„Esküszöm, égő fáklya leszek az Országháznál” – ezzel a mondattal híresült el Horváthné Pataki Ildikó, aki a Tisza Párt aktivistájaként még táncot is lejtett a Kossuth téren. A lelkesedés nem tartott sokáig, az interneten Égő fáklya néniként emlegetett nő „tüze” a jelek szerint kialudt. Közösségi oldalán ugyanis jelezte, csalódott a Tiszában és Magyar Péterben, ezt pedig ekképpen fejezte ki: „Sz…rból a f…sba léptem!”. Állítása szerint a nő eladja tiszás ereklyéit, és még az aktivistaszerepét is feladja.

Fel lehet tenni a kérdést: ugyan kit érdekel Égő fáklya néni? A történet azonban nem csak róla szól. Úgy tűnik, egyre többen csalódnak a Facebook-kormányzásban, és sorra is lehet venni a példákat. Itt van rögtön a nyugdíjak ügye: Magyar Péter miniszterelnök és Kármán András pénzügyminiszter örömhírként közölte, hogy megemelik az öregségi nyugdíj legkisebb összegét. A Tisza kommentelő-hadosztálya azonban kritikák özönét zúdította a posztok alá. Egyszerűen nem tartják a többi nyugdíjassal szemben korrektnek a döntést. Valaki fel is tette a kérdést: „Miért fizettem az adómat tisztességesen?!” Ehhez hozzátoldotta ezt is: „Nem erre szavaztam.” Mondjuk ki, egyre többen józanodnak ki és vallják be magukban vagy veretes bejegyzésekben, hogy bizony nem ilyen lovat akartak.
Mindez azt jelzi, hogy a Tisza Párt szavazói körében kezd elromlani a hangulat. Nem erre számítottak. A Fidesz támogatói nyilván nem lepődnek meg a folyamatokon, ők biztosan hasonlókat vártak. Ezért húzták máshová az ikszet. A probléma azonban jóval nagyobb annál, hogy miként alakul a kormány támogatóinak lelki állapota.
Megtört a fél éve tartó optimizmus a magyar gazdaságban – közölte a minap felmérése eredményét a GKI. Bizony, augusztusban a fogyasztók és az üzleti szféra hangulata is romlott. Esett az úgynevezett bizalmi index az iparban, a kereskedelemben és az építőiparban is. Kiderült az is, hogy több vállalkozás készül elbocsátásokra, mint amennyi létszámbővítésre. A lakosság várakozásánál is tetten érhető a fordulat.

Nehéz elfelejteni a választások előtt tett tiszás ígéreteket, egész pontosan 1236 van belőlük. Elvileg a családi pótléknak már a duplájára kellett volna nőnie, de nem nőtt. Ahogy a zöldségek, gyümölcsök és az egészséges alapvető élelmiszerek forgalmi adója sem lett öt százalék. Ellenben amit csináltak – lásd gyógyszerek áfacsökkenése vagy az iskolakezdési támogatás bevezetése –, valahogy nem úgy sikerült, mint azt várni lehetett. Nincs ebben semmi meglepő, ígérni könnyű, a pálya széléről bekiabálni sem nehéz. Abban sincs, amilyen magyarázattal előállt a kormány: azt hitték, jobb költségvetési helyzetet örökölnek. Facebook-kormányzás megtoldva a visszamutogatással.

Ami viszont kétségkívül megy, az a magyar vállalkozások üldözése. Jön a vagyonvisszaszerzési hivatal, bármelyik állami megrendelést korábban elnyerő cégre ráfoghatják, hogy kiszolgálta a NER-t. Azaz: beruházáshoz jutott az Orbán-kormány tizenhat éve alatt. Megkezdődött több társaság kiszorítása, az egyiket ellenőrzéssel fenyegetik, míg a másikat kizárják az adott pályázatból. Az, hogy ez a beruházásokat, a beszállítókat, a munkahelyeket és lényegében a gazdaság erősödését veszélyezteti, nem számít.

A csalódottak köre nő, de van, ahol örömtüzek gyúlnak. Ezek a külföldi multinacionális társaságok. Dörzsölhetik a tenyerüket, mert Magyarországon ismét elkezdődött a hazai versenytársak lefékezése. Láttunk már ilyet 2010 előtt is. Aki pedig nem emlékszik azokra az időkre, vagy azt követően született első szavazó volt az idén, majd meglátja, hogy milyen évek voltak azok.

Ne lepődjön meg senki, ha nem csak Égő fáklya néni lelkesedése válik köddé.