1985. szeptember 1-jén pillantotta meg újra emberi szem a Titanicot, pontosabban a maradványait. A legendás óceánjáró több mint hetven évig feküdt az Atlanti-óceán fenekén, közel négyezer méteres mélységben. De az 1912. április 15-én elsüllyedt Titanic roncsai valójában csak 1997-ben kerültek a világ figyelmének középpontjába, amikor James Cameron Titanic című játékfilmjében valós tengeralatti felvételekben mutatta meg a roncsokat, jelentős játékidőt szánva azoknak. De talán ekkor sem tudatosult kellően bennünk, hogy a roncsok nem voltak mindig hozzáférhetők: hetven évig nem tudták, hol vannak, így az sem volt világos, amit a film annyira látványosan mutat be, hogy miután a Titanic az első útján jéghegynek ütközött, süllyedés közben ketté tört. Ez akkor derült ki, amikor az amerikai haditengerészet pont negyvenegy évvel ezelőtt megtalálta a roncsokat.

Atomreaktort vivő tengeralattjárókat kerestek

A katasztrófában mintegy 1500 ember vesztette életét, a hajó pontos nyughelyét azonban sok évtizeden keresztül nem sikerült megtalálni. Robert Ballard amerikai oceanográfus régóta arról álmodott, hogy felkutatja a roncsot, ehhez azonban olyan mélytengeri technológiára volt szüksége, amelynek kifejlesztése rendkívül sok pénzbe került. Ballard ezért az amerikai haditengerészethez fordult támogatásért. A Navyt érdekelte az új technológia, csak éppen nem a Titanic miatt. Két saját, nukleáris meghajtású tengeralattjárójának roncsait akarta megvizsgálni. A USS Thresher 1963-ban, a USS Scorpion pedig 1968-ban süllyedt el. Mindkét hajó atomreaktort vitt magával a mélybe.

A küldetésnek különösen kényes része volt a Scorpion vizsgálata. A hidegháború idején felmerült a gyanú, hogy a tengeralattjárót esetleg a szovjetek pusztították el. Ballard csapatának ezért nemcsak a roncs állapotát és az atomreaktor környezetre gyakorolt hatását kellett felmérnie, hanem olyan nyomokat is keresett, amelyek külső támadásra utalhattak. Ilyet végül nem találtak. A titkos küldetés azonban megtanított Ballardnak valamit, ami később döntőnek bizonyult.

A tengeralattjárók vizsgálatakor észrevette, hogy amikor egy hatalmas szerkezet darabokra törve zuhan több kilométert a vízben, a roncsai hosszú törmelékmezőt hoznak létre. A nehezebb darabok gyorsabban süllyednek, a könnyebbeket messzebbre sodorja az áramlat. Ballard rájött: nem magát a Titanicot kell megtalálnia. Elég azt a törmelékcsíkot, amely elvezeti hozzá.

Miután teljesítette a haditengerészet feladatát, mindössze nagyjából két hete maradt arra, hogy valóra váltsa régi álmát. Francia kutatókkal együtt folytatta a keresést, majd az Argo nevű, kamerákkal felszerelt mélytengeri eszközt vontatták az óceánfenék fölött. Napokon át szinte semmi sem jelent meg a monitorokon. Aztán 1985. szeptember 1-jén a sötétségből ember alkotta tárgyak kezdtek előbukkanni. Először kisebb roncsdarabokat láttak, majd egy hatalmas kazán jelent meg a kamera előtt. A szegecsek jellegzetes mintázata alapján már nem lehetett kétségük: megtalálták a Titanicot. A törmelék nyomát követve pedig eljutottak magához a hajóroncsokhoz is, amelyek több mint 3800 méter mélyen feküdtek.

Egy magyar művész is odaveszett

A Titanic tragédiájának magyar szála is van. Az egyetlen biztosan azonosított magyar származású áldozat Weisz Lipót, az utaslistán Leopold Weisz néven szereplő veszprémi születésű szobrász és kőfaragó volt. A feleségével, Mathilde-dal Kanadába tartottak, hogy ott kezdjenek új életet.

Mathilde bekerült a 10-es mentőcsónakba, így túlélte a katasztrófát, ám a férje a hajóval együtt odaveszett. Weisz holttestét később megtalálták, többek között a ruhájába varrt monogram segítségével azonosították. Kanadában helyezték örök nyugalomra.

Bár James Cameron filmjében nem szerepel, de a Titanic történetéhez egy másik magyar neve is elválaszthatatlanul hozzátartozik: dr. Lengyel Árpád, a mentésre érkező Carpathia hajóorvosa. A mentőorvosi tapasztalatával kulcsszerepet vállalt a jeges óceánból kimentett túlélők ellátásában.

Tehát egy szigorúan titkos hidegháborús katonai küldetés vezetett el a 20. század leghíresebb hajóroncsához, ahhoz a helyhez, amelyet 73 éven át senki sem látott, és amelynek megtalálását végül éppen két másik tragédia tette lehetővé.