GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 04. 4 percnyi olvasás
Vészesen fogy a levegő Irán körül: az amerikai olajembargó elapasztotta az ország legfontosabb bevételi forrását, a riál összeomlott, az infláció pedig közel 70 százalékra ugrott. Az iszlám teokrácia magas rangú tisztviselői arról beszélnek, már csak két hónapra elegendő benzinkészlete maradt az országnak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy Washington a gazdasági szankciókkal nagyobb károkat tud okozni Teheránnak, mint a légitámadásokkal.
Egyre súlyosabb gazdasági helyzetbe kerül Irán az amerikai olajblokád és a pénzügyi retorziók szigorítása miatt. Három magas rangú iráni forrás közlése szerint Washington intézkedései már azokat a csatornákat is veszélyeztetik, amelyeken keresztül Teherán évtizedeken át képes volt megkerülni a korlátozásokat. Az újabb gazdasági szankciók bevezetése következtében az iszlám teokrácia legfontosabb bevételi forrása gyakorlatilag elapadt, a riál történelmi mélypontra zuhant, az infláció elszabadult. Az egyik forrás pedig arról beszélt, Iránnak mindössze körülbelül két hónapra elegendő benzinkészlete maradt.
Az Egyesült Államok az elmúlt hetekben tovább fokozta a gazdasági nyomást Iránon. Washington célja, hogy olyan engedményeket kényszerítsen ki Teherántól egy későbbi tárgyaláson, amelyeket a hat hónapja tartó konfliktus során katonai eszközökkel eddig nem sikerült elérnie.
Az iráni vezetés korábban hosszú időn keresztül működtetett olyan hálózatokat, amelyekkel hozzáférhetett devizához, finanszírozhatta importját és értékesíthette olaját. A friss amerikai intézkedések azonban egyre drágábbá és kockázatosabbá teszik ezt a rendszert.
Különösen súlyos problémát jelent Teherán számára a külföldi pénzügyi hálózatokhoz való hozzáférés szűkülése. Az iráni gazdaság működésében ezeknek kulcsszerepük volt, a három magas rangú forrás szerint pedig bezáródásuk már közvetlen fenyegetést jelent.
A legnagyobb csapás azonban az olajszektort érte, a Kpler adatai szerint az iráni nyersolaj rakodása szeptemberben napi mintegy 260 ezer hordóra zuhant, míg egy évvel korábban még körülbelül napi 1,7 millió hordó volt ez a mennyiség, ami közel 85 százalékos visszaesést jelent.
A terminálokról már csak kis mennyiség jut ki teherautókon, vasúton vagy kisebb hajókon a Kaszpi-tengeren keresztül, ugyanakkor Teherán – állítása szerint – továbbra is több tízmillió hordónyi olajat tárol a blokádövezeten kívül tartózkodó tankereken, amelyeket elvileg értékesíthetne.
A szigorodó másodlagos szankciók miatt azonban egyre kevesebb közvetítő vállalja az üzletet, akik mégis hajlandók részt venni benne, magasabb díjakat kérnek.
A második körös amerikai szankciók Irán üzleti partnereit is – cégeket és országokat egyaránt – , célba vette. Washington ezzel igyekszik megakadályozni a dollártranzakciók elszámolását, amelyekre Teheránnak az olajértékesítéshez és a létfontosságú import finanszírozásához is szüksége van.
A korábban működő módszerek – fedőcégek, nem regisztrált tankerek és csempészútvonalak – így egyre költségesebbé válnak Irán számára. A pénzhiány ráadásul önmagát erősítő folyamatot indított el: Iránnak egyre kevesebb pénze marad arra, hogy kifizesse a szankciók megkerüléséhez szükséges felárakat.
Az egyik magas rangú iráni forrás utalást tett arra is, hogy az országnak körülbelül két hónapra elegendő benzinkészlete van. Irán ugyan hatalmas olajtermelő, ám benzinből importra szorul a korlátozott finomítói kapacitásai miatt. Az ellátási útvonalak szűkülése ezért komoly belpolitikai veszültségekkel fenyeget.
A helyzetet tovább súlyosítja, hogy az iráni gazdaság már a háború előtt is mély válságban volt. A hónapokon át tartó bombázások következtében pedig jelentős károk keletkeztek az ipari létesítményekben és az infrastruktúrában, melyek helyreállítása további hatalmas összegeket emészt fel.
Maszúd Peszeskján iráni elnök szerint a teljes külkereskedelem 25–35 százalékkal esett vissza, az import pedig az exportnál is nagyobb mértékben zsugorodott.
Az Egyesült Arab Emírségek augusztus 19-én jelentette be, hogy további intézkedésig leállít minden kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatot Iránnal, ami különösen érzékenyen érinti Teheránt. Egy iráni importőr szerint ennek következménye egyszerű:
Egy évvel ezelőtt nagyjából egymillió riált kellett adni egy dollárért, ám az árfolyam mostanra meghaladta a 2,2 millió riált, vagyis az iráni fizetőeszköz értékének több mint felét elvesztette a dollárral szemben.
A hivatalos adatok szerint a tizenkét havi átlagos infláció 69,9 százalékra emelkedett, ám az élelmiszerek, italok és dohánytermékek ára ennél csaknem kétszer gyorsabban nő.
A munkanélküliségi ráta tavasszal 9,1 százalékra emelkedett, a foglalkoztatottak száma pedig körülbelül 450 ezerrel csökkent egy év alatt, ezzel párhuzamosan a munkaerőpiaci részvétel is visszaesett.
Nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között a keresetek már messze nem fedezik a megélhetési költségeket. Az átlagos havi fizetés körülbelül 125 dollárnak felel meg, azonban a hivatalos számítások szerint egy háztartás alapvető kiadásai havi 450 dollár körül alakulnak.
Minden egyes nappal szegényebbek leszünk
– mondta a Reutersnek Mahnaz, egy 34 éves teheráni magánszektorbeli alkalmazott.
Az iráni vezetés számára a gazdasági összeomlás politikai kockázatot is hordoz. Az ország vezetése tisztában van azzal, hogy az életszínvonal gyors romlása újabb országos tiltakozásokat válthat ki. A januári demonstrációkat az iráni állam kegyetlenül elfojtotta, több ezer ember halálát okozva.
Ali Ansari, a skóciai St. Andrews Egyetem modern történelemmel foglalkozó professzora ennek kapcsán a Straits Times Newsnak arról beszélt: Teherán rendkívül súlyos gazdasági nyomás alatt áll, ezért az iráni vezetés számára egyre szűkebb a mozgástér, így végül tárgyalásokra kényszerülhet.
A Hormuzi-szoroson ugyanakkor egyre több energiahordozó jut ki a nemzetközi piacokra az iráni zavaró műveletek ellenére is, míg az amerikai blokád gyakorlatilag elvágta Teheránt az olajexportból származó fő bevételi forrásától.
Mindkét fél a másik belpolitikai tűrőképességére is igyekszik nyomást gyakorolni. Egy magas rangú iráni tisztviselő szerint Teherán abban bízik, hogy az energiaárak és az infláció veszélye visszafoghatja az amerikai kormányt a novemberi félidős választások előtt. Washington pedig arra számít, hogy az iráni gazdasági válság növeli a társadalmi elégedetlenséget, ami megbillentheti a jelenlegi hatalmat.
A fentiek alapján eldőlni látszik a háború kiszélesítését követelő republikánus politikusok és Donald Trump vitája is. Ugyanis, ahogyan arról a Világgazdaság beszámolt: a hó elején kiújuló harcokat kommentálva Pat Harrigan republikánus képviselő rámutatott: Washingtonnak döntést kell hoznia arról, milyen politikai és katonai célt akar elérni, ugyanis a korlátozott intenzitású háború fenntartása önmagában nem garantálja, hogy az Egyesült Államok olyan eredményeket ér el, amelyek lezárhatják a hat hónapja tartó konfliktust.
Ezzel szemben Donald Trump és a Fehér Ház azon az állásponton van, hogy a katonai nyomás mellett újra az iráni gazdaság elszigetelésére kell helyezni a hangsúlyt.
Ennek jegyében Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a múlt héten új gazdasági nyomásgyakorlási tervet jelentett be, mely intézkedések kiegészítik az iráni kikötők amerikai blokádját. Bessent szerint ugyanis a gazdasági szorítás fokozása csökkentheti egy újabb nagyszabású katonai hadművelet szükségességét.
Napi