A japán védelmi minisztérium 2026 augusztus végén közzétett költségvetési kérelmében mintegy 48 milliárd jen (325 millió dollár) szerepel a függőleges indítórendszer kutatására, amelyet a Tengerészeti Önvédelmi Erők tengeralattjáróira terveznek. A VLS-cellák a hagyományos torpedóvető csöveknél nagyobb méretű, hosszabb hatótávolságú rakéták befogadására lennének alkalmasak, miközben a torpedócsövek megmaradnának a tengeralattjárók és felszíni hajók elleni hadviselési feladatokra. A költségvetési javaslat emellett

a legénység nélküli víz alatti járművekhez (UUV) tervezett rakétaindító modulok kutatását is tartalmazza.

A koncepció kulcsa a túlélőképesség fokozása. Kína egyre fejlettebb műholdas megfigyelő-, felderítő- és csapásmérő képességekkel rendelkezik, amelyekkel fenyegetni tudja Japán légibázisait, haditengerészeti létesítményeit és ismert rakétaállásait. A szárazföldi rakétaegységek szétszórhatók, a hadihajók manőverezhetnek, de mindkét eszköz ki van téve a folyamatos megfigyelésnek. Egy lemerült tengeralattjáró ezzel szemben sokkal nehezebb célpontot jelent, mivel tartózkodási helye bizonytalan marad, miközben a tüzelési körzet felé halad.

A Mach 5-öt meghaladó sebességű hiperszonikus rakéta és a rejtett víz alatti indítóplatform kombinációja

kettős kihívás elé állítaná az ellenfelet, hiszen a kilövés előtt meg kellene találnia a tengeralattjárót, a kilövés után pedig el kellene fognia a rakétát.

A VLS-kutatás kiterjed a nyomásálló indítószerkezetekre, az indítási teljesítményre és a tengeralattjáró stabilitására lövés közben. A hiperszonikus fegyver integrálása emellett további követelményeket támaszt a hajtómű-kapacitás, a hővédelem és a navigáció terén.

Az új képesség illeszkedik Japán szélesebb csapásmérő fegyverkezési programjába. Tokió párhuzamosan fejleszt egy továbbfejlesztett, 12-es típusú hajóelleni rakétacsaládot, hiperszonikus és nagy sebességű fegyvereket szerez be, amerikai gyártmányú Tomahawk manőverező robotrepülőgépeket vásárol, emellett olcsóbb csapásmérő fegyvereket is tervez a készletek bővítésére elhúzódó műveletek esetére. A rétegzett rakétaarzenál lehetővé tenné, hogy a költséges hiperszonikus fegyvereket a legfontosabb, időkritikus vagy erősen védett célpontokra tartalékolják.

A víz alatti csapásmérő erő hatékonysága nagymértékben függ a célfelderítő képességektől. Japán ezért műholdas megfigyelésbe, fejlettebb szenzorhálózatokba és mesterséges intelligenciával támogatott adatfeldolgozásba fektet be. Az amerikai–japán szövetségi hálózat műholdjai, tengeri járőrrepülőgépei és egyéb felderítő eszközei biztosíthatnák a célmegjelölést, miközben a japán tengeralattjáró rejtve marad, így az érzékelő és a tüzelőeszköz szétválasztása új csapásmérő irányokat hozna létre a nyugat-csendes-óceáni térségben.

Fontos hangsúlyozni, hogy a 2027-es költségvetési kérelem a kutatási szakaszra vonatkozik, nem pedig egy bevethető fegyverrendszer közeli megjelenésére. A függőleges indítócellák beépítése érinti a tengeralattjáró hajótestének tervezését, vízkiszorítását, belső elrendezését és akusztikai jellemzőit, a rakétának pedig biztonságosan kell átmennie a víz alatti indítási fázisból a nagy sebességű légköri repülésbe. Sikeres fejlesztés és rendszerbe állítás esetén azonban ez a képesség

Japán csapásmérő stratégiájának lényegi átalakulását jelentené, hiszen a cél nem pusztán a hatótávolság növelése, hanem annak biztosítása, hogy a tűzerő egy esetleges regionális konfliktus nyitó csapásait is túlélje.

Címlapkép forrása: Kyodo News via Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.