2026. június 1-jén együttműködési megállapodás jött létre az Oktatási Hivatal és a Déryné Program között, amely lényege, hogy a Déryné Program drámapedagógiai és színházi célú szakmai anyagai – óravázlatok, oktatási videók, kiadványok – hivatalosan is bekerülhetnek a köznevelésbe: megjelenhetnek tankönyvekben, okos-tankönyvekben, segédanyagokban, a Nemzeti Köznevelési Portálon, sőt a meglévő tankönyvekhez QR-kódos linkeléssel is kapcsolódhatnak.

A Színház Online beszámolójából kiderül, hogy a csomag gerincét 25 irodalmi műhöz készült óravázlat, kisfilm és kiadvány adja, amelyeket a fejlesztők szándéka szerint akár minimális drámapedagógiai előképzettséggel is meg lehet tartani, és amelyek célja, hogy a kötelező olvasmányokat játékos, élményalapú formában dolgozzák fel a diákokkal. A Déryné Program az együttműködést saját missziója szempontjából is fontos lépésnek nevezte, mivel így művészeti-pedagógiai törekvései most már az iskolai oktatásban is teret kaphatnak.

A megállapodás híre azonban éles vitát indított el a színházi szakmában, elsősorban azért, mert sokan kérdésesnek tartják, hogy egyetlen program módszertani anyaga miért kap kiemelt, állami legitimációt élvező utat az oktatásba, miközben a hazai színházi nevelés és drámapedagógia évtizedek óta sokszereplős, sokszínű terület.

A szakma azonnal reagált

„Mi is megdöbbentünk” – a Magyar Színházi Társaság lépett a leggyorsabban, közleményük szerint még az éjszaka folyamán levelet küldtek Lannert Judit oktatási miniszternek, amelyben kérdéseket tettek fel és megfogalmazták álláspontjukat a megállapodással kapcsolatban. Közölték, hogy az ügyet pénteken tovább viszik, és hosszabb állásfoglalást ígértek.

Herczog Noémi kritikus hangvételű bejegyzésében arra emlékeztetett, hogy a Déryné Programot – és azon belül a KultUp iskolai alprogramot – a független sajtó évek óta figyelemmel kíséri, ezért pontosan tudni lehet, mi rejlik a hangzatos megnevezések mögött. Nem a program megszüntetését szorgalmazza, hanem azt, hogy a szakterület valódi ismerőire – színházi nevelési és tantermi színházi szakemberekre – kellene bízni a döntést arról, milyen formák kerüljenek be az iskolákba. Bejegyzésében Cziboly Ádámot is idézte, aki szerint ha az állam a három évtized alatt szervesen kialakult szakmai palettát nem kiváltaná, hanem kiegészítené, és a meglévő társulatokat bevonná, támogatná, sokan inkább örülnének az országos lefedettségre irányuló szándéknak.

Elkapatott kommunikátorok ecsetelnek a drága bőrdíványokon

Gabnai Katalin drámapedagógus saját tapasztalataira hivatkozva fogalmazott meg aggályokat. Felidézte, hogy 2023-ban tizenöt KultUp-foglalkozást tekintett meg, ezek közül szerinte csak három volt jó minőségű, kettő javításra szorult,  maradék pedig „minősíthetetlennek” bizonyult. Egy 2024-es, a program oktatófilmjéről írt reflexiójában is szigorúan fogalmazott: úgy vélte, a produkció visszaélt a drámapedagógia fogalmával, miközben a minőség sok helyen elmaradt az elvárhatótól.

Megrendítő, hogy magas pozíciókat betöltő emberek azt képzelik, hogy erre, hogy ilyesmire van szükség az iskolákban. Ijesztő, hogy mindezt a zavaros kotyvalékot drámatanároknak merik fölajánlani, s nagy ütemben népszerűsíteni is fogják. Szomorú, hogy egészen kiváló, tehetséges, nagy gyakorlatú, valamint igen kicsike tehetséggel rendelkező, szegény, kiszolgáltatott színészeket szörnyűséges és külsőséges játékmódra kényszerítenek. Hogy elkapatott, elnevelt kommunikátorokat ültetnek drága bőrdíványra, hogy ott ecseteljék önnön kiválóságukat, s mondjanak közhelyes badarságokat, oktató jelleggel

– fogalmazott.

Bejegyzését azzal zárta, hogy nem érti pontosan, mit is takar valójában a most bejelentett megállapodás, és választ vár az illetékesektől.

Komáromi Sándor hosszú, indulatos hangvételű posztban szólt hozzá a hírhez. „Ki dönti el Magyarországon, hogy mit jelent a színház az iskolában?” – tett fel a kérdést. Álláspontja szerint a döntés mögött legitimációs és governance-kérdések húzódnak: rámutatott, hogy a Déryné Programba való bekerülésről jelenleg hattagú szakmai bizottság dönt, amelynek maga Kis Domonkos Márk ügyvezető is tagja – ami szerinte nem jelent automatikusan szabálytalanságot, de átláthatósági kérdéseket vet fel.

Komáromi azt is hiányolja, hogy a döntés előtt nem történt nyilvános, összehasonlító szakmai értékelés a hazai drámapedagógiai és színházi nevelési szereplők bevonásával, és javaslata szerint egy közös, több szervezetet – köztük a TIE-t, a Kerekasztalt, a KÁVÁ-t, a Magyar Drámapedagógiai Társaságot és a felsőoktatási drámaképzéseket – összefogó országos tudástár lenne a járhatóbb út.