GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 04. 4 percnyi olvasás
Az MNB már tavasszal megkezdte az inflációs cél felülvizsgálatát, a folyamat eredményeiről ősszel ismerhetünk meg részleteket.
Az alacsony és stabil infláció számos előnnyel jár a gazdaság számára, támogathatja a beruházásokat, csökkentheti a magánszektor és az állam finanszírozási költségeit, mérsékelheti (euróövezeti viszonylatban egyenesen eltünteti) az árfolyamvolatilitást. Az inflációs várakozások csökkentése azonban rövid távon szigorúbb monetáris politikai irányvonalat igényelhet.
Ez nem feltétlenül kamatemelést jelentene, sokkal inkább azt, hogy az MNB nem engedhetné meg magának a kamatok túl gyors lefaragását. Ennek tehát lehetnek rövid távon gazdasági költségei, tehát kihathat a növekedésre is, a foglalkoztatás és termelés visszaesése miatt. Ez a hatás akkor mérsékelhető, ha a jegybank hitelessége erős, és a célérték csökkentését úgy tudja bejelenteni, hogy közben nem kell kamatot emelnie. Az MNB az elmúlt másfél évben relatíve szigorú volt, az infláció is historikusan lejjebb jött az elmúlt hónapokban, tehát úgy gondoljuk, a jegybanki hitelessége megvan a piacok felé.
Az inflációs várakozások alakulása alakítja leginkább a gazdasági hatásokat, e tekintetben több forgatókönyvet emeli ki a szakirodalom is. A „gyorsan alkalmazkodó” várakozások esetében a bejelentésre (inflációs cél csökkentése) már csökkenő pályára állhat az infláció, a reálkamat is egyből csökken az inflációs kockázati prémium csökkenése nyomán. A beruházásokat ez támogatja, de érdekes módon a szakirodalom szerint a fogyasztás mérséklődik. A tanulmányok szerint alacsonyabb infláció a reál effektív árfolyam erősödését hozza, ennek nyomán a reál export is csökken. A növekedési ütem ezzel a bejelentést követő első évben alacsonyabb lehet (ahhoz képest, mintha nem lett volna inflációs cél-csökkentés). A „teljes mértékben előretekintő” várakozások esetében az inflációs cél változásai azonnal és teljes mértékben beépülnek a várakozásokba; az infláció és a reál kamatlábak gyorsabban csökkennek, mint az első forgatókönyvben, ami a beruházások esetében meredekebb növekedést jelent, a fogyasztás is kevésbé csökken. Emellett az árfolyam is kisebb erősödést mutathat, ami az exportot is kevésbé veti vissza. A harmadik, „fokozatos tanulás” forgatókönyvnél a várakozások lassabban alakulnak, mivel a múltorientált szereplőknek időre van szükségük ahhoz, hogy megismerjék az új inflációs célt és ahhoz alkalmazkodjanak. Ebben az esetben lehet a legnagyobb a növekedési áldozat.
Az alacsonyabb inflációs cél szigorúbb nominális horgonyt jelentene a monetáris politika számára. Ha a piac elhiszi, hogy az MNB a jövőben valóban a 2 százalékos inflációhoz igazítja a politikáját, az mérsékelheti az inflációs várakozásokat és csökkentheti a forinteszközökben elvárt inflációs prémiumot. Ez önmagában támogathatja a forintot. Ugyanakkor nem feltétlenül az azonnali árfolyamerősödés a legfontosabb következmény, hanem az, hogy a forint árfolyama stabilabbá válhat. Egy alacsonyabb inflációs cél közelebb vinné Magyarországot az euróövezeti inflációs környezethez, ami hosszabb távon kisebb árfolyam-leértékelődési várakozásokkal járhat.
A legutóbbi példa, a dél-afrikai jegybank 2025-ös lépését (4,5 százalékról 3,0 százalékra vették le az inflációs célt) rövid távon kedvezően fogadták a külföldi befektetők, nem csökkent hajlandóságuk az államadósság finanszírozására, a hosszú hozamok is lejjebb jöttek.
A mi esetünkben az euróbevezetéshez köthető konvergencia feltételek része a hozamkonvergencia is, az inflációs cél csökkentését is követheti a hosszú hozamok csökkenése. Egyébként az euróbevezetéssel kapcsolatos optimista piaci várakozások tavasz óta már így is jelentősen lejjebb hozták a magyar hozamokat, de ha a költségvetést a következő években sikerül konszolidálni, a hozamok mérséklődésére további tér kínálkozhat.
A közép-kelet-európai tapasztalatok arra utalnak, hogy az inflációs cél csökkentése, illetve az eurócsatlakozást megelőző dezinflációs folyamat elsősorban nem a növekedés visszafogásán, hanem a várakozások átárazódásán keresztül hatott a pénzügyi piacokra.
A cseh jegybank 2010-ben 3 százalékról 2 százalékra mérsékelte inflációs célját, amivel sikeresen közelítette monetáris keretrendszerét az euróövezeti normákhoz, miközben az inflációs várakozások stabilabbá váltak, és csökkent az inflációs kockázati prémium a pénzügyi eszközökben.
Hasonlóan, Szlovákiában az euróbevezetést megelőző nominális konvergencia időszakában a piacok egyre alacsonyabb inflációt és kamatszinteket áraztak, ami hozzájárult a hosszú állampapírhozamok mérséklődéséhez, az országkockázati prémium csökkenéséhez és a pénzügyi integráció erősödéséhez.
Hosszabb távon a cél csökkentésének lehet pozitív hatása a hitelkeresletre és a beruházásokra, de ezt nem önmagában az inflációs cél 2 százalékra csökkentése váltaná ki. A lényeg inkább az, hogy az euróbevezetés és az ahhoz kapcsolódó monetáris keretrendszer kiszámíthatóbb gazdasági környezetet teremtene. Ennek egyik legfontosabb eleme az árfolyamkockázat csökkenése, illetve megszűnése. A vállalatok beruházási döntéseiben, illetve a hitelfelvételben ma a forint árfolyamának bizonytalansága jelentős tényező. Az euró bevezetésével ez a kockázat gyakorlatilag kiárazódna, ami csökkentheti a finanszírozási költségeket és növelheti a hosszabb távú beruházások vonzerejét. Emellett a kamatkörnyezet is kedvezőbbé válhat.
Hosszabb távon az eurókamatok várhatóan alacsonyabbak lesznek annál, mint amit a magyar gazdaság önálló devizával és önálló monetáris politikával indokolna. Az alacsonyabb kamatszint élénkítheti a hitelkeresletet, ami támogathatja a beruházásokat és a gazdasági növekedést.
Az FDI esetében azonban kevésbé egyértelmű a kép. Az euró bevezetése valóban növelheti az ország vonzerejét az árfolyamkockázat megszűnésén és a kiszámíthatóbb üzleti környezeten keresztül, ugyanakkor a külföldi működőtőke-befektetések helyszínválasztásában a munkaerőköltség, a termelékenység, az infrastruktúra és a szabályozási környezet legalább ennyire fontos, vagy talán még fontosabb tényezők. Ebben a tekintetben Magyarország versenyelőnye az elmúlt évek jelentős bérfelzárkózása miatt szűkült, így önmagában az euróbevezetéstől nem várnánk érdemi FDI-boomot.
A hitelesen kommunikált, középtávon alacsonyabb inflációs cél erősíthetné az euróövezeti konvergencia hitelességét, ami a régiós tapasztalatok alapján hozzájárulhat a forint volatilitásának mérséklődéséhez és a magyar pénzügyi piac kockázati megítélésének javulásához.
Napi