A sikersztori

Üzbegisztán egén kínai fejlesztésű J-10CE típusú negyedik generációs vadászgépek bukkantak fel 2026 augusztus legvégén. A látványos ceremónia az ország függetlenségi napján zajlott le, amikor hivatalosan is megkapták az új katonai repülőgépeket. Eddig összesen hat darab „madár” érkezéséről tudni, a teljes rendelésállomány összesen 24 darab lehet, bár ezt nem erősítették meg hivatalosan. Ezzel a közép-ázsiai ország lett a második légierő a világon, amely vásárolt a J-10C exportra szánt változatából. A típus nagy nemzetközi figyelmet éppen az első vásárló, Pakisztán 2025-ös tapasztalatai után kapta. Az atomhatalom tavaly májusban a 21. század eddigi legnagyobb ismert légicsatáját vívta a szomszédos Indiával és a beszámolók szerint a papíron gyengébb képességei ellenére győztesként jött ki az összecsapásból. Bár számos részlet azóta sem ismert, valamint eltérő értelmezések sora jelent meg, abban konszenzus alakult ki, hogy a kínai negyedik generációs gép és a fegyverzete több francia fejlesztésű Rafale megsemmisítésében oroszlánrészt vállalt.

Finally clear images of an Uzbekistan AF J-10CE … Here serial number #1020. pic.twitter.com/pj6pasyIxv https://t.co/pj6pasyIxv

— @Rupprecht_A (@RupprechtDeino) August 23, 2026

Az előzmények fényében logikusak tűnhet, hogy világszerte növekszik az érdeklődés a vadászgép iránt, Üzbegisztán felbukkanása ezen a vásárlók listáján mégis kisebb meglepetést jelent.

A posztszovjet ország nagyon erős kapcsolatokat ápol Moszkvával, rendszeresen onnan vásárolt korábban fegyvereket. Az eddigi erős orosz pozíció mégis meginogni látszik, ráadásul a fenti eset is mutatja, hogy oda egyáltalán nem a (nyilvánosan legalábbis) nagy riválisok – így például az Egyesült Államok, vagy más NATO hatalmak – kúsznak be, hanem az ország egyik legnagyobb szövetségese.

Ahhoz, hogy a térség helyzetét jobban értsük, érdemes történelmi és földrajzi áttekintést tenni. A 15. századtól határozottan kelet felé terjeszkedő oroszok szépen lassan elkezdtek Közép-Ázsia felé nyitni. A 18. századtól megindultak az első expedíciók, a 19. század végén a kor legerősebb világhatalmai közé sorolt cári hatalom valósággal letarolta a régiót. A terjeszkedést a földrajzi sajátosságok is lehetővé tették. A kiterjedt füves sztyeppéken gyér és technológiailag fejletlen, kisebb népcsoportok éltek, ráadásul némileg beszorulva. Kelet és dél felé hatalmas hegyvonulatok magasodtak, azokon csak egy-egy veszélyes útvonal vezetett keresztül. Nyugat felé a Kaszpi-tenger nehezítette a közlekedést. Könnyebb terep két irányban volt: délnyugati irányban az Iráni-fennsík felé, vagy észak felé a hatalmas szibériai síkságok. Ez utóbbi tette lehetővé az orosz katonai előretöréseket is, mivel áthidalhatatlan tereptárgyak nem nehezítették a támadást. Mivel az orosz, majd szovjet fennhatóság alatt nem sok lépést tettek, hogy ezt a helyzetet megváltoztassák, ezért

adta magát, hogy a kommunista szuperhatalom szétesése után is ebbe az irányba húzzanak a frissen függetlenedő kormányok.

Declassified 1992 Central Asia Ethnic Groups Map Created By The CIAThis 1992 ethnic map of Central Asia was produced just after the collapse of the Soviet Union and reflects one of the most important geopolitical realities facing the newly independent republics: ethnicity did… pic.twitter.com/WJG8d5ZotC https://t.co/WJG8d5ZotC

— Brilliant Maps (@BrilliantMaps) June 23, 2026

Az új kihívó

A változás aztán a hegycsúcsok másik feléről jött, Kína 2013-ban hirdette meg az OBOR (One Belt One Road – Egy Övezet Egy Út) kezdeményezését, amely később az „Új Selyemút” néven vált ismertté, ma leggyakrabban a Belt and Road Initiative – BRI (Övezet és Út Kezdeményezés) elnevezés lehet ismerős. A projekt célja, hogy Peking bábáskodása mellett teljesen „újrahuzalozzák” a globális közlekedési hálózatokat, földön, vízen és levegőben egyaránt. Azóta további rétegeket is kapott az elképzelés, a fő fókusza mégis az maradt, hogy Kína masszívan növelje a kereskedelmi kapcsolatait világszerte, ehhez pedig kiépüljenek a szükséges és biztonságos szállítási csatornák.

Hszi Csin-ping kínai elnök az első ezzel kapcsolatos kijelentését éppen Kazahsztánban tette, 2013 szeptemberében jelentette be a szárazföldi szárny beindulását. A lépés logikus, mivel a közép-ázsiai régió a Föld egyik legelzártabb része a világtengerektől, minden irányban több száz, de akár több ezer kilométeres távolság lehet az első tengeri kikötőig (a lefolyástalan, hidrológiai értelemben tóként értelmezhető Kaszpi-tengert nem számítva). Az energiaéhes Kínának viszont szüksége volt a térség erőforrásaira, ráadásul a Nyugat felé vezető út is a térségen vezetett keresztül, így itt egyszerre érvényesülhetett több szempont. A bejelentés határozott gazdasági attitűdje miatt ez kevésbé volt problémás Moszkva számára, főképp, hogy a híres transzszibériai vasútvonal volt az egyik legfontosabb kelet-nyugati folyosó. Az orosz vezetés úgy vélhette, hogy megjelenik egy új rivális a térségben, de épp egy olyan területen, ami számára kevésbé lényeges, a stratégiailag kiemelt ágazatokban továbbra is ő maradt a legfontosabb szereplő. Nem mellékes, hogy a BRI-től a Kreml is hasznot remélt, így úgy vélhették, nem érdemes konfrontálódni.

The China-Kyrgyzstan-Uzbekistan railway is a flagship project of the Belt and Road Initiative, personally promoted by the heads of state of China, Kyrgyzstan and Uzbekistan.https://t.co/hyOxHjV1Oc pic.twitter.com/Btpgo34wSc https://t.co/hyOxHjV1Oc

— CCTV (@CCTV) August 31, 2026

A helyzet azonban fokozatosan változott: miközben Oroszország lépésről lépésre gyengült, addig Kína szinte észrevétlenül kúszott be a helyére.

A folyamat már az ukrajnai háborút megelőzően is dokumentálható volt, ám Moszkva a katonai inváziót követően globálisan rohamtempóban vesztette a befolyását. A nyugati szankciók miatt számos ország nem akart a Kremllel üzletelni, ráadásul az orosz gazdaság „kínai lélegeztetőgépre” került, az elvesztett kereskedelmi volument a keleti nagyhatalom vett át. Ez nagy segítség és egyben komoly veszélyforrás is volt Oroszországnak: miközben megmenekültek a súlyos gazdasági válságtól, teljesen kitetté váltak a szomszédjuktól. A jelenség pedig Közép-Ázsiában is hatást gyakorolt, az elmúlt években felgyorsult Peking térnyerése, immáron a legfontosabb ágazatokban is.  

A Wilson Center már a 2020-as elemzésében arról értekezett, hogy Oroszország a Szovjetunió szétesése óta mintegy 3,8 milliárd dollár értékben szállított fegyvereket a régióba, de a háttérben már Peking is elkezdett tapogatózni. A fordulópontot mégis a 2022-es ukrajnai orosz invázió jelentette, ettől kezdve a közép-ázsiai országok megpróbáltak óvatosan megszabadulni az „orosz láncoktól”. Ez kínai és nyugati fegyverek vásárlását is jelentette, főképp légvédelmi rendszerek, drónok és néhány páncélos jármű esetében. A váltásnak más oka is volt: az orosz hadiipar a háború hatalmas veszteségeire nem volt felkészülve, ezért teljes erővel a frontvonalra kezdtek gyártani. Mivel ezzel jelentősen csökkent az exportképesség, a hirtelen keletkezett piaci résbe azonnal lecsaptak az új vevők. A helyzet ráadásul ahhoz is kedvezett, hogy Vlagyimir Putyin szikrázó haragjával kelljen szembesülniük, az orosz elnök a saját belső problémák megoldása miatt jóval kisebb figyelmet tudott szentelni a Moszkva befolyási övezetének, az úgynevezett „közel külföldnek”.

A J-10CE-k érkezése azonban új szintet jelent, eddig a légierő ékeit Moszkva szállította.

Kína a légvédelmi eszközökön keresztül alapozta meg főként a partnerségi kapcsolatait. Türkmenisztánnak nagy hatótávolságú HQ-9 és közepes hatótávolságú HQ-12 légvédelmi rendszereket adtak el, míg az üzbégeknek FD-2000-est, ami valójában a HQ-9-es exportverziója. Kazahsztán a légierejét is elkezdte megerősíteni, szállítógépeket szerzett be Pekingen keresztül. A légvédelmi kontaktok azért is emelkednek ki, mivel a beszállítók évtizedes távlatban maradnak kapcsolatban, például az elfogórakéták szállítása által. Ezek később is kamatoztathatóak, amikor – főképp, ha elégedett a vásárló – új helyzet adódik, és más területen kell keresni megbízható exportőrt. Az orosz hadiipar eladásainak bezuhanása éppen ilyen volt.

Azt máris tudni, hogy más – hagyományosan orosz fegyvert vásárló – térségi országok is felbátorodnak-e ettől a lépéstől, de azt nem, hogy Moszkva pontosan mit gondol a rivális terjeszkedéséről. Nem sokkal a J-10-esek parádéja után Kazahsztán bejelentette, hogy hat kínai K-8W könnyű harci repülőgép beszerzését tervezi, túlmutatva ezzel a szovjet-orosz gyökerein.

Kazakhstan Procuring Chinese K-8W Light Fighters and Y-9 Airlifters to Diversify Away from RussiaThe Kazakhstan Ministry of Defence is planning to acquire six Chinese K-8W lightweight combat jets, adding another Chinese-designed platform to a military… https://t.co/lzqySnyvxx pic.twitter.com/m390NqwTEP https://t.co/lzqySnyvxx

— Military Watch Magazine (@MilitaryWatchM) September 1, 2026

Az külön aggasztó lehet a Kreml döntéshozói számára, hogy a gazdasági térnyerésen keresztül

Kína lassan a fő stratégiai ágazatokba is beszivárgott,

egyre több energetikai, nyersanyag-kitermelési vagy nehézipari projektben működik együtt a közép-ázsiai kormányokkal.

Kína rohamosan fejlődő hadiipara különös módon először éppen a hagyományosan orosz piacnak számító térségekben találhat piacra, ami tovább gyengíti Oroszország globális befolyását. Ameddig zajlik a háború Ukrajnában, addig nem is lehet számítani gyökeres változásra, mivel egyszerűen nincs meg az a kapacitás, ami versengeni tudna a keleti nagyhatalom lehetőségével. Új helyzetet a konfliktus leállása jelenthet, mivel éppen a háború miatt szert tettek olyan technológiákra és megnövelték annyira a gyártósorok méretét, hogy ezzel ismételten „beszállhatnak a játékba”. Persze, az sem mindegy, hogy a háború milyen végkimenetellel zárul le, mégis

potenciális konfliktuspont marad Közép-Ázsia kérdése a két hatalom között a kelet-európai fegyverropogás megszűnése után.

A címlapképen a kazah légierő vadászgépei láthatóak egy katonai parádé alkalmával. Címlapkép forrása: Shan Lu/China News Service/VCG via Getty Images