Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) által használt SORM-rendszer működéséről több évre visszamenőleg kerültek elő belső technikai dokumentumok, forráskódrészletek, szolgálati naplók, lehallgatott forgalmi adatok, valamint a rendszer működéséről készült képernyőképek és videók. A dokumentumokat a Vazsnyije Isztoriji című oknyomozó portál vizsgálta meg.

A 2021 és 2024 közötti anyagokból kirajzolódik, hogyan képes az orosz hatóságok által használt rendszer az internetes forgalom elemzésére, illetve milyen információkat gyűjthet egy felhasználóról.

A teljes internetes forgalom másolatát megkaphatja a rendszer

A SORM berendezéseit az internetszolgáltatók hálózatán belül helyezik el, ahol a rendszer képes másolatot kapni a felhasználók forgalmáról. Ezután megpróbálja az adatokat egy konkrét előfizetőhöz kapcsolni.

Mobilhálózat esetén ehhez többek között a telefonszámot és az előfizető azonosítóját használhatja, vezetékes internetnél pedig a szolgáltatói bejelentkezési adatokat. Így például az otthoni Wi-Fi-használat is összekapcsolható azzal a személlyel, akinek a nevére az internet-előfizetés szól.

A forgalom felismerésében többek között a kapcsolatok jellegzetességeit, a szerver nevét és a kapcsolat statisztikai adatait használják.

Az adatok ráadásul nem feltétlenül vesznek el akkor sem, ha azokat nem továbbítják azonnal az FSZB központjába. A rendszerhez kapcsolódó dokumentáció szerint a „Január” nevű adattárban a kapcsolatokról szóló statisztikák és az esetleg megszerzett tartalmak is tárolhatók.

A tárolás időtartama az információ típusától függően hat hónaptól akár három évig is terjedhet. A dokumentumokból ugyanakkor nem derül ki, hogy az FSZB milyen gyakran és milyen mértékben használja fel ezeket az adatokat.

A titkosítás sok mindent elrejt, de nem mindent

A SORM legfontosabb korlátja, hogy a modern internetes forgalom jelentős része titkosított. A vizsgált dokumentumok alapján a rendszer fejlesztőinek nem az volt a céljuk, hogy feltörjék ezt a titkosítást.