Ha egy percben kellene elmesélnetek, mi a greehill, mit mondanátok, mivel foglalkoztok?

Goertz Gabor: Abban segítünk a városoknak, hogy egészségesebb és biztonságosabb legyen a városi faállományuk, és hogy a lehető legnagyobb legyen a városi fák pozitív hatása a lakosságra.

A fáknak nagyon fontos szerepük van a városi életben, ezeket nevezzük ökoszisztéma-szolgáltatásoknak. Árnyékot adnak, csökkentik a hőmérsékletet, megkötik a szén-dioxidot, kiszűrik az apró részecskéket a levegőből, sokféle pozitív hatásuk van a környezetükben élő emberekre. Még a környező ingatlanárak is nőnek: minél több a fa, annál magasabbak az ingatlanárak.

A klíma brutális sebességgel változik – elég megnézni, mi történt az utóbbi két évben –, gyorsabban, mint ahogyan a fák alkalmazkodni tudnak. Ma már a fák 50 százaléka olyan klímazónában él, amelyre nincs felkészülve, 2030-ra pedig ez az arány 75 százalék lehet. Túl meleg van, túl száraz van. Ennek az lesz az eredménye, hogy egyre több fa betegszik meg vagy pusztul el, így csökken a pozitív hatásuk is. Emellett egyre több, fákkal kapcsolatos baleset lesz, ami veszélyezteti a lakosokat és az infrastruktúrát.

Vagy megvárjuk, amíg mindez megtörténik, és megszenvedjük, vagy tudjuk, hogy meg fog történni, ha nem leszünk aktívak. Mi ebben segítünk a városoknak: LiDAR-ral és mesterséges intelligenciával felmérjük a faállomány jelenlegi állapotát, majd segítünk eldönteni, mik legyenek a következő lépések. (A LiDAR a radarhoz hasonló, lézer alapú távérzékelő eszköz – a szerk.) Melyik fával nem kell foglalkozni, mert jó állapotban van, és melyiknek kezd csökkenni a vitalitása, ezért már figyelmet igényel.

Ez olyan, mint az orvoslás: minél korábban észleli az orvos a betegséget, annál jobban tudja kezelni. Mi azonban még egy lépéssel továbbmegyünk. Két- vagy háromévente újra szkennelünk, és nemcsak a betegségek kezelésében segítünk, hanem az egészség aktív menedzselésében is. Ahogy az orvoshoz sem csak akkor megyünk, amikor már betegek vagyunk, hanem rendszeres szűrővizsgálatokra is.

Ahogyan az orvoslásban a reaktív betegséggyógyítástól az egészség aktív menedzselése felé haladunk, úgy mi ugyanezt ültetjük át a városi faállomány, illetve a városi zöld infrastruktúra kezelésébe.

Honnan jött az ötlet, hogy ebből vállalkozás legyen?

Fekete Gyula: Budapesten már 2014-ben nagy felbontású LiDAR-technológiával mértük fel a várost. Ennek híre ment, és így jutottunk el Szingapúrba, ahol szintén a város részletes felmérésén dolgoztunk, de nem faüzemeltetési célból.

Az ottani szingapúri hatóság – nagyjából az itthoni FÖRI vagy Lechner Tudásközpont megfelelője – bízott meg minket. Ők mutattak be bennünket az ottani Főkertnek, az NParksnak. Tőlük jött az ötlet, hogy ha már ilyen részletes pontfelhő áll rendelkezésre, nem lehetne-e automatikusan kiértékelni belőle a fákat.

Hárommillió fájuk volt és körülbelül háromszáz emberük. Gyakorlatilag nem értek a végére: folyamatosan mérték a fákat ahelyett, hogy kezelni tudták volna őket.

Innen indult egy beszélgetés. Mi azt gondoltuk, hogy valószínűleg egy év alatt meg lehet oldani a problémát, de ezt meg kell kutatni. Ebből lett egy kutatás-fejlesztési projekt egy helyi konzorciumban. Részt vett benne az ottani űrhivatal, a SZTAKI, a földhivatal, az egyetem, az NParks és mi. Addigra már volt annyi referenciánk, hogy elhitték: talán meg tudjuk csinálni. Ezt egy külön kis cégként csináltuk, mert a Budapest Közút ott nem tudott működni. (Gyula korábban a Budapest Közútnál dolgozott - a szerk.) Amikor elindult ez a kutatás-fejlesztési projekt, nagyjából ezzel párhuzamosan találkoztunk Gáborral. Gábor éppen ráért, nekem pedig kellett egy kis plusz. Így találkoztak a szálak.

Végül egy kétéves kutatás-fejlesztési projekt lett belőle, ami olyan jól sikerült, hogy az NParks azt mondta: ha ezt a gyakorlatban is meg tudjuk csinálni, akkor szeretnék, ha egy nagyobb, ötéves keretmegállapodásban üzemszerűen is elvégeznénk a munkát Szingapúrban. Így indult el a mi történetünk.

A Budapest Közút egyébként 2013–2014 óta, a világon az elsőként, ugyanezzel az alaptechnológiával, mobil lézerszkennerrel méri az utakat útüzemeltetési célból. Egy ilyen felmérés során hatalmas mennyiségű információ gyűlik össze, amiből nagyon precíz, egységes nyilvántartást lehet készíteni arról, milyen állapotban vannak az utak.

Ennek a programnak 2014-ben én voltam a felelőse. Híre ment a világban, mert nagyvárosi léptékben akkor ez a technológia újdonságnak számított. Így kerültünk el Szingapúrba is. Ott maga a Közút állami szervként nem tudott működni, ezért csináltunk külön céget.

A szingapúri projekt célja eredetileg szintén az volt, hogy a várost részletesen felmérjük mobil lézerszkennerrel. A zöldterületek nem jelentettek külön célterület, de a szingapúriak számára nagyon fontos elemmé váltak, az igény ott került felszínre.

GG: Tehát maga az igény az ügyféltől jött. Az ügyfelünk, az NParks, a világ egyik legmodernebb és legprogresszívebb zöldterület-gazdálkodó szervezete. Az egész szingapúri szemléletre jellemző, hogy kockázatot vállalnak és innoválnak. Már akkor is nagyon speciális tudásunk volt, ezért megnyertük a kutatás-fejlesztési programot, és az NParks pontosan meghatározta, milyen adatokat kell kinyernünk ahhoz, hogy jobban tudják menedzselni a városi fákat.

Ez azért volt különleges helyzet, mert az ügyfél nemcsak a pénzt adta, hanem a specifikációt is. A projekt jól sikerült, majd megnyertünk egy ötéves tendert. Ennek keretében létrehoztunk egy digitális platformot, amely ma a szingapúri faüzemeltetés digitális alapja. Ennek az első szerződésnek tavaly lett vége, most pedig egy új, tízéves időszak következik. Szingapúr volt az első ügyfelünk, és a mai napig az egyik legnagyobb.

FGY:

A legtöbb induló vállalkozásnak először van egy ötlete, aztán megpróbálja eladni. Nálunk pont fordítva történt. Ez nagyon szerencsés véletlen volt, a piac jött felénk.

GG: Mi azt is kicsit másképp látjuk, hogy niche piacról beszélhetünk-e, mert valójában globális problémáról van szó. Nemcsak Magyarországon vagy Budapesten, hanem jelenleg minden városban azzal küzdenek, hogy változik a klíma, ezért a fákat jobb és modernebb módszerekkel kell kezelni.

A greehill előtt ez alapvetően úgy működött, hogy egy város vagy szinte semmit nem tudott a faállományáról, vagy tíz éven keresztül emberek, arboristák járták végig a fákat, és manuálisan mérték fel az állapotukat. Így viszont soha nem volt valóban naprakész nyilvántartásuk, mert mire a végére értek, kezdhették elölről.

São Paulóban például egy hatalmas vihar után nyertünk projektet. 1,2 millió ember négy napig áram nélkül maradt, mert rengeteg fa rádőlt a kábelekre. São Paulo egy 18 milliós város, és a polgármester azt mondta, hogy ezt így nem lehet tovább csinálni. Négy hónapon belül megkaptuk a munkát. Most már majdnem a végén járunk: az egész várost felmértük, és készült egy részletes fakataszter, amely alapján menedzselni tudják a faállományt.

Indiában az történt, hogy Mumbaiban három hónappal ezelőtt egy fa ráesett egy iskolabuszra, és meghalt egy 11 éves gyermek.

Sajnos sokszor azt látjuk, hogy a politika csak akkor reagál, ha már megtörtént egy ilyen tragédia.

Ezért is nagy probléma, amikor azt mondják – ahogy Bardóczi úr (a budapesti főtájépítész - a szerk.) vagy Dezsényi Péter (a Főkert vezetője - a szerk.) is említette –, hogy egy Budapest méretű városnak erre nincs pénze. Szerintem nem az a helyes megfogalmazás, hogy nincs pénz, hanem az, hogy másra költik.

Amikor New Yorkkal tárgyaltunk, a menedzser azt mondta: sajnos nincs pénzük. Megkérdeztem, mit jelent ez, mekkora New York éves költségvetése. 128 milliárd dollár. A mi projektünk egy részprojekt lett volna, négymillió dollár. Ilyenkor nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy nincs pénz; inkább arról van szó, hogy másra költik. Szerintem ugyanez érvényes Budapestre vagy bármely más városra.

Ha most nem cselekszünk, ezek a városok öt éven belül élhetetlenné válnak.

Voltam Dallasban, ahol 48 fok volt a belvárosban, és fák sem voltak. Nem lehet normálisan közlekedni. Budapest turizmusból él, a világ egyik legszebb városa. Nem tudom elképzelni, hogy egyszerűen tudomásul vegyük ezt a folyamatot. A 2022-es nagy hőhullám után 2023-ban már olyan mértékben romlott a faállomány minősége, hogy ha most végigmegyünk a városon is szemmel látható. Ha nem kezdünk el foglalkozni a problémával, ez nem egy "nice to have" lesz, hanem 3-4 év múlva élhetetlenné válik a város. Ez nekünk, lakosoknak is rossz, a turizmusnak is rossz.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy világszerte egyre nagyobb a nyitottság arra a gondolatra, hogy a fa nem dísz, hanem a városi ökoszisztéma jelentős eleme. Ha rossz állapotban van a faállomány, csökken az emberek életminősége és biztonsága is.

Ennek kapcsán sokszor arról szólnak a nagy bejelentések, hogy hány új fát ültetett egy város. Ez mennyire jó mérőszám?

GG: Egy fának 15–20 évre van szüksége ahhoz, hogy kifejletté váljon. Ezért mi a meglévő fák megőrzésének hívei vagyunk. Az ültetés természetesen fontos, de a most elültetett fáknak csak körülbelül egyharmada fog túlélni. Egy újonnan ültetett fának 15–20 év kell ahhoz, hogy ugyanazokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtsa, mint egy kifejlett fa. Addig nem ad ugyanolyan árnyékot és hőmérséklet-csökkentő hatást. Tehát egyszerre kell befektetnünk a meglévő állomány megőrzésébe és új fák ültetésébe. De az első és legfontosabb feladat az, hogy ami most megvan, azt őrizzük meg.

FGY: Abban bízunk, hogy egyre több politikus nem várja meg a tragédiát, mint ahogy ez São Paulóban vagy Mumbaiban történt. Magyarországon már legalább nyilatkozatok vannak erről; korábban még azok sem nagyon voltak. Lehet említeni Karácsony főpolgármester urat vagy Vitézy miniszter urat is, ők már beszélnek erről. Mi abban bízunk, hogy a nyilatkozatokat követik majd az első konkrét lépések is.

Ez olyan, mintha valaki ki akarná festeni a lakását: először fel kell mérnie, mekkora a lakás és mennyi festékre van szükség. Ugyanez igaz a fákra is. Amíg nem tudom, hány fám van és milyen állapotban vannak, nagyon nehéz bármilyen stratégiai vagy operatív döntést hozni. Ezért jellemzően mi jelentjük az első lépést ahhoz, hogy egy város később proaktívan tudjon cselekedni. Máshol már elindult ez a nyitás, és bízom benne, hogy Magyarországon is egyre inkább el fog.

Milyen megoldásokkal versenyeztek jelenleg?

FGY: A kőkorszakkal. Éppen ezért tudunk már 130 városban jelen lenni. Egyre több város felismeri, hogy választhat: öt-tíz év alatt manuálisan felméri a faállományát, vagy jön a greehill, néhány hónap alatt bejárja a várost, és fél éven belül elkészül egy naprakész nyilvántartás.

GG: Ma a greehillnek nincs valódi alternatívája. Ez viszont nem jelenti azt, hogy öt év múlva sem lesz. Mi nem most kezdtünk el mesterséges intelligenciával foglalkozni, hanem 2017 óta fejlesztjük a saját mesterséges intelligenciánkat. Nem generatív AI-t használunk, hanem egy másik eljárást, saját technológiával, mert robusztus rendszereket kell építenünk. A ChatGPT is kiírja, hogy a mesterséges intelligencia tévedhet.

Mi viszont nem tévedhetünk. Ha egy fánál azt elemezzük, hogy milyen szélsebességnél fog tönkremenni vagy kidőlni, és ezt elszúrjuk, majd a fa ráesik valakire, abból nagyon komoly problémánk lesz.

Ezért fejlesztettünk teljesen saját technológiát, amelyről biztosan tudjuk, hogy megbízható eredményeket ad. A generatív MI-technológia abban a feladatban, amit mi végzünk, jelenleg nem tud jobb eredményt elérni. Az általunk használt megközelítést diszkriminatív mesterséges intelligenciának nevezik.

FGY: A generatív AI-nál, ha mutatsz neki több képet macskákról, akkor képes létrehozni egy új macskát, amelyik egyik eredetire sem hasonlít pontosan. A diszkriminatív AI, amivel mi dolgozunk, mást csinál. Lát például öt képet, amelyeken öt macska van, majd ha adunk neki egy másik képet, képes felismerni rajta, hogy az egy macska. Nem ad hozzá új dolgot, hanem a kapott bemenet és az általunk megtanított minták alapján felismeri, mit lát. Mi fákat tanítunk neki, hogy azt ismerje fel.

GG: A fa fajtájának felismerésben a mi rendszerünk ma körülbelül 90 százalékos pontossággal dolgozik. Ugyanazokat az adatokat betápláltuk egy generatív MI-rendszerbe, és az 23–30 százalékos pontosságot ért el. Ez sok év munkája, összesen több mint 25 millió eurót fektettünk kutatás-fejlesztésbe.

Ha már Szingapúrról volt szó: azt mondtátok, hogy ott alkalmazzák a leginnovatívabb zöldfelület-kezelési módszereket. Mit lehetne tőlük tanulni?

FGY: Az ottani mindennapi üzemeltetés része például, hogy a faápolók nem mennek ki rögtön terepre. Először a mi rendszerünkben, virtuálisan megnézik a fákat. Már az irodában előzetesen megvizsgálják, valóban érdemes-e az adott fához kimenni, és ha igen, felkészülten érkeznek a helyszínre.

Emellett nagyon sok szenzort használnak, és elképesztő mértékű faültetés zajlik. A szemléletük része, hogy nagyon változatos flórát telepítenek, sokféle, az eredeti dzsungelhez tartozó fafajt. Így jóval több fafaj van a városban, mint egy klasszikus európai város esetében. Ennek az az előnye, hogy ellenállóbb lesz az ökoszisztéma. Sokféleképpen tud reagálni, ha megjelenik egy betegség vagy valamilyen más probléma.

GG: Egyébként Európában is sokat fejlődött a városi fák kezelése. Magyarországon például kifejezetten sok tudás van ezen a területen. Szingapúrban van tudás és pénz. Magyarországon van kimondottan sok tudás. Mi az egész világon dolgozunk, ezért össze tudjuk hasonlítani a különböző országok felkészültségi szintjét.

Azt gondolom, hogy ha Magyarországon a meglévő tudást megfelelő költségvetéssel kombinálnánk, belátható időn belül biztosan Európa élvonalába kerülhetnénk.

A fakezelésnek itt nagy múltja van. A tudás és a tapasztalat megvan, most már elsősorban a pénzre van szükség ahhoz, hogy mindezt valóban világszínvonalú működésre lehessen fordítani.

Pénzből tényleg nincs túl sok, Budapest sem alkalmazza ezt a technológiát annak ellenére, hogy innen indult a cég. Mégis itt van a központotok. Miért döntöttetek úgy, hogy itt maradtok?

GG: Kezdjük azzal, hogy mind a ketten itt élünk.

FGY: Ez a hazánk.

GG: Igen. Anyukám magyar, apukám német. Németországban születtem, Párizsban nőttem föl, és 22 éve költöztem ide. A gyerekeim már itt születtek, úgyhogy ez most már az én hazám is. Emellett továbbra is nagyon jó mérnököket lehet találni itt. Nemcsak magyar mérnököket: Budapest mint város nemzetközileg is vonzó. Nálunk dolgoznak franciák, németek, ukránok, oroszok, kenyaiak. Egyfajta olvasztótégely vagyunk. Nálunk az számít, hogy valaki szakmailag jó legyen és megfelelő szemlélettel rendelkezzen.

Amit mi csinálunk, abból a szempontból is érdekes, hogy – nem akarok semmit leértékelni, de – más dolog egy bankszoftvert írni, és más olyan projektben részt venni, amely az emberiség jelentős részének életére lehet pozitív hatással azzal, hogy segítünk jobban üzemeltetni és megvédeni a városi fákat.

Nekem nagyon inspiráló, hogy most Mumbaijal dolgozunk, Ausztráliával dolgozunk, és Japánból is megkerestek bennünket, mert nagyon érdekli őket, amit csinálunk. Mérnökök vagyunk, a legújabb technológiával foglalkozhatunk nemzetközi szinten, és közben olyasmit csinálunk, aminek értelme is van.

FGY:

Magyarország egy jó hely, mi pedig itt vagyunk. Nemcsak a kutatás-fejlesztés zajlik itt, hanem gyakorlatilag az operatív működés jelentős részét is ebből az irodából szervezzük.

Én nem akarok máshova költözni, és szerintem egyikünk sem akar hétfő reggeltől péntek estig folyamatosan utazni.

Mi kellett ahhoz, hogy a Szingapúrban már működő megoldást ennyi városra ki tudjátok terjeszteni? Milyen nehézségekkel találkoztatok a növekedés során?

FGY: Mennyi időnk van? Van két napunk?

GG: Az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy nagyon szerencsések voltunk a befektetőinkkel. Nemzetközi befektetői csapatot találtunk, de nem intézményi befektetőket, hanem nagyon vagyonos magánszemélyeket. Olyan embereket, akik természetesen pénzt is akarnak keresni, de közben azt is fontosnak tartják, hogy valami jót hozzanak létre. Ezek az emberek vagy hisznek egy projektben, vagy nem. És mivel a saját pénzükről van szó, nem feltétlenül úgy gondolkodnak, hogy ha három év után még nem tökéletes minden, akkor kiszállnak.

Mi a közszférának értékesítünk, ahol az értékesítési ciklus nagyon hosszú. Az első találkozástól addig, hogy valóban bevételünk lesz egy ügyféltől, átlagosan másfél-két év telik el. Ezt az időszakot finanszírozni kell. Vannak szélsőséges példák, São Paulo négy hónap alatt összejött. San Franciscót viszont két hét múlva kezdjük el szkennelni, miközben négy éve indultunk el velük. Három éve nyertük meg a tendert, és utána három évig tartott, mire végigmentünk az egész bürokrácián.

A közszférával való üzlet tehát nagyon stabil, de lassú. A befektetők ezt általában nem szeretik. Nekünk viszont nagy szerencsénk volt, hogy olyan befektetői csoportot találtunk, amelyik ezt megérti, támogatja, és nagyban, globálisan gondolkodik.

Tulajdonképpen mindent a nagykönyvvel szemben csináltunk. A befektetők általában azt mondják, hogy indulj el egy kis piacon, haladj lépésről lépésre, tanulj, és utána terjeszkedj. Mi ehelyett azonnal kimentünk az egész világra, és öt kontinensen egyszerre tanulunk.

Ez drága, sok pénzbe kerül, ugyanakkor ennek köszönhetően már mind az öt kontinensen jelen vagyunk, és sok helyen mi váltunk mércévé. Jelen vagyunk az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Európában, Ausztráliában, Új-Zélandon, most pedig Indiát építjük. És természetesen ott van Szingapúr.

A fő nehézség tehát egyértelműen az, hogy a közszférával való üzlet nagyon lassú. Közben most kezd kialakulni annak a tudata is, hogy igen, pénzt kell fektetni a városi fákba, mert ha most nem tesszük, később nem lesz mit megmenteni. Aki ezt ma nem érti meg, később az ötszörösét fogja fizetni. Ezt egyre több politikus kezdi felismerni.

FGY: Nekem még három nagy nehézség jut eszembe: kettő műszaki és egy emberi. Az első műszaki kihívás a lépték. Még úgy is, hogy Budapesten már csináltunk hasonlót, teljesen más száz kilométert felmérni, mint több ezer vagy akár tízezer kilométernyi városi úthálózatot. Ez rengeteg műszaki problémát hozott. Minden egyes nap 4–5 terabájt adatot gyártunk. Ezt el kell juttatni valahova, fel kell dolgozni, újra és újra.

A másik nagy műszaki kihívás az automatizálás. A gépi tanulási modelleknek jól kell teljesíteniük, hogy automatikusan, megfelelő pontossággal tudják kiértékelni a fákat. Minél több mindent tudunk automatizálni, annál gazdaságosabban tudjuk szolgáltatásként működtetni a rendszert. Tulajdonképpen ebben van az üzleti modellünk egyik kulcsa. Ez a mai napig hatalmas kihívás, a fejlesztőink nagyon sokat foglalkoznak vele.

És ott van az emberi, illetve szervezeti kihívás is: egy továbbra sem túl nagy csapattal az egész világot lefedni egy olyan szolgáltatással, amely rengeteg logisztikai feladattal jár, miközben az ügyfelek működése is olyan, amilyennek Gábor az előbb leírta.

GG: Most teljesen mesterségesintelligencia-vezérelt céggé alakítjuk a greehillt. Idén már nemcsak a termékünkben használjuk a mesterséges intelligenciát, hanem az egész működésünket ebbe az irányba állítjuk át. Nem azért, mert embereket akarunk leépíteni, hanem azért, mert gyorsabban akarunk haladni. Mi most egy új termékkategóriát hozunk létre a világban, és ahol piac van, ott előbb-utóbb verseny is lesz. Most talán két-három év előnyünk van, bár ebben a világban ezt már nagyon nehéz megmondani.

Nemrég beszéltem a világ egyik legnagyobb informatikai cégének egyik vezetőjével. Megkérdeztem tőle, mi a hosszú távú AI stratégiájuk. Azt mondta, hogy nem tudja elmondani. Megkérdeztem, hogy miért, titok? Azt mondta: "Nem. Azért, mert nincs. Tizenkét hónapos stratégiánk van, mert tizenkét hónapot látunk előre. Utána már nem." És ez a világ egyik legnagyobb informatikai cége, amelynek a termékeit mindenki mindennap használja.

Ezért alakítjuk át most az egész működésünket AI-vezéreltté. Ugyanazzal a létszámmal gyorsabban és többet akarunk teljesíteni. Itt van előttünk egy világpiac, amely akár évi több százmillió eurót is jelenthet. Előnyben vagyunk, de szeretnénk még gyorsabban és mélyebben jelen lenni ezeken a piacokon.

Mit jelent a gyakorlatban, hogy az egész cég mesterségesintelligencia-vezérelt lesz? Mostanában ezt sokan használják divatos kifejezésként, de nálatok ez konkrétan hol jelenik meg?

GG: Nemrég tartottunk a cégünknek egy belső, háromnapos workshopot, ahová az egész világból érkeztek a kollégák. Körülbelül nyolcvanan voltunk. Volt egy prezentáció, ahol megkérdezték: ki használ mesterséges intelligenciát? Mindenki feltette a kezét. Ki promptol? Majdnem mindenki. Ki használja a Copilotot? Hát, talán tíz százalék. Ki használ AI ügynököket? Két százalék.

Most az egész cég működését átalakítjuk. Minden kollégával végig kell vinni ezt a változást. Az elképzelés az, hogy minden kolléga egyfajta menedzserré válik: ő fogalmazza meg, mit kell elvégezni, az AI ügynök pedig olyan lesz, mint a beosztott, amely a rutinfeladatokat elvégzi.

Ez egy valódi átállás. Nem arról van szó, hogy azt mondjuk: "Na, gyerekek, tessék használni a Claude-ot." Egy külsős céggel dolgozunk együtt, és az egész működésünket, a folyamatainkat és a gondolkodásmódunkat alakítjuk át ebbe az irányba.

FGY: A menedzserek sem kivételek. Mi is AI ügynököket fogunk használni a saját munkánkban. Például arra, hogy átnézzék, hogyan állunk az e-mailekkel, vagy segítsenek rangsorolni a feladatainkat. Mindenki a saját területére fog kialakítani ilyen kis rendszereket. A cél az, hogy minimum AI ügynököket használjon mindenki. Ez már két szinttel magasabban van annál, mint beírni, hogy hol találok legközelebb málnaszörpöt.

GG: A célunk, hogy a jelenlegi létszámmal 30–100 százalékkal növeljük a produktivitást. Egy év múlva elmondjuk, sikerült-e.

A közszféráról már beszéltünk: hosszú az értékesítési folyamat, és a politikusok sokszor akkor kezdik prioritásként kezelni a területet, amikor már történt valamilyen baleset. De mik a pozitív oldalai annak, hogy a közszféra az ügyfeletek?

FGY: Magyarországon most azt látom pozitívumnak, hogy nagyon magas szinten is elindult az érdeklődés.

Egyelőre még tárgyalások zajlanak, de az elmúlt három hónapban több területről is intenzív beszélgetések indultak, egyértelműen politikai irányból.

A másik előny, hogy ha bent vagy, akkor bent vagy.

GG: Pontosan. Mi nem egyszeri felmérést végzünk, hanem tulajdonképpen megváltoztatjuk azt a módszert, ahogyan a városok a zöldvagyonukat, a zöld infrastruktúrájukat üzemeltetik.

Ennek az a szépsége, hogy először nagyon nehéz bejutni, de ha egyszer bent van az ember, abból hosszú távú együttműködés lehet. Rómában például egy nagyobb kísérleti projekt keretében 84 ezer fát szkenneltünk le, jövőre pedig megcsináljuk az egész várost. Szingapúrban először volt egy kutatási projekt, aztán egy ötéves szerződés, most pedig aláírtam egy tízéves szerződést. Vagyis ezek nagyon stabil és megbízható partnerek.

Szingapúr a legrégebbi projektetek. Gondolom, ott már többször is megtörtént a felmérés.

GG: Bizonyos részeket évente, másokat kétévente mérnek fel.

Mennyivel tudtok többet mondani akkor, amikor már nem egyetlen pillanatfelvétel áll rendelkezésre, hanem több felmérés? Mikortól válik ez igazán értékelhető idősorrá?

GG: Már az első felmérés is nagyon-nagyon sok információt ad. A másodiknál viszont már azt is látjuk, hogyan fejlődtek a fák. Ez kicsit olyan, mint a gyerekeknél. Amikor megszületik egy gyerek, vannak növekedési görbék: például hogy egy fiú hat hónaposan milyen magas szokott lenni, aztán kilenc hónaposan és így tovább. A szülők folyamatosan mérik.

Valami hasonlót lehet csinálni a fáknál is. Meg tudjuk nézni például, melyik fa növekszik lassabban, mint a hozzá hasonló fák csoportja.

De volt olyan fa is, amelyik sokkal gyorsabban növekedett, mint az összes többi. Kiderült, hogy mellette csőtörés volt a földben, ezért annyi vizet kapott, hogy szárnyalt.

Tehát van negatív és pozitív kiugró érték is. Ezeket a tendenciákat a többszöri felmérésből már látni lehet, miközben folyamatosan rendelkezésre állnak az aktuális adatok. Ez megint olyan, mint az orvosi kontroll. Elmehetek egyszer orvoshoz, vagy járhatok kétévente. Nálam például van egy érték, ami azt mutatja, hogy a vesém rosszabbul működik. Amikor egy új orvos meglátja, először mindig nagyon megijed, aztán kiderül, hogy ez stabil. Így születtem.

Ilyenkor az orvos is a tendenciát nézi. Ha stabil, nincs vele teendő. A többszöri felmérésnél is ez a lényeg: mindig van egy aktuális képem, és a trendekből látom, hogy valamivel foglalkozni kell-e vagy sem.

FGY: A trendekből azt is ki tudjuk mutatni, mely fafajok teljesítenek alul vagy felül. Ez azért fontos, mert új ültetéseknél érdemes azokat a fajokat előtérbe helyezni, amelyek jól teljesítenek az új klímában.

Mondok egy hipotetikus példát: tegyük fel, hogy a gesztenyék nagyon rosszul teljesítenek, a hársak pedig jól. Ebben az esetben a jövőben inkább hársat lenne érdemes ültetni, mert a gesztenye várhatóan ki fog kopni. Ezeket az információkat az ismételt felmérésekből lehet látni.

GG: Van még egy fontos dolog. Minden városnak vannak céljai, amelyeket szeretne elérni. A rendszeres méréssel ténylegesen bizonyítani tudják, hogy jó irányba haladnak-e, és azt is, mi történt az adófizetők pénzéből. Egyszer megcsinálni egy felmérést egy dolog. De ha egy város azt mondja, hogy befektet X összeget a lombkorona által lefedett terület növelésébe vagy a fák átlagos vitalitásának javításába, akkor rendszeres méréssel ki tudjuk mutatni, hogy valóban jó irányba halad-e.

Ez nagyon egyszerű. Ha van egy projektem, amelyben A-ból B-be akarok eljutni, először meg kell határoznom, hol van A, és hová szeretnék eljutni, vagyis hol van B. Utána folyamatosan mérek, hogy jó irányba haladok-e, vagy korrigálnom kell. Mi ugyanezt csináljuk.

Van valamilyen kedvenc projektetek vagy városotok, ahol különösen szerettetek dolgozni?

FGY: Szingapúr nagyon szórakoztató, ugyanakkor kihívásokkal teli ügyfél, és nekem pont ezért tetszik. Rengeteget tanultam tőlük. És persze a hazai városokat is szeretem.

GG: Vannak kisebb városok húsz-harmincezer fával, és vannak városok több millió fával. Nekünk az az egyik legszebb ebben, hogy mindenhol találkozunk olyan emberekkel, akik szeretik a szakmájukat. Bárhova megyünk a világban, olyan emberekkel találkozunk, akik jót akarnak. Jó érzés ebben dolgozni. Természetesen a pénzről is szól, de nem csak arról. Olyan emberek dolgoznak ezen, akik beleteszik a lelküket. Sokszor azt látjuk, hogy szinte lehetetlen körülmények között is kihozzák a maximumot abból, ami rendelkezésükre áll, mert valóban törődnek vele. Törődnek a fákkal és a saját közösségükben élő emberekkel is.

Címlapkép forrása: A greehill LinkedIn-oldala.

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.