a civileket több csoportba terelték, majd tüzet nyitottak rájuk. A Peers-vizsgálat (a feladatra felkért William Peers altábornagy vizsgálata) később arra jutott, hogy a helyszínen gyilkosság, nemi erőszak, csonkítás és bántalmazás is történt. A pontos áldozatszámot nem lehetett megállapítani, de a vizsgálat szerint legalább 175, és akár több mint 400 civil is meghalhatott.

A levegőből látta meg a borzalmat

Hugh Thompson helikopterpilóta felderítőrepülés közben figyelt fel az eseményekre és rájött, hogy valami nagyon nincs rendben. A levegőből holttesteket látott, köztük csecsemők, kisgyerekek, nők és idősek tetemeit. A holtaknál nem látott fegyvereket, és nem tűntek katonakorú férfiaknak sem.

Thompson végül leszállt, hogy közelebbről is megnézze, mi történik. Ekkor saját szemével látta, hogy amerikai katonák fegyvertelen falusiakat lőnek. A pilóta megpróbálta leállítani a gyilkosságokat, és helikopterével az amerikai katonák és a menekülők közé állt.

Ezután még ennél is merészebb lépésre szánta el magát: fegyvereseinek azt mondta, hogy ha az amerikai katonák tovább lövik a civileket, nyissanak tüzet rájuk.

Gyerekeket mentett ki a pokolból

Thompson és kétfős legénysége több alkalommal is leszállt a mészárlás helyszínén. A civileket próbálták kimenteni, köztük sebesült gyerekeket is, akiket helikopterrel szállítottak orvosi ellátásra.

A pilóta később jelentette a történteket a parancsnokának. A jelentés végül eljutott a művelet parancsnoki láncába, és a későbbi amerikai hadseregi összefoglalói szerint a gyilkolást körülbelül négy órával a támadás kezdete után leállították.

A hadsereg először tévesen tett jelentést

A történtek nem kerültek azonnal napvilágra. Az első hivatalos jelentések egy sikeres katonai akcióról szóltak, amelyben állítólag 128 vietkong harcost öltek meg, miközben mindössze 22 civil halálát ismerték el.

Később egy katonák által elmondott történetből értesülő veterán, Ronald Ridenhour kezdett utánajárni az ügynek. 1969 márciusában levelet küldött több magas rangú amerikai vezetőnek és kongresszusi képviselőnek, amelyben a történtek kivizsgálását sürgette. A hadsereg ezt követően egyre komolyabban kezdett foglalkozni az üggyel.

A bizonyítékok között kulcsszerepet játszottak Ronald Haeberle katonai fotós képei is. A felvételek később megmutatták a nyilvánosságnak.

Vádat emeltek Calley ellen

1969 szeptember 5-én, a hadseregből való tervezett leszerelése előtt egy nappal William Calley hadnagy ellen hatrendbeli előre megfontolt gyilkosság miatt emeltek vádat. Ez lett a My Lai-ügy egyik legfontosabb jogi fordulópontja.

A későbbi Peers-vizsgálat még súlyosabb képet tárt fel: a történtekben több katonai vezető és katona érintettségét is vizsgálták, illetve azt is, hogyan próbálták eltussolni a történteket. A vizsgálat több tucat személy esetleges büntetőjogi felelősségét azonosította.

Calley végül 1971-ben életfogytiglani büntetést kapott a civilek meggyilkolása miatt. Nixon elnök azonban röviddel az ítélet után elrendelte, hogy a hadnagy házi őrizetben töltse büntetését, és később szabadlábra került.

A My Lai-i mészárlás így a vietnámi háború egyik legsötétebb fejezetévé vált.