• Jáksó László boldog gyerekkoráról és szüleiről mesélt Hajdú Péter műsorában
• Édesapja háromévesen, egy csontritkulásra adott gyógyszer miatt veszítette el látását
• Vak édesapja jogász és zongoratanári diplomát is szerzett
• Édesanyja nehéz természetű volt, de igazi feleség volt édesapja számára

- Csontritkulásra volt. Ő '23-ban született, és ez hároméves korában, 1926-ban derült ki. A szülei meg akarták ezt oldani és Ausztriában találtak valamilyen gyógyszert a csontritkulásra, mert akkor még nem volt Magyarországon jó megoldás. Nem akarták, hogy nyomorék legyen a gyerek, de ez is egy olyan szó, amit ma már nem használunk. Beadták neki, de azt tudni kell ezt, hogy az összes gyógyszer folyamatosan finomodott az elmúlt években. Na az a gyógyszer is, amely akkor olyan volt, mint a lórúgás, hiszen épp, hogy felfedezték, nem nagyon kísérleteztek vele, főleg a hosszú távú hatását nem ismerték – mesélte el a Frizbi TV YouTube-csatornáján péntek este 19 órakor felkerülő új rész felvételén Jáksó László, hogyan vesztette el a látását az édesapja mindössze háromévesen.

– Fokozatosan történt. Ha egy felnőttnél ez zajlik, akkor a felnőtt szól, mert észreveszi. Egy hároméves gyerek nem tudta. Azt mondta, hogy emlékképei vannak, ismerte a színeket, a fehér Dingo kutyájukra emlékezett, meg az apukájáról, anyukájáról volt emlék.

A műsorvezető édesapját, akit szintén Lászlónak hívtak, a vaksága sem akadályozta meg abban, hogy teljes életet éljen.

– Egy szerény, normális, nagyon intelligens ember volt az öreg. Ő soha magáról nem mondott volna ilyet magáról, de anyám, mesélt, meg egy-két ismerőst még megtaláltam. Koromfekete hajú, fantasztikusan jóképű volt, és csajozott. Az egyetemi évek alatt az aktuális barátnők felolvasták neki tananyagot, így végezte el a jogi egyetemet – avatta be Hajdú Pétert a történetbe Jáksó, aki arról beszélt, hogy édesapja fiatal korában milyen lehetőségei voltak egy látássérült embernek.

– Akkoriban volt egy egészen szomorú rendszer. A Hermina úton a Vakok Intézete volt az egyetlen iskola, ahova a vakok járhattak. Ők Makón laktak, de ide járt bentlakásos iskolába. Ott az volt a szisztéma, hogy a bekerülésétől kezdve mindig mérték, figyelték a diákok zenei hallását, és zenére próbálták őket tanítani. Aki erre vevő volt, aki tehetségesnek bizonyult, azt zenészé képezték, aki nem, az telefonközpontos lett, meg kosárfonó – magyarázta Jáksó, aki tudja, hogy már nincs így, de ez a rendszer meghatározta az édesapja sorsát. Ő ugyanis tehetséges zenésznek bizonyult, így végül elvégezte a Zeneakadémia zongoratanári szakát.

– Hat hangszeren játszott. Makón hol templomban orgonált, hol kocsmában zenélt, napközben templomban, este kocsmában. Amikor a makói Hagymafesztiválon voltam műsorvezető, akkor mesélték nekem, hogy az öreg azért nagy franc volt ezekben a bulikban – nevetett az egykori rádiós.

Jáksó szerint az édesanyja természete szinte tökéletes ellentéte volt az apjáénak: ugyanis kifejezetten nehéz ember volt.

– Szörnyű gonoszságokat tudott mondani. Másnak is, nekem is. Apámnak is, de szerintem apám épp ezért szerette. Szerintem ennek az lehetett az oka, hogy egy vak embernek nem az a vágya, hogy ápolója legyen, ő igazi feleségre vágyott. és az anyám igazi feleség volt az összes hisztériájával, mindennel együtt.