Hosszú időn át gyakorlatilag egyetlen szabály döntötte el a magyar szélenergia sorsát: a településektől számított 12 kilométeres körzetben nem lehetett szélerőművet építeni, ami az ország nagy részét kizárta az ilyen beruházásokból. A korlátot még az előző kormány idején, 2024 elején 700 méterre enyhítették, tömeges fejlesztés azonban azóta sem indult. Az áttörést a most kiírt széltendertől várják: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) augusztus 30-án tette közzé a szélerőművi kapacitáspályázatot, amely összesen 700 megawatt (702 megavoltamper) új szélerőmű megépítését teszi lehetővé.

A pályázat keretében valójában csak a villamosenergia-hálózathoz való csatlakozás jogot teremtik meg. Egy szélerőmű ugyanis önmagában semmit nem ér az áramhálózat számára, ha nem tudja betáplálni a megtermelt áramot. A pályázat ezért konkrét hálózati csomópontokat jelöl ki, és azt mondja meg, melyik ponton mekkora mennyiségű villamos energiát tud befogadni a rendszer (mekkora kapacitás áll rendelkezésre). A fejlesztők erre a helyre pályáznak, a szélerőműparkot pedig ezt követően, saját kockázatukra kell felépíteniük. 

Éppen ezért a magyar szélenergia célok megvalósulási ütemét nem elsősorban az szabja meg, hány beruházó akar építeni, hanem az, hogy a hálózat hol és mikor tud fogadni új termelést.

A hálózat a szűk keresztmetszet

A szélenergia szerepének növelése a magyar energiamixben uniós kötelezettség, amely már az előző kormányzat feladata is lett volna, „de ők erre nemet mondtak” - emelte ki Tótth András energetikai államtitkár a háttérbeszélgetésen. Ezzel szemben a mostani, részben uniós forrásokból megvalósuló hálózatfejlesztések explicit célja a megújuló kapacitások bővítése, kifejezetten szélenergia-fókusszal.

Mielőtt a csatlakozási lehetőségeket kijelölték, a MAVIR-ral és a MEKH-hel, valamint környezetvédelmi és honvédelmi szakértőkkel egyeztetve készült terv arról, hogy a meglévő hálózati kapacitások mentén hol lehet elindítani a fejlesztéseket. Korábbi cikkünkben egy, a pályázaton való indulást mérlegelő fejlesztő éppen a helyszínválasztást nevezte a kiírás egyik legnagyobb gyengeségének.

Az erre vonatkozó kritikákra reagálva az államtitkár kiemelte, hogy az uniós forrásokból tervezett hálózatfejlesztések egyszerűen nem tudnak olyan gyorsan megvalósulni, mint amilyen ütemben a beruházók szeretnének csatlakozni a hálózatra.

Tehát a mostani pályázatban kiírt csatlakozási csomópontok a rendelkezésre álló lehetőségek alapján kerültek kijelölésre, és innentől kezdve a beruházókon múlik, hogyan élnek ezekkel vagy sem

- emelte ki.

Hozzátette, hogy az uniós vállalás alapvetően a csatlakozási lehetőségek megteremtésére vonatkozott, nem a konkrét projektek megvalósítására.

A széltenderben az egyik legnagyobb kapacitást jelentő Ócsa kapcsán, ahol kifejezetten problémásnak ítélték meg a csatlakozási lehetőséget az általunk felkeresett fejlesztők, úgy fogalmazott: akár 10–20 kilométeres körzetben is érdemes megvizsgálni a bekötési lehetőségeket.

Jöhet a finomhangolás

A mostani tender tapasztalatai alapján fogjuk finomhangolni a következő tendereket

– mondta Tótth András. A kormányzati cél, hogy évente legalább 1000 megawatt új szélerőművi kapacitás kiépítésére nyíljon lehetőség.

Kérdésünkre, hogy a mostani fordulóban miért éppen ekkora mennyiség került kiírásra, azt mondta: a mintegy 700 megawattnyi - 702 megavoltamper - meghirdetett kapacitás nem a teljes elérhető szabad kapacitás. "Bizonyos helyszínekre felesleges lett volna kiírni, ott a honvédelmi vagy környezetvédelmi szabályok miatt szél nem jöhet szóba".

Hozzátette:

a következő hónapokban az élő környezetért felelős minisztériummal és a honvédelmi minisztériummal vizsgálják meg, hogy milyen lehetőségek vannak további csatlakozási helyszínek kijelölésére.

Ugyanakkor többször is hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi szabályok úgymond "no go zone", tehát minden egyes szélerőmű-fejlesztésre kijelölt terület csak azok szigorú betartásával valósulhatnak meg.

Az önkormányzatoké és az energiaközösségeké a főszerep

A beszélgetés során többször előkerült az a gondolat, hogy az új energiastratégia célja

egy decentralizáltabb energiarendszer kiépítése, amelyben az erőművek közelebb vannak a fogyasztókhoz, és közvetlenül tudják kiszolgálni őket.

Ez az elgondolás annyiban mindenképp logikus, hogy így jelentős összegeket lehetne megspórolni, és tehermentesíteni lehetne a hálózatot, hiszen nem kellene nagy távolságokra elszállítani a villamos energiát, ami egyúttal kevesebb szükségszerű hálózatfejlesztést is jelent.

Tótth szerint "így létrejöhetne egy szimbiózis”, ahol a termelő és a helyi fogyasztók akár PPA-jellegű szerződéseket is köthetnének.

Az egyik cél az volt, hogy a helyi közösségeknek is megérje a beruházás, és ez hosszú távon is így marad

- emelte ki.

A PPA (Power Purchase Agreement) egy hosszú távú villamosenergia-vásárlási szerződés, amelyben a termelő és a fogyasztó előre megállapodik az áram értékesítésének feltételeiről, például az árról és a mennyiségről.

Azt, hogy hol és milyen feltételekkel épülnek majd szélerőművek, abba az önkormányzatoknak is lesz beleszólása a helyi építési szabályzaton keresztül, akár a toronykiosztásba is - mondta Tótth.

Rákérdeztünk arra is, hogy vizsgálták-e esetleg CfD-típusú támogatási lehetőségeket - ugyanis friss hír, hogy az európai szélnagyhatalomnak számító Németország is beveti ezt a fegyvert a szélenergia-projektek beindítására.

A hazai áramárak és az építési költségek alapján a magyar piac a jelenlegi állapotában is kész bizonyos kapacitások kiépítésére CfD nélkül. A mostani modellben lényegében az energiaközösségek vásárlóereje helyettesítené a CfD-t

- emelte ki Tótth.

Itt arra utalhatott, hogy a helyi energiaközösségek által hosszú távú áramvásárlási megállapodásokkal (PPA) - tehát előre tervezhető fix bevételekkel - pont az állami CfD rendszert válthatnák ki.

A CfD (Contract for Difference) egy olyan támogatási rendszer, amelyben az állam vagy más szereplő előre meghatároz egy villamosenergia-árat a termelő számára. Ha a piaci ár ez alatt van, a termelő kompenzációt kap, ha fölötte van, a különbözetet visszafizeti.

Ugyanakkor a MEKH pályázati kiírása szerint egy MW szélenergia fajlagos benchmark költsége több mint 400 millió forint. Ez azt jelenti, hogy annak az energiaközösségnek, amely élne a vételi jogával, több tíz, de inkább több száz millió forintot kellene megmozgatnia.

Kérdésünkre, hogy a jellemzően korai fázisú hazai energiaközösségeknek honnan lenne tőkéjük erre, azt mondta:

energiaközösség lehet önkormányzat, amely akár hitelt is felvehet, de nagy iparvállalatok vagy külső befektetők is megfinanszírozhatják ezeket.

Úgy látszik, kormányzati szemszögből az energiaközösség egyfajta platformként is működhetne, amely a szélenergiát hasznosító vagy abban üzleti értéket látó, önmagukban a szélerőmű fejlesztéshez nem értő beruházókat tömörítené. Természetesen a nagyobb pakkokat, tehát amelyek több szélerőművet tartalmaznak, főként a tőkeerősebb szereplők és a nagyobb önkormányzatok finanszírozhatják.

A tapasztalatokból kiindulva később állami támogatás is szóba jöhet a kisebb, kevésbé tőkeerős energiaközösségek részére

- tette hozzá Tótth.

Az államtitkár arra is kitért, miért az állami vételi jog szerepelt a végleges pályázatot megelőző tervezetben. Eredetileg a közösségi konstrukció volt az elképzelés, első körben viszont még az volt a mondás, hogy az energiaközösségek szabályozása nem tart ott, hogy teret adjanak neki. Végül mégis visszatértek ehhez, mert ahogy fogalmazott: „ez a megoldás átláthatóbb képet ad a befektetőknek is”.

Reálisan 2032–34, de a túlépítést el akarják kerülni

Egy szélprojekt Tótth szerint 3–3,5 év alatt valósulhat meg, de a gyártás akár egy éven belül is teljesülhet. Találkoztak olyan fejlesztővel is, aki az építési engedélytől számítva 1–1,5 év alatt tervezi a kivitelezést - de ez inkább a kivétel.

Mindenesetre, elvben már 2029-ben is láthatunk új működő szélerőművet, ez azonban a nagyon optimális forgatókönyv.

A kormányzat számításai alapján a 4000 megawatt reálisan 2032–2034 körül érhető el. Ez nagyjából 8–10 terawattóra termelést jelenthet, ami akár 12–13 terawattórára is felmehet.

A médiában megjelent állításra, miszerint a szélerőművek hatalmas földterületet igényelnek, azt mondta, hogy "egy szélerőmű 0,2–0,4 hektárt foglal el", ugyanakkor arra is figyelnek kormányzati szinten, hogy a beruházások lehetőleg barnamezős területekre épüljenek.

A túlépítést azonban szeretnénk elkerülni a szélerőműveknél

– fogalmazott az államtitkár, megemlítve az előző kormányzat által szabadjára engedett napelem telepítéseket.

A beszélgetés végén kitért az energiatárolókra is. A szélerőművek megjelenésével fajlagosan a tárolók is jobban kihasználhatóvá válnak: a nap- és szélkapacitás 10–15 százalékának megfelelő tárolókapacitás a menetrendtartáshoz elegendő, a load shiftinghez - tehát amikor a terhelés "eltolásával" próbálják kiegyenlíteni a napon belüli rendszerterhelést - viszont ennél jóval több kellene.

Megjegyezte, hogy a mai magyar energiarendszerben 3 gigawattnyi, 3–4 órás kitárolásra képes tároló is elég lehet.

A kormányzat számára az ellátásbiztonság a legfontosabb szempont. Van egy állami szándék a minimumértékekre, a többit pedig a piacra bízzuk

- tette hozzá végül.

Címlapkép forrása: Frank Bienewald/LightRocket via Getty Images