Az elmúlt évek brutális kánikulája és a csapadékhiányos nyarak megmutatták, hogy a magyar mezőgazdaság jövője egyetlen tényezőn múlik: meg tudjuk-e tartani a vizet a földjeinken. A folyamatosan felmelegedő klíma miatt a párolgás mértéke ma már sokszor meghaladja a lehulló csapadékot, ami a Tisza-völgyben is kritikus helyzeteket teremt. Most azonban egyedülálló nemzetközi együttműködés indult: a világ egyik legfejlettebb vízügyi infrastruktúrájával rendelkező Kína és Magyarország szakemberei fogtak össze, hogy közösen mentsék meg a folyóinkat és a termőföldjeinket – írta a Magro.

Közös a baj a Tisza és a Hancsiang folyó mentén

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a hazai Tisza és a kínai Hancsiang (Hanjiang) folyó között ég és föld a különbség. A valóságban azonban a két vízgyűjtő terület kísértetiesen hasonló problémákkal küzd. A csapadékeloszlás szélsőségessé válása, a hirtelen lezúduló villámárvizek, majd az azokat követő hónapokig tartó aszályos időszakok mindkét országban súlyos veszélybe sodorják a mezőgazdasági termelést.

A most indult, az Európai Unió által finanszírozott és az EU-Kína Vízügyi Platform által támogatott hároméves együttműködés célja, hogy a két oldal szakemberei átültessék a gyakorlatba egymás leghatékonyabb módszereit.

Mit tanulhatunk a kínai modellből?

Kína az elmúlt évtizedekben óriási tapasztalatot halmozott fel a nagyléptékű vízügyi infrastruktúra kiépítésében és a vízmennyiség intelligens átcsoportosításában.

• Digitális monitoring és intelligens mérés: A kínai partnerek olyan fejlett szenzorhálózatokat és digitális modelleket alkalmaznak, amelyekkel szinte percre pontosan előre jelezhető a vízgyűjtők vízmérlege és az aszályos területek vízigénye.
• Gyors vízadosztási rendszerek: Megfelelő csatornahálózatokkal és szabályzó műtárgyakkal a bőségesebb időszakok vizét képesek eljuttatni a vízhiányos agrárterületekre.

Miért fontos ez a magyar gazdáknak?

A csapadékmentes időszakokban a termés sorsa azon múlik, hogy a rendelkezésre álló vizet milyen gyorsan és milyen minimális veszteséggel tudjuk eljuttatni a szántóföldekre. A kínai digitális terek és infrastruktúra-kezelési elvek átvétele lépéselőnyt jelenthet a hazai öntözésfejlesztésben.

Mit ad a magyar szakértelem a projekthez?

A tudásáramlás nem egyirányú. Magyarország nemzetközileg is elismert eredményekkel rendelkezik a természetalapú vízvisszatartási megoldásokban és az európai uniós elveknek megfelelő vízgyűjtő-gazdálkodásban.

A hazai vízügyi szakemberek azt a szemléletet képviselik, hogy a vizet nem elvezetni, hanem a tájban megtartani kell. A mélyfekvésű területek elárasztása, a talajvízszint természetes úton történő emelése és a vízminőség megőrzése olyan ökológiai horgonyok, amelyek nélkül a legmodernebb betonműtárgyak sem működnek hosszú távon.

Hogyan csapódik le mindez a gyakorlatban?

A hároméves projekt során a szakemberek olyan komplex vízgazdálkodási modelleket dolgoznak ki, amelyek a nagyléptékű technológiai megoldásokat ötvözik a tájgazdálkodással. A cél egy olyan fenntartható rendszer kialakítása, amely:

1. Biztosítja a mezőgazdaság vízigényét a kritikus nyári hónapokban.
2. Megóvja a talajok termőképességét és megakadályozza a szikesedést.
3. Megőrzi a folyók és a környező vizes élőhelyek biológiai sokféleségét.

Apad a Tisza

Az elmúlt napokban ugyan enyhült az időjárás, azonban a csapadék hiánya továbbra is gondot okoz az országban. A Tisza vízhozama annyira alacsony, hogy rendkívüli intézkedésekre van szükség az ívóvízellátás védelmében. a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) mindent megtesz annak érdekében, kezelni tudják a problémát.

A Kötivizig honlapja szerint a több hónapja tartó szélsőséges csapadékhiány következményeként a Tisza-tó - Kisköre-felsőn mért - vízszintje megközelítette a 610 centiméteres szintet, ami azt jelenti, hogy elfogyott a tározó hasznosítható vízkészlete.