Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A miniszterelnöki bejelentés szerint emelkednek a rokkantsági ellátások: "A 65 évet betöltött, megváltozott munkaképességű ellátásban részesülők havi juttatását minimum 120 ezer forintra emelik, az ennél fiatalabbak esetében 10 százalékkal emelik az ellátást. Több dolgot tárgyal a nyugdíjszerű ellátásokkal kapcsolatban a kormány, ezekről a következő hetekben, valamint a 2027-es költségvetés beterjesztésekor további tájékoztatást adnak."

Az örömteli hír értelmezéséhez érdemes megismerkedni a megváltozott munkaképesség fogalmával, az ellátások fajtáival, feltételeivel, jelenlegi összegével és az emelés várható hatásaival.

A rokkantsági ellátás nem nyugdíj

A rokkantsági ellátás speciális pénzbeli egészségbiztosítási ellátás, vagyis 2012. január 1. óta már nem a nyugdíjrendszer, hanem az egészségbiztosítási rendszer része.

Ezért a rokkantsági ellátást nem úgy számítják, mint a 2011. december 31-éig létezett rokkantsági nyugdíjat, emiatt a rokkantsági ellátás összege nem függ az egész élet során szerzett szolgálati idő hosszától és az 1988. január 1. óta szerzett, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számított nettó havi életpálya átlagkereset összegétől.

E tényezők csak a nyugdíjszámítás során számítanak, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai körében viszont nem.

A rokkantsági ellátásnak is feltétele a biztosításban töltött meghatározott idő, de ennek semmi köze sincs a szolgálati idő addig megszerzett tartamához.

Megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az a kérelem benyújtásakor 15. életévét betöltött személy, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, és aki a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 3 évig, 10 éven belül legalább 7 évig vagy 15 éven belül legalább 10 évig biztosított volt (leegyszerűsítve: dolgozott), és rendszeres pénzellátásban nem részesül.

E feltételek teljesülése esetén négy minősítési kategóriában lehet rokkantsági ellátásra jogosultságot szerezni.

• "B1 - B2" kategóriába tartozik az, akinek egészségi állapota 51–60% között van, és foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható ugyan (B1 kategória), viszont a kérelem benyújtása (vagy a felülvizsgálat) időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár (65 év) betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, vagy a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható ugyan, de egyéb (foglalkoztatási vagy szociális) körülményei miatt a rehabilitáció nem  javasolt (B2 kategória).
• "C1 - C2" kategóriába tartozik az, akinek az egészségi állapota 31-50% között van, és tartós foglalkozási rehabilitációt igényel (C1 kategória), viszont a kérelem benyújtása (vagy a felülvizsgálat) időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, vagy tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, de egyéb (foglalkoztatási vagy szociális) körülményei miatt a rehabilitáció nem javasolt (C2 kategória).
• "D" kategóriába tartozik az, aki kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, de önellátásra képes és egészségi állapota 1-30 % között van,
• "E" kategóriába tartozik az, akinek egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes, és egészségi állapota 1-30 % között van.

A rokkantsági ellátás összege a jogosult havi átlagjövedelmétől és a komplex minősítés során megállapított kategóriájától, valamint a foglalkoztatási és szociális rehabilitálhatóságától függ.

A havi átlagjövedelem a körülményektől függően háromféle módon számítható:

• a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (a referencia-időszakban) elért, a 2020. július 1-jét megelőző időszakra a pénzbeli egészségbiztosítási járulék, a 2020. július 1-jétől kezdődő időszakra a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem napi átlagának 30-szorosa;
• ha a jogosult a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a referencia-időszak kezdő időpontját követően szerzett, a kérelem benyújtásának napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának 30-szorosa;
• ha a jogosult amiatt nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, mert a vizsgált időszakban vagy ennek egy részében táppénzben, baleseti táppénzben részesült, ha az számára kedvezőbb, a táppénzt, baleseti táppénzt megelőző 180 naptári napi jövedelmet kell figyelembe venni.

Ha a rokkantsági ellátásban részesülő személy havi átlagjövedelemmel nem rendelkezik, a rokkantsági ellátás havi összegét az alapösszeg százalékos mértékében állapítják meg.

A havi alapösszeg mértéke 2026-ban 147.175 Ft.

A rokkantsági ellátás összege

Havi átlagjövedelemmel rendelkező ellátott esetében

• "B1" és "B2" kategória esetén a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 45 százaléka (2026. évi megállapítás esetén legalább 44.155 Ft és legfeljebb 66.230 Ft),
• "C1" és "C2" kategória esetén a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de legalább az alapösszeg 45 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka (2026. évi megállapítás esetén legalább 66.230 Ft és legfeljebb 220.765 Ft),
• "D" kategória esetén a havi átlagjövedelem 65 százaléka, de legalább az alapösszeg 50 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka (2026. évi megállapítás esetén legalább 73.590 Ft és legfeljebb 220.765 Ft),
• "E" kategória esetén a havi átlagjövedelem 70 százaléka, de legalább az alapösszeg 55 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka (2026. évi megállapítás esetén legalább 80.950 Ft és legfeljebb 220.765 Ft).

Havi átlagjövedelemmel nem rendelkező ellátott esetében az ellátás összege megegyezik az adott kategóriában megállapítható legkisebb ellátás összegével, amely 2026. évi megállapítás esetén:

• "B1" és "B2" kategória esetén az alapösszeg 30%-a (44.155 Ft)
• "C1" és "C2" kategória esetén az alapösszeg 45%-a (66.230 Ft)
• "D" kategória esetén az alapösszeg 50%-a (73.590 Ft)
• "E" kategória esetében az alapösszeg 55%-a (80.950 Ft)

A rokkantsági ellátás összege mentes az szja és a társadalombiztosítási járulék alól, összegét évente a nyugdíjemelés mértékével kell növelni. Méltányossági növelés nem kérhető.

A fenti összegeket figyelembe véve a Magyar-kormány által 2026. októberre ígért 10%-os emelés utáni lehetséges küszöbértékek:

• "B1 - B2" kategória: 48.570 Ft és 72.855 Ft
• "C1 - C2" kategória: 72.855 Ft és 242.840 Ft
• "D" kategória: 80.950 Ft és 242.840 Ft
• "E"kategória: 89.045 Ft és 242.840 Ft

Ezek az emelt összegek vonatkozhatnak arra a KSH 2026. januári adatsora alapján  238.225 emberre, akik a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban részesülnek.

Kikre vonatkozhat a 120 ezer forintos minimális ellátás 2027. január 1-jétől?

A miniszterelnöki bejelentés szerint a 120 ezer forintos mininális rokkantsági ellátás azokra a 65. életévüket betöltött rokkantsági ellátásban részesülő személyekre lesz érvényes, akik nem igényelték a korhatáruk betöltésével az öregségi nyugdíjukat.

Az ilyen személyek száma valószínűleg nem jelentős (bár sajnálatos módon a KSH 2012. január 1-jétől nem közli életkori bontásban a rokkantsági ellátottak pontos számát), mivel a korhatár betöltésével igényelhető öregségi nyugdíj összege jellemzően nagyobb, mint a rokkantsági ellátás összege. Ráadásul az öregségi nyugdíj mellett járulékmentesen és szociális hozzájárulási adó mentesen lehet munkát vállalni (a rokkantsági nyugdíj mellett szerzett keresetet viszont terheli a szocho  és a társadalombiztosítási járulék).  

A korhatár betöltése után a rokkantsági ellátás fenntartása mindössze két esetben lehet indokolt:

• ha a megállapítandó nyugdíja kisebb lenne, mint a rokkantsági ellátás összege (ez a nyugdíjmegállapítás során alkalmazandó valorizációs szorzók nyugdíjemelő hatása miatt nem jellemző), vagy
• a közszférában olyan ágazatban dolgozik rokkantsági ellátottként, amely ágazatban az öregségi nyugdíját mindaddig szüneteltetnék, amíg  a közszolgálati jellegű jogviszonya fennáll (a szüneteltetés viszont nem érinti a rokkantsági ellátást). A rokkantsági ellátás melletti munkavégzéssel további szolgálati idő és nyugdíjalapot képező kereset szerezhető, ezért később célszerű lehet az öregségi nyugdíj igénylése ilyen esetekben is.

Az öregségi nyugdíjat egyébként minden ellátottnak az általános szabályok szerint kell igényelnie, nincs hivatalból történő nyugdíjmegállapítás semmilyen esetben sem, és megszűnt az a lehetőség is, hogy a rokkantsági ellátott a rokkantsági ellátása változatlan összegben, öregségi nyugdíjként történő továbbfolyósítását kérje a nyugdíjigénylés benyújtása helyett (ezt csak az 1955 előtt született ellátottak kérhették).

A nyugdíjigénylés során azonban a rokkantsági ellátásban részesülő személy nyilatkozhat, hogy ha a megállapított nyugdíja összege nem érné el a rokkantsági ellátása összegét, akkor a nyugdíjigényét visszavonja, vagyis a rokkantsági ellátás élethossziglan történő folyósítását választja a nyugdíj helyett. Ez csak rendkívül ritka esetben fordul elő a valorizációs szorzók említett nyugdíjemelő hatása miatt.

A törvény nem rendeli el, hogy a rokkantsági ellátás folyósítását az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével  meg kell szüntetni, ennek két következménye van:

• egyrészt a rokkantsági ellátott nem köteles beadni a nyugdíjigénylést a korhatára betöltését követően sem (noha ezt feltétlenül célszerű megtennie),
• másrészt a nyugdíjigénylő részére a jogosultsági feltételek fennállása esetén az öregségi nyugdíj megállapítható akkor is, ha az igénylő még rokkantsági ellátásban részesül (vagyis a nyugdíjigénylés feltételeként nem kell megszüntetni az ellátás folyósítását).

A nyugdíjmegállapító határozat véglegessé válásával egyidejűleg az illetékes rehabilitációs hatóságot hivatalból értesítik arról, hogy az igénylő részére öregségi nyugdíjat állapítottak meg,  ennek következtében az öregségi nyugdíj megállapítása a rokkantsági ellátás megszűnését eredményezi (vagyis egyszerre semmiképpen nem lehet öregségi nyugdíjat is és rokkantsági ellátást is kapni).

Ha a rokkantsági ellátásban részesülő személy

• nem tett volna a nyugdíjigény benyújtásával egyidejűleg nyilatkozatot arról, hogy visszavonja a nyugdíjigényét, ha a megállapított nyugdíj összege kisebb lenne a rokkantsági ellátása összegénél, de
• a nyugdíjigény elbírálása során kiszámított nyugdíj összege kisebb lenne a rokkantsági ellátás összegénél,

akkor erről tájékoztatja az igénylőt a nyugdíjmegállapító hatóság és az igénylő választhatja a rokkantsági ellátása további folyósítását (élete végéig).

Ha ez a tájékoztatás bármely okból elmaradna, akkor a rokkantsági ellátásban részesülő nyugdíjigénylő a nyugdíjigényét a nyugdíjmegállapításról szóló határozat véglegessé válásáig bármikor visszavonhatja, ez esetben szintén a rokkantsági ellátását folyósítják tovább.

Miután a nyugdíjmegállapító határozat a kézhezvételével véglegessé válik, a kézbesített határozat ellen jogorvoslatot két módon kérhet az érintett:

• beadhat a határozat felülvizsgálata iránt kérelmet azzal, hogy kéri a határozat hatályon kívül helyezését, miután a nyugdíj megállapított összege alacsonyabb lett, mint a rokkantsági ellátása összege volt, így inkább a rokkantsági ellátása folyósítását kéri a nyugdíj helyett,
• a felülvizsgálati kérelem elutasításáról szóló határozatot keresettel megtámadhatja az illetékes  törvényszék előtt.

Emellett az érintett személynek arra is joga van, hogy a nyugdíjmegállapító határozat véglegessé válásától számított 15 napon belül lemondjon a határozattal megállapított öregségi nyugdíjáról, ez esetben szintén a rokkantsági ellátást folyósítják megszakítás nélkül tovább a részére.

Miután annak a rokkantsági ellátottnak a felülvizsgálatát sem kell elvégezni, aki az ellátása megállapításáról szóló határozatban előírt felülvizsgálat időpontjától vagy a felülvizsgálati eljárás megindításának időpontjától számított 10 éven belül betölti a nyugdíjkorhatárát, a korhatár betöltését követően továbbfolyósított rokkantsági ellátásban részesülő személy is természetesen mentesül a felülvizsgálat alól.

A rehabilitációs hatóság azonban ilyen esetben is végezhet felülvizsgálatot az ellátott kérelmére. Ez nagyon fontos lehet a romló egészségi állapotú érintettek számára, mert ha a felülvizsgálat során megállapítják, hogy a minősítési kategóriájuk eltér a felülvizsgálatot megelőzően megállapított kategóriától (például "D" helyett "E" lesz), akkor a rokkantsági ellátást az új minősítési kategória figyelembevételével kell megállapítani. E rendelkezés alapján akár a korhatár betöltését követően is növelhető a rokkantsági ellátás összege, ha az ellátott egészségi állapota olyan mértékben romlik, hogy új komplex minősítési kategória szerint kell megállapítani az ellátás összegét.

Ha a rokkantsági ellátásban részesülő személy dolgozik a nyugdíjkorhatára betöltését követően is az ellátása mellett, akkor annyiban hátrányos lehet a rokkantsági ellátás folyósítása a nyugdíj helyett, hogy a rokkantsági ellátás melletti munkával szerzett kereset nem válik járulék- és szocho-mentessé (ez a mentesség csak a nyugdíj melletti munkavégzéssel szerzett keresetek esetében áll fenn). Az ilyen kereset révén azonban szolgálati idő és nyugdíjalapot képező kereset szerezhető, így elképzelhető, hogy egy későbbi időpontban megismételt nyugdíjigénylés esetén a nyugdíj összege már meghaladhatja a rokkantsági ellátás összegét.

Az emelésekkel érintettek száma

A megváltozott munkaképességűek ellátásában (rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásban) 2026. januári adat szerint összesen 238.225 fő részesült. Az átlagos ellátási összeg 138.216 Ft volt.

Kisebb összegű ellátást jellemzően a rehabilitációs ellátásban részesülők kapnak.

A legfeljebb három évre megállapítható rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege annak a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek, akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a havi átlagjövedelem 35 százaléka, de legalább az alapösszeg 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 40 százaléka, vagyis idei megállapítás esetén 44.155 Ft és 58.870 Ft közötti összeg, míg aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, a havi átlagjövedelem 45 százaléka, de legalább az alapösszeg 40 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 50 százaléka, vagyis idei megállapítás esetén 58.870 Ft és 73.590 Ft közötti összeg.

A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy

• a 2026. októberi 10%-os emelés a KSH 2026. januári adata szerint 238.225 főre vonatkozik, akik rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülnek, feltehetően azonban ebből a számból le kell majd vonni a mindössze 36 hónapra adható rehabilitációs ellátásban részesülőket (persze a végleges konklúzióval meg kell várni a részleteket tisztázó jogszabályt), míg
• a rokkantsági ellátás minimumösszegének 120 ezer forintra emelése azokra a rokkantsági ellátottakra vonatkozik, akik a 65 éves életkoruk betöltése után is fenntartották a rokkantsági ellátásukat ahelyett, hogy igényelték volna az öregségi nyugdíjukat. Az ilyen személyek létszáma az említett okok miatt minimális, néhány ezer fő lehet.

A korhatárukat még nem betöltött megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak 10%-os emelése, valamint a korbetöltött rokkantsági ellátás 120 ezer forintra emelése összhangban áll a Tisza-párt azon elkötelezettségével, hogy érdemi segítséget nyújtson a társadalom leginkább kiszolgáltatott, legszegényebb rétegeinek.

Éppen erre tekintettel a döntéshozók figyelmébe ajánlom, hogy ne feledkezzenek meg a már fiatalon is megrázóan nehéz helyzetben élő harmincezer rokkantsági járadékosról sem, akiknek a fix járadéka idén mindössze 63.915 forint - az ő esetükben abszolút indokolt lehet a járadék 120 ezer forintra emelése.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images