Írnék én másról is mostanság, írnék én örömmel! Elvégre tüskénykedés tart mindenfelé, itt az iskola, van feszkó elég a gyermekes családoknál. De vajon kipihentük a 40 fokos kánikulát, s az aszály lehangoló látványát? Ha már turizmussal és luxus életmóddal foglalkozik az ember, akkor igazán jó hír kellene! Szívesen megosztanám. Ehelyett azt látom, másfelé is támad a természet. Vigasztaló más gondja és szenvedése? Aligha. Inkább együttérzést kelt. No meg azt az érzetet, hogy közös hajóban ülünk…

Tart a kegyelmi állapot

A híres védőgáton bandukolok, Malecón a neve. Spanyolul sétányt jelent, de nem ez a leghíresebb. Az pár tíz kilométerrel odébb van, Havannában, s 9 kilométer hosszú. Csakhogy oda amerikaiak nemigen mehetnek…

Isla Mucheresben keményen süvít a szél, mint mindig. A bátrak kihajóznak a tengerre, feltűnik vitorlás, de még sup is, rajta kis árboc, azon pedig szinte zsebkendőnyi anyag, ami felfogja a szelet, és nagyon gyorssá teszi a vízi alkalmatosságot. Viszont nem látok sem szemetet, sem medúzát a tengerben – ez az állandó hullámzás előnye, mert odébb tolja a szennyet.

Isla Mucheres a helyszín, a legkeletibb része Mexikónak, ezért mindig is egyfajta szent területként tisztelték. A sziget már a spanyolok érkezése előtt fontos szent helye volt a majáknak, egy női istenséghez, Ixchelhez kötötték, s a termékenységhez kapcsolták. Ezért már az első spanyol expedíció elnevezte Nők szigetének.

Ma a hölgyek nemét elsősorban a helyi aranykereskedők foglalják keretbe, mert ők azok, akik előszeretettel özönlenek be az aranyboltokba, hogy vásároljanak. Érhető, hogy a helyiek a turizmus nagysága előtt borulnak le, s fohászkodnak isteneikhez, tartson még jó sokáig a kegyelmi állapot.

Mármint hogy a gazdag amerikaiak nem utazhatnak Kubába, így hát Mexikóba jönnek: Cancún a fő helyszín, Isala Mucheres pedig pár kilométernyire tőle a turisták átverésének ismert világközpontja. Így hívják a manapság aranyszigetnek is titulált kis földdarabot, amit Cancúnból rövid idő alatt komppal vagy motorcsónakkal is meg lehet közelíteni. A fénylő fémhez hasonlítás azért találó, mert az Avenida Miguel Hidalgón elképesztő mennyiségben árulják a javarészben megkérdőjelezhető eredetű ékszereket, amelyekből elsősorban az amerikaiak vásárolnak is rendesen.

Legalább egyharmadukat azonnal átverik a dörzsölt mexikóiak, aki pedig eredeti holmit kap, nos ő sem lehet biztos abban, hogy a vásárlást nem fogja megbánni. Merthogy csalásra szakosodott bandák sokasága szerzi meg utaláskor az adatokat, ezért aztán könnyen előfordulhat, hogy 400 helyett 4000 dollár tűnik el a kártyáról. A tapasztalt turisták két módszerhez folyamodhatnak: vagy nem vásárolnak, vagy kevés pénzt tartanak a számlán.

Aranyat vesz vagy úszik

Még egy hónapig aranyélet van Mexikó legjelentősebb turisztikai központjában, Cancúnban, mert október végétől romlik az idő, kevesebb vendég érkezik. Most azonban még végeláthatatlan sorokban állnak a taxik a repülőtér bejáratánál, a sofőrök pedig mint seregélyek csapnak le az utazóra. Igencsak észnél kell lenni, hogy ne vágjanak át azonnal.

Az igazi csodára azért előbb-utóbb rátalálnak a turisták, mármint ha kiszabadulnak az aranyvásárlás kényszeréből. S ekkor jöhet a világ legszebb fehér homokos tengerpartjai közé szinte állandóan besorolt Plaha Norte. Ennek a természeti tüneménynek tudható be, hogy Isla Mucheresbe évente öt millióan látogatnak el, többnyire egy napra ruccannak át Cancúnból: vagy aranyat vesznek, vagy csobbannak egyet.

Már csak azért is, mert általában tiszta a víz, ami nem mondható el Cancún bizonyos részeiről. Amikor a turistaközpontot megálmodták, egyet „kifelejtettek” a számításból: a rengeteg hotel szennyvízelvezetése máig sincsen megfelelően rendezve. Ezért két oldalról támad a természet: egyrészt a csatornafolyadék, másrészt pedig a rotható barnamoszat képében.

Az 1960-as évek végén a mexikói kormány az ország gazdaságának fellendítésére új turisztikai központokat akart létrehozni. A folyamatot segítette, hogy a gazdag amerikai turisták első számú, könnyen megközelíthető célpontja, Havanna elesett, s oda lett egész Kuba – mármint kihullott az amerikai érdekszférából, ahová USA-útlevéllel még ma sem nem könnyű beutazni. Mindez Fidel Castro 1959-es hatalomátvétele, majd az 1962-es rakétaválság után következett be, s az okos mexikóiak ötletelését felgyorsította.

A Mexikói Bank mérnökei az akkori időszak legkorszerűbb számítógépes modelljeinek segítségével keresték meg az új turisztikai központ tökéletes helyszínét. Az adatokat (vízhőmérséklet, napsütéses órák száma, hurrikánveszély, fehér homokos partok) elemezve a Yucatán-félsziget északkeleti csücskét választották, nem utolsó sorban azért is, mert Havanna nem esett messzire, az amerikaiak tehát tudták, hol van Cancún, az új fehér homokos eldorádó.

„Kígyófészekből” metropolisz

Ott, ahol manapság évente több millió turista heverészik a napon, ötven évvel ezelőtt még semmi nem volt. Mesterségesen terveztek meg mindent, ezért Cancún a komputerprogramozók agyában született városként a turizmus történetének első ilyen példánya – amit követett például Dubai, míg a megapoliszok terén Szingapúr áll az élen, ahol már meglehetősen régóta számítógépes modellek segítségével a lakók szokásai alapján létesülnek az új mozgó járdák.

Cancún tehát urbanisztikai történelmet is írt, ahol ma 190 javarészben magas színvonalú szálloda működik az úgynevezett Hotel Zónában, tehát közvetlenül a tengerpart mellett elterülő, igen hosszú sávban. Ahogy a helyiek elmesélik nekem:

a hatvanas évek közepén mindössze három gondnok élt itt, ők felügyelték a kókuszültetvényt. Volt még Puerto Juárez néven egy pöttömnyi halászfalu is 200 lakossal. Más semmi...

A számítógépes tervezők hatalmas tempót diktáltak, s 1970 áprilisában elkezdődtek az építkezések, de előtte átvágták a mangroveerdőket, mocsarakat csapoltak le, s nem utolsó sorban megépítették a repülőteret, amelynek első irányító tornya bambuszból készült... Sokat mond, hogy a város maja korból származó neve annyit tesz, hogy „kígyófészek”...

Cancún ma csaknem egy milliós üdülőparadicsom, amely egész Mexikó közvetlen turisztikai bevételének több mint egyharmadát adja. Ez így száraz szám, de ha tudjuk, az összeg 31 milliárd dollár évente, akkor világossá válik, mekkora gazdasági erőt is jelent. Amennyiben azonban a turizmussal kapcsolatos beruházásokat, az ellátási láncok működtetésének költségét is beszámítjuk,

A felfutásban komoly szerepe volt annak is, hogy az új turistaparadicsomtól nem túl messze, a Yucatán-félsziget dzsungelében világcsoda rejtőzött: Chichén Itzá a maja civilizáció egykor virágzó városa évezredes kőtemplomaival és piramisaival. Autópályát építettek, ömlik az UNESCO világörökséget jelentő csodát megtekintő külföldiek sokasága.

Amerikai celebshow

A turisták kiszolgálásáról óriáshotelek és exkluzív butikszállodák tömege gondoskodik, a régióban 135 ezer szoba van. Első számú amerikai celebek sokasága tölt hónapokat itt, mert az USA közel van: Leonardo DiCaprio színész és Ophrah Winfrey tévériporter mint megszállott környezetvédő a Riviera Maya ökoprojektet támogatja, míg Drew Barrymore filmsztár a méregdrága Amansala Resort fitnesz programjainak lelkes híve. A Cancúntól délre jó ötven perces autóútra fekvő Hotel Esencia a legdrágább zárt luxushotel – ide csak az mehet be, aki a jó egy millió forintos szobaárat éjszakánként megfizeti.

Az amerikai filmsztárok elsősorban a hírverést hozzák, a nagy pénz az átlag amerikai turistától jön – s ő van leginkább megrettenve, amikor kiderül: az idei évad „pestise” Cancúnt is eléri. A barnamoszat mezők a Karib-tenger felől érkeznek, de az elit helyek, mint Playa del Carmen és Tulum is veszélyeztetve vannak. Ráadásul a moszat a parton rohad, bűzt áraszt, a turisták bizonyos évszakokban elmenekülnek.

Az óceánon húzódó óriási sargassumöv a műholdas megfigyelések szerint az elmúlt években soha nem látott méreteket ért el, mert már tavaly 40 millió tonnányi barnamoszatot mértek az Atlanti-óceán, a Karib-térség és a Mexikói-öböl térségében. Hiába költ a mexikói kormány évente több tízmillió dollárt a hínár, barnamoszat vagy golffűnek nevezett jelenség megfékezésére, a harc kilátástalan. A partokhoz manapság naponta 10 ezer tonna érkezik, de csak 1600-at tudnak eltávolítani a partról vagy a tengereken úszó gátak segítségével.

De látványban mindez szinte semmiség ahhoz az úszó műanyagszigethez viszonyítva, ami a Fülöp-szigetek fővárosánál fogad. De erről majd később...