GazdaságSzerző: index 2026. 09. 04. 12 percnyi olvasás
Az viszont nem kérdés, hogy cselekedni kell.
Ami néhány éve még szélsőségnek számított, hamarosan egy átlagos magyar nyár része lehet. 2026-ban megdőlt az országos és a fővárosi melegrekord, minden korábbinál kevesebb nyári csapadék hullott, két hőhullám pedig az eddigi legintenzívebbnek bizonyult Budapesten. Az ELTE éghajlatkutatói szerint Magyarország éghajlata már Közép-Spanyolországéhoz és Észak-Görögországéhoz közelít, miközben a forróság emberéleteket követel, az aszály pedig lassan a korábban ellenállónak hitt búzát is utoléri. A legriasztóbb azonban nem az, amit ezen a nyáron átéltünk, hanem az, hogy kétfokos globális felmelegedésnél mindez már nem kivétel, hanem az új normalitás lehet.
A nyári rekordok mögött nem egyetlen balszerencsés időjárási helyzet áll. Pongrácz Rita, az ELTE meteorológusa ezért onnan indította a magyarázatot, hogy az emberiség évről évre több szén-dioxidot juttat a légkörbe, mint amennyit a természet el tud nyelni.
A 2015–2024 közötti átlag szerint évente 9,8 gigatonna karbon kerül a levegőbe a fosszilis energiahordozókból és az iparból, további 1,4 gigatonna pedig a földhasználat megváltoztatásából. Az óceánok ennek 29, a növényzet további 21 százalékát nyeli el, a másik fele azonban a légkörben marad. A Covid alatti rövid visszaesés sem változtatta meg a trendet: 2025-ben a kőszénhez kötődő kibocsátás 0,8, a kőolajé 1, a földgázé 1,3 százalékkal emelkedett. Kína kibocsátása 0,4, az Egyesült Államoké 1,9, Indiáé 1,4, az Európai Unióé 0,4 százalékkal nőtt. Magyarország globális részesedése ugyan egy százalék alatti, az egy főre jutó értéke azonban nagyjából a világátlagon van.
Az iparosodás előtti 280 ppm-ről 2025-re 425,6 ppm-re, 2026 májusára 428,7 ppm-re nőtt a légköri szén-dioxid-koncentráció, ami 52 százalékos emelkedés. (Ppm = parts per million, vagyis a „milliomod rész”. A 428 ppm azt jelenti, hogy egymillió levegőmolekulából körülbelül 428 szén-dioxid-molekula.) Míg az 1950-es években évente körülbelül 1 ppm volt a növekmény, ma már 2,5–3 ppm. A legszélsőségesebb, folyamatos kibocsátásnövekedéssel számoló RCP8.5-ös pályát ma már kevésbé tartják valószínűnek, a felhalmozódást azonban csak több évtizedes, erőteljes kibocsátáscsökkentés törhetné meg. (Az RCP8.5 olyan szélsőséges éghajlati forgatókönyv, amely tartósan növekvő üvegházhatásúgáz-kibocsátással és 2100-ra négyzetméterenként 8,5 wattos többlet-sugárzási kényszerrel számol.)
Ehhez társult 2026 tavaszán az El Niño. A Csendes-óceán trópusi térségében júliusra már kétfokos hőmérsékleti anomália alakult ki, az esemény az év végéig tovább erősödhet, majd 2027 elején kezdhet lecsengeni. Magyarország csapadékára ebből nem lehet biztos következtetést levonni: korábban száraz és nedves időszakra is volt példa erős El Niño idején. A globális átlaghőmérsékletet viszont felfelé mozdítja, így közvetve nálunk is növeli egy melegebb év esélyét.
Az El Niño a Csendes-óceán trópusi térségének néhány évente visszatérő természetes éghajlati jelensége, amelynek során a középső és keleti óceánfelszín a szokásosnál melegebbé válik. A felmelegedés átrendezi a légköri nyomás- és szélrendszereket, ezért világszerte módosíthatja a hőmérséklet és a csapadék eloszlását. Egyes térségekben aszályt és hőhullámokat, máshol rendkívüli esőzéseket és árvizeket idézhet elő. Magyarország időjárására nincs egyértelmű, közvetlen hatása, a globális átlaghőmérsékletet azonban rendszerint megemeli.
A számok mögött ott van egy nyár, melyet nehéz volt kipihenni. Kis Anna éghajlatkutató felidézte, hogy júniusban öt, júliusban egy, augusztusban négy napon dőlt meg a napi melegrekord. Július ugyan két napi hidegrekordot is hozott, ez azonban alig változtatott az összképen: az országos abszolút csúcs 42,0, a fővárosi rekord 41,6 Celsius-fokra emelkedett.
A 24,9 fokos országos középhőmérsékletű augusztus 1901 óta nemcsak a legmelegebb augusztus, hanem a Magyarországon valaha mért legmelegebb hónap lett. A teljes nyár 2024 után a második legmelegebbként zárt, csapadékból viszont negatív rekord született.
Az átlagos mintegy 180 milliméter helyett mindössze 75 milliméter hullott – nagyjából annyi, amennyi máskor egyetlen júliusban szokott. Budapesten június 20-án egy 12 napos, július 30-án pedig egy kilencnapos hőhullám kezdődött. A második rövidebb, de erősebb volt; intenzitásban mindkettő felülmúlta a 2007-es rekordert, hosszban azonban elmaradtak a 2024-es, 13 napos csúcstól. A XX. századhoz képest 1990 óta a hőhullámok gyakoribbá és hosszabbá váltak, intenzitásuk pedig még az időtartamuknál is gyorsabban nőtt.
A valódi megterhelést sokszor nem is a délutáni csúcshőmérséklet, hanem az jelenti, hogy éjszaka sincs menekvés a forróság elől.
Trópusi éjszakán a hőmérséklet nem süllyed 20 fok alá, ezért a szervezet nem tud regenerálódni. Országosan az ilyen éjszakák száma nagyjából évi egyről háromra, Budapesten hatról 18-ra nőtt.
A 2024-es országos átlag már meghaladta a 15 napot, a korábban főként júliusra korlátozódó jelenség pedig ma már júniusban és augusztus 20. után is előfordul. A városi hősziget tovább súlyosbítja a terhelést.
Ennek már mérhető ára van emberéletekben. A kutatók azt a hetet tekintik hőhullámosnak, amikor a napi középhőmérséklet 27 fok feletti részéből képzett heti hőösszeg meghaladta az 1, intenzívnek pedig azt, amikor a 6 Celsius-fokot. A 2015–2025 közötti adatok alapján a legtöbb ilyen hetet Csongrád-Csanád megyében találták, összesen 33-at, Nógrádban viszont csak egyet.
Az összes hőhullámos héten Zalában 21, Veszprémben 18, Budapesten 17 százalékos többlethalálozás jelentkezett; az intenzív epizódok alatt Tolnában 35, Baranyában 28 százalék volt az érték.
A három rendkívül forró 2024-es héten országosan mintegy 1400-zal többen haltak meg a várhatónál, ami 20 százalékos többlet. Csongrád-Csanádban a sok hőhullám ellenére kisebb volt az arány, ami Kis Anna szerint az alkalmazkodás, például a légkondicionálás nagyobb elterjedtségének szerepére utalhat.
A hőség kevés csapadékkal együtt láncreakciót indított el. A 2026-os európai aszály már januártól épült: előbb 10–40, áprilistól 40–50 százalékos csapadékhiány mutatkozott. Májustól egyre több helyen a talajnedvesség csökkenése, később már a növényzet stressze is láthatóvá vált. Augusztus közepére és végére Magyarországon, valamint Franciaország déli és nyugati részén alakult ki az egyik legsúlyosabb helyzet. A kiszáradt növényzet a tüzeknek is kedvezett: az unióban leégett terület 2026-ban egy ideig még a rekordot tartó 2025-ös év azonos időszaki értékét is meghaladta.
Szabó Péter szerint az egyik legfontosabb tanulság, hogy
Magyarország úgy is kiszáradhat, hogy közben az éves csapadék mennyisége alig változik. Az éves összeg 1971 óta nem csökkent jelentősen, a magasabb hőmérséklet miatt azonban nőtt a párolgási igény: ugyanabból a vízből kevesebb marad a talajban és a növényzetben.
A szárazabb éghajlati kategóriák 25 éve még az ország 56, jelenleg már átlagosan 64 százalékát fedik le, a félszáraz területek aránya pedig 5-ről 15–16 százalékra nőtt. A közepesen meleg klímaöv jelenlegi 49 százalékos részesedése a jövőben 67–83 százalékra emelkedhet, 2060 után pedig kis területen megjelenhet a ma Rómától délre jellemző meleg klímaöv is. Hazánk hő- és vízellátottsága Közép-Spanyolországéhoz, Észak-Görögországéhoz és a Duna-deltáéhoz közelít. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mediterrán időjárás egyszerűen beköltözik a Kárpát-medencébe: a csapadék évszakos eloszlása nálunk továbbra is más maradhat.
De vajon megállítható-e még a folyamat, vagy a mostanihoz hasonló nyarak már velünk maradnak? Továbbá mit tehet a lakosság és az állam, miután a másfél fokos globális küszöb elérése a korábbi becsléseknél jóval közelebb került.
A kutatók szerint a másfél fok átlépését már gyakorlatilag nem lehet elkerülni, és valószínűleg a két fok fölé is kerülünk; a bemutatott globális modellek 2029-re tették a másfél, 2039-re a kétfokos szint meghaladását. Mindez azért kirívó, mert korábban 2041-re prognosztizálták a globális átlaghőmérséklet másfél fokkal történő emelkedését, mindez a mostani becslések szerint nagyon rövid idő alatt 12 évvel előbb következik, tekintve hogy a globális kibocsátás intenzív maradt.
Erőteljes kibocsátáscsökkentéssel az évszázad második felében ismét alacsonyabb szintre lehetne visszatérni, ehhez azonban három-négy évtizeden át következetesen vissza kell szorítani a fosszilis energiahordozók használatát.
A rendszer tehetetlensége miatt 2040–2050 előtt még azonnali cselekvés mellett sem várható érzékelhető fordulat. A jelenlegi nemzetközi vállalások teljesítése nagyjából 2,3–2,4 fokos felmelegedés felé mutat 2100-ra, ám a kibocsátás egyelőre tovább nő.
Magyarországnak egy százalék alatti részesedéssel is cselekednie kell, mert a globális problémát csak valamennyi ország hozzájárulásával lehet mérsékelni. A hazai kibocsátás hosszabb távon csökkent, ennek egy része azonban gazdasági és szerkezeti változások, nem pedig tudatos klímapolitika eredménye. A napenergia gyors terjedése fontos előrelépés, de nagy melegben romlik a panelek teljesítménye, éjszaka pedig nem termelnek. Ezért a napenergiát szél- és geotermikus energiával kell kiegészíteni.
A szél főként a Kisalföldön és a Dunántúl északi részén használható jól; a korábbi 12 kilométeres védőtávolság gyakorlatilag ellehetetlenítette a szélerőművek telepítését.
Arra is rákérdeztünk, milyen változást várnak a klímapolitikában a kormányváltástól. Emlékezhetünk, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnök és volt kormánypárti politikusok a globális felmelegedés és a környezetvédelmi mozgalmak kapcsán gyakran használták a „klímahiszti”, illetve a „klímahisztéria” kifejezéseket. A kormányzati irányváltás megítélésében a szakértők óvatosak voltak: a valódi eredményt az új szabályok és a készülő klímatörvény tartalma, illetve végrehajtása mutathatja meg. A kibocsátáscsökkentés egyik legnagyobb hazai tartaléka eközben az épületek átfogó hőszigetelése.
Ha már a politikai szerepvállalásnál tartunk, Magyar Péter a csütörtöki kormányzati tájékoztatón bejelentette, hogy a kormány 2027. január 1-től önálló, országos hatáskörű környezetvédelmi főhatóságot hoz létre, amely egy kézben összpontosítja a legfontosabb környezet-, természet-, klíma- és állatvédelmi, valamint vízgazdálkodási, vízvédelmi és erdészeti hatósági feladatokat. A miniszterelnök szerint ezzel felszámolják a jelenlegi, több minisztérium és hatóság között megosztott rendszert, és olyan szervezetet állítanak fel, amely a legnagyobb szennyezőkkel szemben is hatékonyan léphet fel.
A tervek részeként a legsúlyosabb környezetvédelmi szabálysértések esetében ötmilliárd forintra emelik a kiszabható bírságot, a hulladékgazdálkodási ügyekben pedig eltörlik az eddigi 500 millió forintos felső határt. Bevezetik továbbá a „három csapás” elvét: ha egy nagyvállalat öt éven belül harmadszor is megsérti a környezetvédelmi szabályokat, legalább éves nettó árbevételének 0,5 százalékára, de minimum ötmilliárd forintra büntetik. Magyar Péter hangsúlyozta, hogy az új rendszer célja egy erős jogkörökkel és valódi visszatartó erővel rendelkező hatóság kialakítása, amely képes megvédeni az emberek egészségét és Magyarország természeti értékeit.
A sajtó arra is rákérdezett, valóban a hőség számlájára írható-e a kimutatott többlethalálozás. A kutatók ilyenkor a sokéves átlag alapján várható esetszámot vetik össze a forró hetek tényleges adatával. A kettő között következetesen jelentkező különbség mutatja meg a hőséghez kapcsolható többletet.
A természetes szén-dioxid-nyelők sem korlátlanok. Az erdősítés helyenként javítja, az erdőirtás – például az Amazonas térségében – rontja a mérleget, miközben az iparosodás kezdetén még szinte teljesen elnyelt emberi eredetű többletből ma már 50 százalék marad a légkörben. Az agrárium pedig nemcsak elszenvedője a folyamatnak: a szarvasmarha-tenyésztés és a rizstermesztés jelentős metánforrás, a légköri metán koncentrációja az 1700-as évek óta 150 százalékkal, vagyis két és félszeresére nőtt. Az alkalmazkodást agrárklimatológiai kutatások és gazdálkodói döntéstámogató eszközök is segíthetik.
A Duna jövőjére vonatkozó kérdésre árnyalt válasz érkezett. A folyó magyarországi vízhozamát elsősorban az Alpok és a Kárpátok csapadéka, a hóolvadás és a felső szakaszok szabályozása alakítja. Az átlagos vízszint nem feltétlenül zuhan drámaian, az alacsony vízállások azonban gyakoribbá válhatnak, miközben a téli csapadék, a gyors tavaszi olvadás vagy egy-egy rendkívüli esőzés továbbra is súlyos árvizeket okozhat. A kisvíz és a pusztító árhullám tehát ugyanazon változékonyabb rendszer két oldala lehet.
Arra viszont határozott nem volt a válasz, hogy 2026 szeptemberében megmondható-e, milyen lesz 2027 nyara. A modellek több évtizedes valószínűségeket jeleznek, nem azt, melyik konkrét év lesz száraz. Európában nagyjából öt-hat hétre előre lehet használható becslést adni arról, hogy az idő az átlagnál melegebb, hűvösebb, szárazabb vagy nedvesebb lehet; pontos hőmérsékletet és csapadékmennyiséget nem lehet felelősen ígérni. A globális átlag azonban 2027-ben az El Niño és a melegedő trend miatt nagy valószínűséggel magasabb lehet, Magyarországon ettől még jöhet csapadékosabb nyár, helyi rekordok nélkül.
Arra is rámutattak, hogy
Magyarországon 1991–2020 között évente átlagosan három, legalább 35 fokos forró nap volt. A szélsőséges 2024-es évben már 14-et mértek. Kétfokos globális felmelegedésnél 15 ilyen nap lehet az átlag – vagyis ami ma rendkívüli nyárnak számít, abban az éghajlatban megszokottá válhat.
A változás végül a földeken válik kézzelfoghatóvá. A búza eddig ellenállóbbnak bizonyult a nyári szárazsággal szemben, mint a kukorica vagy a burgonya, részben azért, mert fejlődésének kulcsidőszaka kevésbé nyúlik bele a nyár közepi forróságba. Pongrácz Rita és Szabó Péter új elemzése szerint azonban ez az előny sem tart örökké.
A közel egymillió hektáron termesztett növény országos átlaghozama 2015 és 2024 között hektáronként 5350 kilogramm volt. 2022-ben azonban csak 4450, 2026-ban az előzetes adatok szerint mindössze 4300 kilogramm termett – ez 2012 óta a legalacsonyabb érték. Az elmúlt évtized magasabb átlagai részben a technológiai fejlődésnek és az ellenállóbb fajtáknak köszönhetők, ám ennek is vannak határai.
A felmelegedés közben átírta a növény naptárát. A 15 Celsius-fok feletti hőösszeg alapján számított érési idő 1971 és 2024 között mintegy három héttel került korábbra: július 10. környékéről június 20. környékére. Kiderült az is, hogy nem egyszerűen az számít, mennyi eső esik, hanem az, hogy mikor. A szárbaindulás utáni csapadékos napok növelik a hozamot, közvetlenül az érés előtt viszont a nedves idő már a gombás betegségeknek, például a rozsdafertőzéseknek kedvez. A jó 2021-es évben sok esős nap jutott a korai fejlődési szakaszra, és kevés az érés elé; a gyenge 2003-as évben éppen fordítva történt. A két csapadékmutató és a terméshozam között 0,71-es korrelációt találtak, a modell pedig az éves ingadozás mintegy felét képes volt megmagyarázni.
A 2040 után érdemi kibocsátáscsökkentéssel számoló, közepes forgatókönyv mellett is inkább csökkenő terméshozamok várhatók. Különösen 2030 és 2070 között nőhet az évek közötti bizonytalanság, és a mainál jóval gyengébb termések is előfordulhatnak. Nemzetközi kutatások szerint alkalmazkodás és technológiai fejlődés nélkül minden további egy Celsius-fokos melegedés mintegy 6 százalékkal mérsékelheti a búza globális terméshozamát.
A vizsgálat nem számolt új fajtákkal, a termőterületek áthelyeződésével, az öntözés fejlesztésével vagy a hőség közvetlen stresszhatásával. Nem megmásíthatatlan végzetet ír le, hanem egyre növekvő kockázatot. A kutatók következtetése ezért nem az, hogy le kell mondani a búzáról, hanem az, hogy az alkalmazkodást most kell felgyorsítani – mert ehhez nemcsak pénzre, hanem időre is szükség lesz.
Napi