Újlipótváros ilyenkor egy kicsit faluvá változik. Ismerősök állítják meg egymást az utcán, régi barátok találkoznak, könyvek, színházak, zenészek és helyi vendéglátók költöznek ki a szabadba: a Pozsonyi Piknik ma már Budapest egyik ismert kulturális rendezvénye.

A története egészen más léptékben kezdődött: egy könyvesbolt húszéves születésnapjával, néhány lokálpatrióta ötletével és azzal az elképzeléssel, hogy Újlipótváros lakói egymással töltsenek egy laza, de tartalmas napot.

Egy könyvesbolt születésnapja

A történet kulcsfigurája Rédei Éva, a Pozsonyi úti Láng Téka könyvesbolt tulajdonosa. A könyvesbolt nem egyszerű üzlet: évek alatt kulturális és szellemi találkozóhellyé vált, amely köré valóságos közösség szerveződött. Amikor 2009-ben a Láng Téka fennállásának huszadik évfordulójára készültek, Rédei Évában megszületett az ötlet: mi lenne, ha a jeles alkalmat nem egy hagyományos könyvesbolti rendezvénnyel, hanem az egész környék ünnepével kötnék össze?

Az ötlethez hamar csatlakozott Bächer Iván író és publicista, Újlipótváros egyik legendás krónikása. Bächer különös érzékenységgel látta és írta meg a városrész mindennapjait, lakóit, utcáit és sajátos hangulatát. Nem véletlen, hogy ő lett a rendezvény névadója: 

Az első Pozsonyi Pikniket 2009. augusztus 28-án rendezték meg a Pozsonyi úton. A programnak két közvetlen apropója is volt: a Láng Téka jubileuma és Bächer Iván új könyvének, a Lipócia című kötetnek a megjelenése. A rendezvény civil kezdeményezésként, politikamentes utcabálként indult: a Pozsonyi út egy szakaszát erre a napra átengedték a gyalogosoknak és a programoknak, a környékbeli üzletek, vendéglátóhelyek és lakók pedig saját lehetőségeik szerint kapcsolódtak be.

Falunapból fesztivál

A kezdeti Piknik még nagyon messze volt attól a több száz szereplőt felvonultató fesztiváltól, amelyet ma ismerünk. Nem volt cél a nagyszabású rendezvény, sokkal inkább egy újlipótvárosi falunapot képzeltek el: olyat, ahol a szomszédok találkoznak, ahol közösen lehet enni, inni, beszélgetni, zenélni, könyvekről és színházról vitatkozni. A szervezők maguk hozták a szükséges eszközöket, a helyi üzletek és lakók pedig saját idejükkel, munkájukkal és pénzükkel járultak hozzá az eseményhez.

A rendezvény egyik fontos sajátossága éppen ebből a civilségből fakadt. Az első években még nem a színpadok, a szponzorok vagy a nagy intézmények jelenléte határozta meg a Pikniket: a középpontban az emberi találkozás állt. Néhány vendéglő baráti alapon biztosított harapnivalót, az emberek egymás főztjét kóstolgatták – különösen bensőséges volt a hangulat. 

A Piknik azonban gyorsan kinőtte eredeti kereteit. Az első alkalom sikere megmutatta, hogy nem pusztán egy könyvesbolt jubileumáról van szó: valódi igény mutatkozik olyan kulturális eseményre, amelyben a közönség nem csupán néző, hanem résztvevő is lehet. Egyre több művész, színház, kulturális műhely és helyi közösség kapcsolódott be. A kezdetben elsősorban irodalmi karakterű rendezvény fokozatosan összművészeti találkozóvá vált.

Könyvek, írók, színházak

Ebben az átalakulásban Bubics Ádám szervező munkája is fontos szerepet kapott, hiszen egyre nagyobb szükség lett a professzionálisabb szervezésre, ahogy nőtt a program és a közönség. A Pozsonyi út évről évre egyre szűkebbnek bizonyult: a rendezvény először a Jászai Mari tér környékét, majd a közeli utcákat is meghódította, végül pedig kinőtte eredeti helyszínét. A Piknik az Újpesti rakpartra költözött, ahol nagyobb területen tudta fogadni a látogatókat és a résztvevőket.

A színházak egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak, és a Pozsonyi Piknik lassan a budapesti színházi élet egyik sajátos évadnyitójává vált. A társulatok nemcsak előadásrészletekkel jelentek meg, hanem közvetlenül találkozhattak a közönséggel, beszélgethettek a nézőkkel, bemutathatták az új évad terveit. A Piknik így egyszerre lett könyves találkozó, kulturális vásár, szabadtéri fesztivál, színházi seregszemle és újlipótvárosi közösségi ünnep.

A növekedés az eredeti, bensőséges hangulat megőrzésének kérdését is felvetette. Hogyan maradhat egy több ezer embert megmozgató rendezvény „falunap”? Talán éppen azzal, hogy a Pozsonyi Piknik máig nem akar klasszikus fesztiválként viselkedni. A lényeg továbbra is a találkozás – művész és néző, szomszéd és szomszéd, régi ismerős és újonnan érkező között.

Piknik a rakparton

A 2026. szeptember 5-i Pozsonyi Piknik ismét egész napos kulturális kavalkáddal várja a látogatókat az Újpesti rakparton, a Jászai Mari tértől a Szent István parkig. A délelőtt 10 órától este 21 óráig tartó programban a színházaké és a zenéé a főszerep: több mint 50 színház és közel 150 vásáros kitelepülő mutatkozik be, mellettük koncertek, családi programok, kézműves foglalkozások és gasztronómiai kínálat várja a közönséget. A fellépők között lesz mások mellett Halász Judit.

A legkisebbeknek idén is külön Gyerekpikniket szerveznek a Radnóti Miklós utcában, miközben a rakparton a kulturális intézményekkel, könyvkiadókkal, alkotókkal és művészekkel lehet találkozni. A program sokszínűsége jól mutatja, hogyan nőtte ki magát az egykori újlipótvárosi falunap: a Piknik ma már nem csupán a környék lakóinak ünnepe, hanem a budapesti kulturális élet egyik nagy, mindenki számára nyitott találkozóhelye.

(Borítókép: Látogatók a Pozsonyi Pikniken 2025. szeptember 6-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)