TechtudSzerző: origo 2026. 09. 04. 2 percnyi olvasás
Tudtad, hogy valójában nem is ez volt a játék neve?
Volt idő, amikor egy menő kézikonzolhoz nem kellett több százezer forint, áruhitel, kamatmentes részlet, színes OLED-kijelző vagy internetkapcsolat. A kilencvenes években szinte mindenkinek ott volt a kezében vagy az iskolatáskájában az a hosszúkás, műanyag konzol, amit mindannyian egyszerűen csak Tetrisnek hívtunk. Mennyire egyszerű és édes volt akkoriban az élet, igaz? Ahogy előkerül 1-1 emlék a játékról, rögtön visszarendeződnek a gondolataink a múltba. Ó, a Tetris!
Mindenki játszott vele, mindenki ismerte, pedig egyébként nem is Tetris a neve hivatalosan (nem összetévesztendő a játékgép, amire most nosztalgiázva emlékszünk, magával a játékkal, amiről itt írtunk korábban). A kínai gyártású Brick Game játékgépekkel főleg piacokon lehetett találkozni, és mivel nem voltak drágák, a kilencvenes évek első felében különösen népszerűvé váltak. Készült belőlük 8 in 1 és számtalan más változat, később pedig megjelentek a szinte hihetetlen játékmennyiséget ígérő 2001 in1 és akár 9999 in 1 feliratú gépek is. Nekem 8 in 1 volt, és olykor vágyakozva nézegettem, ahogy az árusok kínálják a 9999 játékot ígéri változatot... Hogy valóban több ezer játék lett volna bennük? Dehogyis: néhány alapjáték különböző sebességű és nehézségű változatait számolták újabb és újabb játéknak. A Tetris különböző változatai mellett egyes Brick Game gépeken autóverseny és lövöldözős játék is helyet kapott, más változatokon pedig Snake, Frogger- vagy Pong-szerű programmal is lehetett játszani.
De a legtöbb gyerek számára a Tetris volt a nagybetűs játék.
A 10×20 mezős, monokróm LCD-kijelzőn potyogtak lefelé a jól ismert elemek, nekünk pedig csak egyetlen feladatunk volt: kirakni teljes sorokat, minél tovább életben maradni, és megdönteni az előző rekordot. Két AA ceruzaelem elég volt hozzá, a gép pedig olyan egyszerű volt, hogy használatát senkinek sem kellett elmagyarázni.
A Brick Game ráadásul tökéletes iskolai játék volt. Könnyű volt, befért a táskába, egy menethez elég volt néhány perc két csöngetés között, és egyetlen gépen az egész baráti társaság felváltva játszhatott.
A hang kikapcsolására szolgáló gomb pedig különösen hasznos volt, amikor a Tetris nem a szünetben, hanem a pad alatt került elő. Persze ilyet soha egyikünk sem csinált, ugye? Nincs róla statisztikám, de szinte biztos vagyok benne, hogy a legtöbbször óra közben elkobzott tárgyak élén volt a Tetris.
A drága Game Boy eközben sok magyar gyerek számára legfeljebb vágyálom volt. A jóval olcsóbb Brick Game vagy, ahogy mindannyian hívtuk, Tetris, azonban elérhető közelségbe hozta a saját kézikonzol élményét.
Könnyű bevallania annak a korosztálynak, aki ebben a korszakban volt iskolás, hogy ha meglát egy Tetrist 8 in 1 vagy éppen a sokak által irigyelt 9999 in 1 felirattal, máris repül vissza lélekben az iskolai folyosókra. Megkockáztatom: nem csak 1-1 nosztalgiázó, hanem egy egész generáció.
Napi