BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 04. 6 percnyi olvasás
Egy elhunyt szerettünk fényképe sokak számára az együtt töltött élet egyik utolsó kézzelfogható emléke. Amikor azonban a fotót a falra szeretnénk tenni, felmerülhet a kérdés: vajon összhangban van-e ez a vallási hagyományokkal. Különösen akkor, ha a fénykép ikonok közelébe kerül?
Stefan Domusči ortodox pap szerint nincs ok babonás félelemre az elhunyt hozzátartozók fényképe miatt. Ugyanakkor fontos különbséget tenni az ikonok helye és a családi fényképek számára kialakított hely között.
A pap szerint az elhunyt hozzátartozó portréját nem ajánlott az úgynevezett „vörös sarokba”, vagyis az ikonok, szentképek mellé helyezni.
A lakás más részein azonban nyugodtan elhelyezhetjük a családtagok fényképeit. Ennek nincs semmilyen babonás következménye: az elhunytak nem tudnak ártani az élőknek, és nem képesek szerencsét vagy szerencsétlenséget hozni rájuk.
„Természetesen nem szabad a portrét a vörös sarokba, az ikonok mellé tenni. De a rokonaink képeit a lakás bármely más részén nyugodtan elhelyezhetjük. Ettől nem kell babonásan félnünk: az elhunytak nem tudnak nekünk ártani, ahogyan szerencsét vagy szerencsétlenséget sem hozhatnak ránk” – mondta Stefan Domusči pap.
Ez is érdekelheti
Ember Márk és a felesége, Havasi Virág házassági évfordulója nem is alakulhatott volna kalandosabban, miután a színész a vacsora során a tengerbe ejtette a karikagyűrűjét. Végül az étterem személyzete és vendégei segítségével sikerült megtalálnia, mások azonban nem voltak ilyen szerencsések: Balázs Andi például három jegygyűrűt is elhagyott, miközben Toni Braxton vagy Eddie Redmayne gyűrűje sem került elő soha.
A pap szerint egy elhunyt hozzátartozó fényképének ennél sokkal fontosabb, lelki szerepe lehet. Amikor meglátjuk az ismerős arcot, eszünkbe jut az a személy, akit szerettünk, és imádkozhatunk érte. A fénykép így nem valamiféle természetfeletti erővel rendelkező tárgy, hanem az emlékezés eszköze lehet.
A pap arra is felhívta a figyelmet, hogy gyakran éppen az történik, hogy amikor valaki meghal, először csak fizikailag tűnik el az életünkből, később azonban az emléke is lassan halványulni kezd.
„Gyakran megtörténik, hogy az ember meghal, eltűnik a szemünk elől, majd rövid időn belül az emlékezetünkből is eltűnik” – fogalmazott.
Az ikon és az elhunyt hozzátartozó fényképe tehát egészen más szerepet tölt be. Az ikon a vallási tisztelet tárgya, míg a fénykép egy emberi emlék. Az elhunyt portréjához nem szabad természetfeletti tulajdonságokat társítani, és nincs ok arra sem, hogy attól tartsunk: az elhunyt jelenléte a fényképen keresztül valamilyen módon hatással lehet az élőkre.
A fénykép sokkal inkább arra emlékeztethet bennünket, hogy volt valaki, aki fontos része volt az életünknek, és akire ma már csak emlékezni tudunk.
A fényképek megőrzése egyszerű. Sokkal nehezebb azonban megőrizni azt az emléket, amely nem pusztán a múltra emlékeztet, hanem szeretettel és imádsággal kapcsolódik az elhunythoz. Ezért a pap tanítása szerint nem az a legfontosabb kérdés, hogy pontosan melyik falra kerül a fénykép, hanem az, hogy mit jelent számunkra az a kép.
Ha az elhunyt fényképe arra ösztönöz bennünket, hogy szeretettel emlékezzünk rá és imádkozzunk érte, akkor valóban betöltheti azt a szerepet, amelyre hivatott: segíthet abban, hogy egy szeretett ember emléke ne merüljön feledésbe.
(via Religija Republika)
Napi