A tejfeldolgozóknál indult nehézségek 2026 eleje óta egyre súlyosabban érintik a termelőket is. Nyárra ágazati szintűvé vált a krízis, júliusban a nyerstej országos felvásárlási ára 126 forint körül alakult kilogrammonként, ami több mint 36 százalékos zuhanás az egy évvel korábbihoz képest.

Eközben a termelési önköltség 150-180 forint között mozog, így a gazdák minden egyes liter tejen jelentős veszteséget könyvelnek el.

Bár a hazai árak mélyponton vannak, a nyerstejexport mégis nőtt. Ez rávilágít a magyar agrárium egyik régi, strukturális problémájára, miszerint az olcsó alapanyagot nagy mennyiségben szállítjuk ki az országból, miközben a magas hozzáadott értékű, feldolgozott tejtermékeket – amelyeket az erős forint is segít – külföldről importáljuk.

Bár az európai piacon már látszanak a stabilizálódás apró jelei, és a nyári hőség okozta termeléskiesés szűkítheti a kínálatot, a hazai helyzet egyelőre válságos, és már a telepek mindennapi működése is veszélybe került.

Egyre több, akár több száz tehenes gazdaság számolja fel az állományát, sokan pedig be sem silózták a kukoricát a következő szezonra.

A problémát tovább tetézi a pusztító aszály, amely komoly tömegtakarmány-hiányt idézett elő. A gyengébb minőségű szálastakarmányt drágább kiegészítőkkel kell pótolni, ami azt jelenti, hogy a mélyponton lévő bevételek ellenére az önköltség tovább növekszik. Egy elhalasztott beruházást később be lehet pótolni, de a bezárt telepek és a felszámolt állomány pótlása évekbe telik.

A döntéshozók is érzékelték a vészhelyzetet, és több intézkedéssel próbálnak segíteni az ágazatnak. Ilyen a tejtermelők számára biztosított 100 százalékos kamattámogatás az MFB forgóeszköz-hitelprogramjában, a tehéntartási támogatás előlegének korábbi, mintegy 88 ezer forintos kifizetése, valamint a legújabb lépésként a mezőgazdasági hitelek tőketörlesztésének 2027 végéig tartó felfüggesztése. Ezek a mentőövek létfontosságúak, hiszen azonnali forrást biztosítanak és csökkentik a kiadásokat. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a lépések csupán időt nyernek és a pénzügyi likviditást kezelik, de egy alapvetően veszteséges piaci környezetben nem teremtenek tartós jövedelmezőséget - áll a véleménycikkben.

A hosszú távú stabilitáshoz arra van szükség, hogy maga az alaptevékenység váljon újra nyereségessé.

Ehhez a termékpálya szereplői – a termelők, a feldolgozók és a kereskedelem – közötti szorosabb, kiszámíthatóbb integrációra, közös beszerzésekre és a hazai feldolgozás erősítésére van szükség. Ha a lánc bármelyik eleme tartósan veszteséges, előbb-utóbb az egész hazai rendszer összeomlik. Bár a legtöbb gazdaság megszenvedi az aszályt és a takarmányhiányt – ahogy azt a Dózsa Mezőgazdasági Zrt. példája is mutatja, ahol vásárolt takarmánnyal és ipari melléktermékekkel kell pótolni a kiesést –, a cégek a hatékonyság növelésével próbálnak alkalmazkodni. A cél jelenleg a túlélés, vagyis a termelés fenntartása és az állomány megőrzése addig, amíg a tejfelvásárlási árak ismét megközelítik a valós önköltséget, és helyreáll a piac fenntartható egyensúlya.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.