Emlékeznek még arra a meleg augusztusi napra, amikor a breaktánc először mutatkozott be az olimpiai játékokon? A laikus közönség pörgős akrobatikára, elképesztő fizikai teljesítményre és a hiphop kultúra ünnepére számított a La Place de la Concorde-on. Ehelyett megkapták Rachael Gunnt. A 36 éves ausztrál egyetemi adjunktus zöld-sárga nemzeti melegítőben lépett a szőnyegre, majd olyan mozdulatsort mutatott be, amit leginkább egy hátára fordított, élete végét járó csótány, egy beindítani próbált fűnyíró és egy felajzott kenguru keverékeként lehetne leírni.

Az eredmény? Három menet, három megsemmisítő vereség, és 0-18-as pontarány. A bírák nem kímélték, de a net népe még kevésbé. Raygun órák alatt a TikTok, az X és a Reddit abszolút uralkodója lett, a videóit százmilliók nézték meg, a mémgyár pedig gőzerővel indult be. A reakciók a jóízű röhögéstől a brutális népharagig terjedtek: miközben Jimmy Fallon az esti show-jában parodizálta a mozdulatait, a breaktánc-közösség tagjai az utcán tüntettek a sportág elárulása miatt.

Akadémiai kísérlet a sportcsarnokban

A Netflix Untold: Raygun című dokumentumfilmje pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a bulvárlapok és a mémoldalak megálltak. A rendezők nem elégedtek meg azzal, hogy újra megmutassák a hírhedt mozdulatokat, leültek magával Rachael Gunn-nal is, aki meglepő őszinteséggel és némi szürreális elhajlással mesél élete legbizarrabb időszakáról.

A filmből kiderül, amit sokan elfelejtettek a felháborodás hullámaiban: Raygun nem egy véletlenül betévedt túrázó volt, hanem a Macquarie Egyetem kulturális kutatója, akinek a szakterülete – kapaszkodjanak meg – éppen a breaktánc, a testkultúra és a genderelméletek kapcsolata. Gunn a saját elmondása szerint pontosan tudta, hogy fizikailag és technikailag nem tudja felvenni a versenyt a 16-18 éves, profi fizikumú ázsiai vagy amerikai lányokkal. Ezért döntött úgy, hogy a „művészeti egyediségre” és az ausztráliságra helyezi a hangsúlyt. Az eredményt láttuk: a posztmodern művészeti koncepció és a nyers olimpiai valóság ütközéséből frontális karambol lett.

A produkció lépésről lépésre cáfolja meg a legsötétebb teóriákat. Kiderül, hogy a válogató teljesen szabályos volt – igaz, Ausztráliában annyira gyerekcipőben jár a női breaktánc, és annyira kevesen indultak, hogy Gunn valóban meg tudta nyerni a kvalifikációt. A férje nem volt bíró, és semmiféle állami milliókat nem csaltak el. Ugyanakkor a film nem menti fel teljesen a főhőst: megrázó pontossággal mutatja meg azt a különös akadémiai vakságot, amivel egy egyetemi oktató nem vette észre, hogy az olimpia nem az ő személyes performansz-színháza.

A breaktánc lett az igazi áldozat

A film legszomorúbb tanulsága mégis az, hogy miközben Raygun végigturnézta a médiát és celeb lett a saját égéséből, maga a breaktánc lett az igazi áldozat. A sportág Párizsban mutatkozott be, és bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már korábban eldöntötte, hogy 2028-ban, Los Angelesben nem lesz jelen a műsoron, a közvélemény szemében a breaktánc örökre összeforrt Raygun szürreális mutatványával.

A filmben megszólaló profi táncosok és sportvezetők nem is rejtik véka alá a dühüket: úgy érzik, Gunn egyetlen délután alatt tette nevetség tárgyává azt a kultúrát, amit ők évtizedek óta vérrel, izzadsággal és komoly atlétikai teljesítménnyel építenek. Bár Raygun a film végén bejelenti visszavonulását a versenyszerű tánctól, a károkozás már megtörtént.

Az Untold: Raygun nem akarja szentté avatni Rachael Gunnt, de megmutatja a mém mögött lévő hús-vér embert is, aki egy rosszul értelmezett ambíció miatt vált a globális internetes zaklatás célpontjává. Ha szeretné újraélni a 2024-es nyár legszürreálisabb sportpillanatát, de kíváncsi arra is, mi zajlott a háttérben, a Netflix új dokuja kötelező darab. Csak a zöld melegítőt próbáljuk meg valahogy kiverni a fejünkből.

(Borítókép: Rachael Gunn 2024. augusztus 9-én. Fotó: Ezra Shaw / Getty images)