GazdaságSzerző: magyarnemzet 2026. 09. 04. 4 percnyi olvasás
A kormány júniusban a piacra bízta az árazást, mára 73 forinttal a hajdani plafon fölött tankoljuk a dízelt.
Július utolsó, és augusztus első napján is emelkednek az üzemanyagok literenkénti nagykereskedelmi árai. A benziné csak pénteken 3 forinttal, a gázolajé viszont jobban meglódul: pénteken 9, majd szombaton további 8 forinttal. A töltőállomásokon is napról napra drágulnak az üzemanyagok, átlagosan a benzin 600 forint felett jár, a dízel literje pedig 650 forint körül, de a drágább kutakon ennél 60–70 forintnál is magasabban áraznak. Eközben a nálunk irányadó Brent kőolaj ára a közel-keleti hírekre reagálva ki-kileng, de alapvetően nemigen akar jelentősen elmozdulni a hordónkénti 80–90 dolláros szeptemberi jegyzésár környékéről, ez pedig idehaza is tartósan magas árszintet garantál az üzemanyagoknál. Nem segít a helyzeten a dízel éppen hogy elégséges kínálata a világpiacon, illetve az Európán belüli logisztikai nehézségek, amit a Duna alacsony vízállása és vasúti felújítások okoznak.
Ebben a helyzetben fordulnak rá a mezőgazdasági vállalkozók az őszi munkákra, amiket, ha az aszály miatt nem is mindig kecsegtető termés reményében, de mindenképpen el kell végezniük. Az üzemanyag drágulása a teljes agrárium mellett a fuvarozókat érinti jelentősebben, továbbá értelemszerűen minden olyan területet, ahol nagyobb szerepet kap a közúti szállítás.
Kétségtelennek tűnik, hogy az üzemanyagok tartós drágulása a teljes gazdaságra rányomja a bélyegét, és az inflációt is meglöki.
Ilyen helyzetben az egyes szereplők joggal számítanának kormányzati segítségre, csakhogy mozgástér a beavatkozásokhoz igen szűknek tűnik. Sorra vesszük, milyen lehetőségei vannak a Tisza-kormánynak.
Az első lehetőség az, hogy mindent a piacra hagynak: a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árak is addig mennek felfelé, amíg az olajvállalatoknak és a kisebb kutakat üzemeltető cégeknek kedvez. Ebben az esetben az egyetlen korlátozó erő a vásárlókért folytatott árverseny. Bár a választási kampány során többször elhangzott Kapitány István gazdasági és energetikai minisztertől, hogy tiszta piaci versenyt szeretne kialakítani, azonban mégsem valószínű, hogy a kormány teljesen elengedné a gyeplőt. Ennek egyik oka, hogy politikailag nehezen vállalható egy ilyen mértékű gazdasági nehézséget kezeletlenül hagyni, másfelől maga a miniszterelnök tett arra ígéretet nemrégiben, hogy nem hagyják az itthoni átlagárakat a szomszédos átlagárak fölé emelkedni. Persze ez sovány vigasz, ha az egész régióban egyre nagyobb lesz a drágulás. Egyébiránt Bulgáriával és Szlovákiával, adott esetben Szlovéniával már most is igen szoros a verseny a legolcsóbb üzemanyagok ranglistáján.
A legegyszerűbb eszközt, a védett árak rendszerét ilyen vagy olyan formában több országban alkalmazzák, az Orbán-kormány is bevezette tavasszal – a benzin literjére 595, a dízelére 615 forintos maximummal –, majd a Tisza, a piaci helyzet változására hivatkozva a nyár elején eltörölte. Csakhogy azóta ismét rosszra fordult a helyzet. Ha megtartotta volna biztonsági tartaléknak, most nemigen lenne dolga, de az ilyen típusú beavatkozásnak csak az elvi lehetősége maradt meg: Kapitány István miniszteri rendeletben állapíthatná meg a kutakon kiszabható árak maximumát, és egyelőre ilyesmiről nincsen szó.
Ha mégis ehhez az eszközhöz nyúlna a kormány, számolnia kell a benzinturizmus esetleges fellendülésével, már amennyiben olyannyira elszállnának a környező országokban az árak a magyarországi jövőbeni fix tarifáktól, hogy megérje átjönni a határon a tankolás miatt. Ezzel a helyzettel azért kell kalkulálni, mert a Tisza-kormány javaslatára elfogadott törvénymódosítás alapján kikerült a hatósági árazás rendszeréből a magyar rendszámú járművekre vonatkozó kitétel. Persze ez a feltétel vissza is illeszthető.
De nemcsak a hatósági ársapka bevezetésével lehet közbelépni, adja magát az adócsökkentés lehetősége is. Magyar Péter kormányfő a múlt héten szóba jöhető megoldásként említette az üzemanyagok jövedéki adójának mérséklését, amit a választási kampányban is többször követelt a kormánytól – az áfacsökkentés mellett. Kormányra kerülve azonban maga ismerte el, hogy az uniós szabályok miatt nem alakítható ki külön, kedvezményes áfakulcs az üzemanyagokra, a jövedéki adó mértéke pedig az Európai Unió által meghatározott minimumhoz áll közel. Utóbbi nem a véletlen műve, az előző kormány márciusban 158,8 forintról 139,55 forintra csökkentette az adót. A legfrissebb adatok szerint a literenkénti jövedéki adó a benzinen 152,55 forint, a gázolajon 142,90 forint (a Brent árváltozása miatt). Az uniós minimum nagyjából 140 forint a benzinre és 129 forint a gázolajra (0,359 illetve 0,330 euró), ami alapján legfeljebb 12-14 forint körüli összeggel lehetne mérsékelni az adónemet, azzal viszont senki nem megy sokra. Az üzemanyag áfája érdekesebb történet. A forgalmi adó akkor csökkenhetne, ha az általános, 27 százalékos áfakulcsot mérsékelné a kabinet, ez azonban olyan jelentős bevételkiesést okozna, aminek következményeit vélhetően nem vállalná az ország vezetése – a téma további részleteiről a Magyar Nemzet hetilapként első, szombaton megjelenő számában olvashatnak.
Szóba jöhet még a direkt támogatás a gazdáknak vagy a fuvarozóknak. Ezt ugyanakkor nehéz úgy megoldani, hogy ne ütközzön az uniós jogba, és ne induljon emiatt újabb eljárás Magyarország ellen. Más kérdés, hogy vélhetően kevésbé lennének szigorúak a brüsszeli ügyintézők Magyar Péter kormányával, mint Orbán Viktoréval voltak.
Az is elképzelhető, hogy a kormány a nagy piaci szereplőket – a finomítással vagy jelentős importtevékenységgel rendelkező vállalatokat, így a Molt, az OMV-t és a Shellt – önkéntes árréscsökkentésre ösztönzi. A finomítói árrés piaci információink szerint jelenleg 130 forint körüli, lehetne mit lefaragni az üzemanyagot tankolók érdekében. Ezeknek a szereplőknek azonban elsősorban a saját üzleti érdekeiket és részvényeseik elvárásait kell szem előtt tartaniuk.
Akárhonnan is nézzük, mindenképpen sokba kerül a teljes magyar gazdaságnak az olaj és az üzemanyagok drágulása, a költségeket nem lehet megúszni. Csak éppen nem mindegy, hogy az egyének viselik ennek a terhét, a központi költségvetés vagy az olajvállalatok. Kétségtelen, hogy a védett árak rendszerének havi számlája nem volt elhanyagolható, mintegy 50 milliárd forintba került a költségvetésnek a legutóbbi alkalmazásakor. A védett árak hívei szerint viszont éppen az állam feladata, hogy mérsékelje a piaci szélsőségeket.
Akármelyik megoldást is válassz a kabinet, az már most körvonalazódik, hogy az üzemanyag-helyzetnek számottevő politikai ára lesz. A kérdés csak az, hogy mekkora. Azt viszont szinte bizonyosan kizárólag a kormány viseli majd.
Napi