A magyar női kosárlabda-válogatott 28 év szünet után játszott ismét világbajnoki mérkőzést. 1998-ban is Németországban rendezték meg a vb-t, most is, idén Berlin a házigazda. A magyar csapatnak kezdésként nem is juthatott volna nehezebb feladat: az olimpiai ezüstérmes franciák ellen kellett helytállnia, s ez volt az a meccs, amelyen abszolút nem mi voltunk az esélyesek. A mi csoportunk másik mérkőzésén pénteken kora délután Dél-Korea 99-81-re legyőzte a párizsi olimpia 7. helyezettjét, Nigériát. A magyar-francia meccset a nap zárásaként, főműsoridőben rendezték meg, a találkozóra már hetekkel korábban minden belépő elkelt.

A francia csapat megmutatta, milyen a modern kosárlabda

Juhász Dorka kosarával kezdődött el a meccs és ekkor 2-0-ra vezetett a magyar válogatott. 2-2 után Takács-Kiss Virág hármasa akadt be, miközben azért támadásban az eladott labdákkal kellett nagyon vigyázni. 

A 8-0-s francia futás után 5-12-es állásnál Völgyi Péternek időt kellett kérnie. Öt eladott labdánk volt négy perc alatt, ebből az ellenfél 7 pontot szórt. Ezt valahogy meg kellett volna állítani, csakhát az ellenfél a világ egyik legjobb csapata volt.

Sajnos, az időkérés sem segített, a támadásaink vérszegények és pontatlanok voltak. A 6. percben már 11 ponttal vezetett a francia csapat, amely játszi könnyedséggel ment át a magyar védelmen. Johannes tripladobása közben odaütöttünk, három büntetővel jöhetett az ellenfél. Hosszú szünet után Lelik végre dobott egy hármast, már ennek is örülni kellett. Annak nem, ahogy a következő magyar támadásnál lejárt az időnk, aztán villámgyorsan átszaladtak rajtunk. Gabby Williams, aki egykor a Sopronban is játszott, úgy verte meg a magyar védelmet, hogy azt nem volt jó nézni. A francia együttes jól nyomta a 2 a 2 elleni játékot, ami ellen semmilyen válasza nem maradt a mieinknek. A 26-8-as francia vezetés egészen elképesztő gall fölényt jelzett, de legalább olykor egy-egy triplánk beesett, nem sokkal az első negyed vége előtt Kányásié. A baj csak az volt, hogy a francia csapat is ezzel válaszolt. Az első negyedet 29-11-re nyerte meg az ellenfél.

Juhászra a franciák nagyon felkészültek, nem tudott kibontakozni. Studer homályt dobott, semmilyen szinten nem tudtuk megállítani a francia rohamokat. Egyre nőtt a különbség, 12-38-nál már felsejlett a 30 pontos különbség. Minden statisztikai mutatóban óriási fölényt jelzett a gallok játéka. 12-43-nál már kiléptünk a harmincból is, megint időt kellett kérnie Völgyi Péternek. 

Dúl Panka kiszorított helyzetből talált be, ennek kicsit lehetett örvendezni, meg annak, hogy végre kosarat dobott a magyar válogatott. A meccset látva kevés volt a pozitívum, 14-50-nél például úgy kaptunk egy hármast, hogy nem is védekeztünk. Ha esetleg ez volt a cél, azaz, hogy eleve feladjuk a meccset, akkor sem nézett ki ez jól. Mert olykor tényleg az volt az ember érzése, hogy még edzőpartnernek sem vagyunk jók. A kérdés csak az volt, hogy a francia együttes mikor áll le, meddig nyomják tövig a gázt. Az eladott labdákból 25-0 volt a franciáknak, a gyorsindításokból 18-0. Mit lehetett mindehhez hozzátenni? Semmit, csak szomorúan konstatálni, hogy milyen az igazi, világszínvonalú kosárlabda. 

Abban lehetett bízni, hogy a második félidőben a francia csapat kissé visszavesz, de a kezdés nem ezt tükrözte. A kékek mentek, mint a mérgezett egerek, mi pedig ezt a sebességkülönbséget nem tudtuk kompenzálni. Egy-egy pillanatra megvillant a magyar csapat, Juhász kapott szép labdát, ezt be is dobta, de mindezek tényleg csak felvillanások voltak, az összképen nem változtattak. Aztán, ahogy teltek a percek, a francia csapat sorozatosan cserélt, s a játék tempója is csökkent kissé. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenfél sem azzal a lendülettel játszott már, de mindennek csak számszaki jelentősége maradt, semmi más.

Johannes újabb triplát hintett, 27-74-nél megint magyar időkérés következett. Közel voltunk tehát az ötvenpontos hátrányhoz. Azért is lett volna jó kitalálni valamit, mert szombaton kora délután már újabb meccset kellett játszani Nigéria ellen. A harmadik negyed is véget ért, ebben 11 pontot dobtunk, csakúgy, mint az elsőben. Viszont a francia csapat csak 16 pontot szórt ebben a tíz percben, ezzel pedig jelezte, hogy lejebb kapcsoltak pár sebességi fokozatot.

A negyedik negyedre legfeljebb azt lehetett kitűzni, hogy dobjunk legalább 12 pontot. Helyette kaptunk egy triplát, ezzel 49 ponttal vezetett már a francia válogatott. 

Sok mindent nem kellett persze ebbe belelátni, mert az olimpiai ezüstérmes teljesen leállt. Úgyhogy a mínusz 50 helyett hamar visszajöttünk mínusz 40-re. Mindez azonban semmit sem jelentett, mert láttuk, mire képes Franciaország, ha tényleg komolyan veszi a játékot. Szerencsére a végén teljesen kiengedtek, így némileg sikerült kozmetikázni az amúgy rettenetes összképen. Akik pedig eddig nem tudták, milyen a XXI. századi modern (női) kosárlabda, azok ennek a meccsnek az első félidejében ízelítőt kaptak ebből. Sajnos, nem a magyar válogatott mutatta be ezt, de botorság lett volna ezt várni. Mondjuk arra sem sokan gondoltak, hogy az történik velünk, amit az első félidőben láttunk, de mit tegyünk, ez most így sikerült. A végén még eladtunk pár labdát (ebből is volt már 22), majd kaptunk pár kosarat. 

Ezt a meccset sürgősen el kell felejteni és minden erővel a szombat délután 14.15-kor kezdődő Nigéria elleni meccsre kell koncentrálni. Más egyebet jelen helyzetben nem lehet tenni.

Női kosárlabda-világbajnokság, B-csoport, 1. forduló: Franciaország–Magyarország 99-53.