Sokáig úgy tartották: ami a női testben történik, az magánügy. A változókor köré épített fallal azonban nemcsak a beszélgetéseket rekesztettük ki, hanem a segítséget is. Pedig a vele járó testi és lelki panaszoknak nem kellene megbénítaniuk a hétköznapokat.

„Nálunk erről nem volt szabad beszélni!” – az örökölt hallgatás

„Édesanyám soha egyetlen szót sem szólt a változókorról – meséli Katalin (49). – Amikor 50 éves kora körül hónapokig ideges volt és éjszakánként forgolódott, csak annyit mondott: fáradt. Én ebben nőttem fel. Amikor nálam jelentkeztek az első panaszok, bennem is megszólalt a csengő: erről hallgatni kell, ezt bírni kell, mert ez a nők sorsa.”

Ezzel szemben a valóság: Az, hogy anyáink szótlanul tűrték a kellemetlen tüneteket, nem jelenti azt, hogy nekünk is szenvednünk kell. A változókor nem sorscsapás, hanem egy természetes életszakasz, amiről igenis érdemes beszélni, ha erre van szükségünk.

„Rettegtem, hogy leírnak a munkahelyemen” – a karrierféltés hálójában

Anikó (52) középvezető egy nagyvállalatnál. „A férfiak uralta tárgyalókban a gyengeség legkisebb jele is végzetes lehet. Amikor először öntött el a forróság egy fontos prezentáció közepén, azt hittem, megsemmisülök. Nem mertem kinyitni az ablakot, inkább ráfogtam a zakómra. Attól féltem, ha megtudják, mi bajom, azonnal azt gondolják: kiöregedtem és alkalmatlan vagyok.”

Ezzel szemben a valóság: A 40-50 feletti nők a karrierjük csúcsán állnak, hatalmas tapasztalattal. A hormonális átalakulás nem von le semmit a szakmai kompetenciákból; a biológiai folyamatokra nem hibaként kell tekinteni.

„Úgy éreztem, elveszítem a nőiességemet” – a belső szégyenérzet

„Amikor elmaradozott a menstruációm és a tükörben egyre idegenebbnek láttam magam, mély depresszióba estem” – vallja be Zsófia (47). – A társadalom azt sulykolja, hogy a nőiesség egyenlő a fiatalsággal. Szégyelltem a testem változásait a férjem előtt is, inkább elhúzódtam tőle.”

Ezzel szemben a valóság: A nőiesség nem a biológiai óra ketyegésétől függ. A változókor a kiteljesedés és az önelfogadás időszaka is lehet, amikor a megfelelési kényszerek elengedésével végre felszabadulhatnak a nők.

„Nem hagyhatom, hogy rámenjen az életem!” – ez nem csak akaraterő kérdése

„Nálam nem csak a klasszikus hőhullámok jelentkeztek – meséli Zsuzsanna (51). – Már a negyvenes éveim elején mély, belső nyugtalanság tört rám a semmiből. Éjszakánként órákig feküdtem ébren, a nappalokat igyekeztem ’baj nélkül' túlélni. Kisebb győzelem volt, ha aznap nem felejtettem el semmit vagy nem ordítottam le valakit. A családom puskaporos hordóként kezelt. Ekkor jöttem rá: muszáj segítséget kérnem, nem hagyhatom, hogy erre rámenjen az életem!”

Ezzel szemben a valóság: A panaszoknak valódi biológiai okaik vannak. Az ösztrogéntermelés egyensúlyának megbomlása, majd a petefészkek leállása sokféle testi-lelki tünetet okoz.

Nem vagy egyedül – és van segítség!

Ha a panaszok a mindennapi életminőséget is veszélyeztetik, nem érdemes sem tűrni, sem elhallgatni. A nyílt kommunikáció és az életmódváltás mellett létezik más természetes segítség is a tünetek enyhítésére. Ilyen lehet a Remifemin Plus filmtabletta.

A Remifemin Plus a poloskavész (Cimicifuga racemosa) speciális kivonatát tartalmazó növényi gyógyszer, amely kutatásokkal igazoltan mérsékli a hőhullámokat és az alvást gyakran lehetetlenné tevő éjszaki verejtékezést. A Cimicifuga nem hormonális úton képes befolyásolni a hőszabályozást, az alvásminőséget, valamint az érzelmi és kognitív funkciókat. Másik összetevője a lélek napsugarának is nevezett orbáncfű kivonata, amely javítja a hangulatot, és az álmatlanság enyhítésében is jótékony hatású.

A patikában recept nélkül kapható Remifemin Plus hosszú távon szedhető, adagolása a tünetek erősségétől függően napi 2x1-től 2x2 tablettáig változtatható.