TechtudSzerző: magyarnemzet 2026. 09. 04. 6 percnyi olvasás
Folyamatosan növekszik a betelepülő trópusi fajok száma a mediterrán vizekben.
Az Adria víztömegében egy újabb trópusi bevándorlóra, a hosszú és mérgező tüskékkel rendelkező tűzhalra bukkantak a kutatók, az albániai Vlora-öbölben egy második világháború idején elsüllyedt hajó roncsán.
A második világháború elején harci cselekmények miatt az albán partok közelében elsüllyedt hajó roncsánál trópusi eredetű tűzhalakat, valamint egy őshonos, de a mediterrán vizekben már extrém ritkának számító tengeri emlősfajt, barátfókákat fedeztek fel a tengerkutatók.
A felfedezés arra ösztönözte a kutatócsoportot, hogy alaposabban megvizsgálják a hajóroncsok mint speciális, mesterséges eredetű élőhelyek jelentette potenciális ökológiai előnyöket, illetve kockázatokat is.
A Pó nevű olasz kórházhajó 1941 tavaszán, az olasz-görög háború idején süllyedt a mélybe, amikor a brit királyi légierő egyik Fairey Swordfish típusú torpedóvető gépe a Vlora-öbölben felfedezte és torpedójával elsüllyesztette az olasz hajót.
A tengeraljzatra süllyedt roncsot az idők folyamán benépesítették a különféle tengeri élőlények; a roncs több mint 80 százalékát már teljesen belepték a különböző organizmusok – írják a kutatók a Frontiers in Ocean Sustainability tudományos szaklapban a közelmúltban közölt publikációjukban.
Azt a jelenséget, amikor a víz alá került különféle szerkezeteket, elsősorban a hajóroncsokat benépesítik a tengeri élőlények, mesterséges zátonyhatásnak nevezik a tengerbiológusok. A nyílt tengeri térséget monoton, finomüledékes tengeraljzat jellemzi, ami nem sok lehetőséget kínál a helyhez kötött, szesszilis életmódot folytató alsóbbrendű lények, így például a különböző alga, szivacs, mohaállat, lágy és kőkorall vagy kagylófajok megtelepedéséhez.
A hajóroncsok ebben a környezetben tehát valódi oázisnak számítanak sok tengerlakó számára,
megtelepedést, búvó, szaporodó, illetve táplálkozó helyet biztosítva számukra.
A hajóroncsokon sajátos kis ökoszisztémák alakulnak ki, amelyek az alsóbbrendű organizmusokon kívül nagy számban vonzanak magukhoz különféle növényevő és ragadozó halakat is.
Az új kutatásnak az volt a célja, hogy felderítse, a Pó roncsa az elmúlt nyolcvanöt évben hogyan befolyásolta a környezetét, illetve milyen ütemben népesítették be a roncsot az egyes fajok. Ehhez természetesen azt is pontosan fel kellett mérni, hogy összesen hány és milyen faj telepedett meg napjainkig a hajóroncson.
A Pó roncsánál megtelepedett fajok számbavétele során a térségben egy addig még soha nem látott trópusi jövevényt, a skorpióhal- félék (Scorpaenidae) családjának az egyik, az Indiai-óceán nyugati partvidékén és a Vörös-tengerben honos faját, a közönséges tűzhalat (Pterois miles) sikerült azonosítania a kutatóknak.
A roncsot vizsgáló tudományos célú merülések alkalmával a tengerbiológusoknak összesen hétszer sikerült megfigyelniük ezt a Vörös-tengerből betelepedett invazív fajt, amit első alkalommal azonosítottak ennyire északon, az Adriai-tenger víztömegében. A tűzhalak rendkívül dekoratív megjelenésű halak, amelyek legfőbb jellegzetességét az igen hosszú mell és hátúszósugaraik alkotják.
Ezek a kemény csontos úszósugarak méregmirigyekkel állnak összeköttetésben, emiatt a tűzhal tüskéi által okozott szúrásnak roppant kellemetlen, egyes esetekben akár életveszélyes következményei is lehetnek. A Pterois nemzetségbe összesen 11 különféle tűzhalfaj tartozik, amelyek közül több is előfordul a Vörös-tengerben.
Elterjedési területük a trópusi indo-pacifikus régió a Vörös-tengertől Francia Polinéziáig.
Behurcolt invazív fajként az elmúlt két évtizedben a Karib-tenger térségében is elterjedt, és a mediterrán vizekben szintén terjedni kezdett itt azonban nem behurcolt, hanem természetes úton betelepedett invazív fajként.
A Szuezi-csatorna megnyitása óta eddig több mint 60 trópusi halfaj -benne kettő indo-pacifikus cápafaj- és több száz alsóbbrendű állatfaj vándorolt be a Vörös-tengerből a Földközi-tengerbe. Ez a betelepülési folyamat, amit lessepsi inváziónak hívnak a tengerbiológusok, jelenleg is zajlik.
A Vörös-tengerből bevándorolt indo-pacifikus fajok legnagyobb része a Földközi-tenger keleti nagymedencéjéből, az úgynevezett levantei medencéből ismert.
Ez nem véletlen hiszen ez a terület a Földközi -tenger legmelegebb régiója, ahol a téli hőmérsékleti minimum idején sem süllyed a víz hőmérséklete +17 Celsius fok alá. A megfigyelések szerint azonban ezek az invazív vörös-tengeri fajok fokozatosan tovább terjeszkednek innen a Földközi-tenger nyugati nagymedencéjébe és néhány fajuk már az Adriai-tengerben is megjelent.
„Sajnos ezt nem nevezném igazi tudományos meglepetésnek, mivel a klímaváltozás hatásai ma már jól ismertek és kiszámíthatóak” – mondja Simone Modugno, az olaszországi Ferrarai Egyetem tengerkutató-biológusa és a tanulmány társszerzője, akit a Live Science tudományos hírportál idéz.
Ami talán a legmeglepőbb, az az éghajlatváltozás sebessége, ami az idegenhonos trópusi élőlények betörésének mozgatórugójaként és felerősítőjeként működik
-fűzi hozzá az albániai víz alatti kutatásokban részt vett szaktudós. Ráadásul a Földközi-tenger keletei medencéjében nem csak a hőmérsékleti viszonyok, hanem a normálnál magasabb 39 súlyezrelékes sótartalom is erősen hasonlít a Vörös-tenger sajátságos trópusi környezeti viszonyaihoz.
A világóceán átlagos sótartalma 34 súlyezrelék. Akadnak azonban olyan, úgynevezett földközi típusú tengerek, amelyek a meleg égövön mélyen beékelődnek a kontinensek közé és a forró éghajlat, valamint a kisszámú beömlő folyó, továbbá a szűk tengerszorosok miatt korlátozott a vízutánpótlásuk, így az erős párolgás következtében az átlagosnál magasabb a sótartalmuk is. Ilyen például a Vörös-tenger, vagy a Perzsa-öböl. A Vörös-tenger sótartalma eléri a 40-42 súlyezreléket, de a Földközi-tenger keleti nagymedencéjében is jóval magasabb az átlagosnál a sótartalom ami 38 -39 súlyezrelék között ingadozik.
A kutatók megjegyezik, hogy ezeknek a Földközi-tengerbe bevándorolt trópusi invazív halfajoknak a jelenléte egy szélesebb körű probléma része: a globális hőmérséklet emelkedése miatt ugyanis arra kell számítani, hogy egyre több invazív faj jelenik meg az Adriai-tengerben is, ami pedig jelenleg a Földközi-tenger leghűvösebb víztömegének számít, ahol télen a februári hőmérsékleti minimum idején átlagosan csak +11 - +12 Celsius fok a víz hőmérséklete.
Simone Modugno azonban azt prognosztizálja, hogy a következő 10 évben „komoly problémát” fog jelenteni e fajok, benne az Adria albániai partszakaszán felfedezett tűzhalak elterjedése. A kutatócsoport megfigyelései szerint legalább három éve folyamatos és megállíthatatlan növekedési trendet mutat a tűzhalak terjedése az Adriai-tenger albániai szakaszán, más vörös-tengeri invazív alga és puhatestű fajokkal együtt.
„ A tűzhal -populáció szó szerint robbanásszerűen növekszik” – magyarázza az olaszországi Ferrarai Egyetem tengerkutató-biológusa, a tanulmány társszerzője. A tanulmány megerősítette, hogy mindeddig ez volt a tűzhal legészakibb előfordulása az Adriai-tengerben.
A hajóroncsok azonban nem csak a vörös-tengeri invazív fajokat vonzzák. A kutatók 28 mediterrán halfajt is megfigyeltek a Pó roncsa körül, továbbá igen nagy számban az Ommastrephidae tintahalcsalád egyedeitől származó petecsomókat, és ami igazi szenzációnak számított, a Földközi -tengerben eredendően őshonos, de napjainkra már extrém ritkának számító barátfóka (Monachus monachus) egy rendszeresen visszatérő egyedét is.
A tengerkutatók 2023 -ban figyeltek meg először barátfókát a roncsnál, amire 1996 óta nem volt példa a Vlora-öbölben. A földközi-tengeri barátfóka a kihalás szélén álló súlyosan veszélyeztetett faj. Elsősorban a Földközi-tenger területén volt elterjedt, de a Fekete-tenger nyugati partvidékén is honosnak számított csakúgy, mint Marokkó atlanti partvidékén.
A XIX. században még közönségesnek számított az Adrián is,
de a kíméletlen vadászat csaknem teljesen kiirtotta a mediterrán vizekből. A barátfóka napjainkban szigorú védelem alatt áll az összes földközi-tengeri országban.
A populáció egyedszámát 1000 körülire becsülik a kutatók, legnépesebb csoportjuk az algériai partvidéken él. A szigorú védelmi intézkedéseknek köszönhetően úgy tűnik, hogy lassú növekedésnek indult a számuk,
az elmúlt években Horvátországban, Mali Losinj környékén is megfigyelték a faj egy példányát.
A tanulmányt jegyző kutatók örvendetes fejleménynek tartják felfedezésüket, ami arra utal, hogy más tengeri élőlényekhez hasonlóan a barátfókák is búvóhelyként használják alkalmanként a hajóroncsokat.
A tanulmányt teljes terjedelmében és angol nyelven itt lehet elolvasni.
Az albán-olasz tudóscsoport a Vlora-öbölben elsüllyedt hajó roncsán:
Napi