GazdaságSzerző: economx 2026. 09. 03. 4 percnyi olvasás
A mennyiség helyett a minőség kerül a magyar ingatlanpiac fókuszába a rendszerváltás után. „Nem beruházást építünk, hanem várost” – mondta Szemerey Samu építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár, országos főépítész. Az ősszel véglegesedő Wekerle Sándor lakásépítési programban például több százmillió eurós uniós forrást mozgósítanak, amelyet magántőkével kiegészítve hatalmas, elsősorban barnamezős építési hullámot indítanak el Budapesten és a nagyvárosokban. A jövőben vége az ad hoc döntéseknek: a kiemelt beruházásokat – mintegy 20 ezer lakás sorsát – szigorú fenntarthatósági és önkormányzati partnerségi szűrőn engedik csak át, miközben átírják a teljes jogszabályi környezetet.
Kritikus ponthoz érkezett a hazai ingatlan- és építőpiac, a számok pedig egyértelműen azt mutatják: az elmúlt évek gyakorlatán radikálisan változtatni kell. Az ingatlanárak 2015 és 2025 között egészen elképesztő mértékben, 391 százalékkal nőttek, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a négyszeresükre emelkedtek. A megfizethetőség sosem látott mélységbe zuhant: egy átlagos használt lakás ára 2025-ben már több mint 7 évnyi egyösszegű nettó átlagbérrel egyenlő.
Miközben a lakosság fizetőképessége romlott, a kínálati oldal is szenved: 2026 júniusára az építőipari kereslet egy év alatt drámai, 41,9 százalékos zuhanást produkált. Tavaly, 2025-ben mindössze 12 062 új lakás épült, ami nagyjából a 2016-os szintnek felel meg, és csupán a negyede annak a mennyiségnek, ami a hazai lakásállomány egészséges, 100 éves megújulási ciklusához szükséges lenne.
Erre a helyzetre reagálva hirdetett paradigmaváltást Szemerey Samu építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár, országos főépítész a Real Estate Beach Conference eseményen. Mint mondta, az új kormányzati mottó úgy hangzik: „Nem beruházást építünk, hanem várost”.
Az államtitkár szerint a cél már nem egyszerűen a beruházások számának növelése, hanem egy olyan fejlesztési környezet megteremtése, ahol előre láthatóak a szabályok, világosak a minőségi elvárások, és a beruházók a városokkal – és nem azok ellenében – működnek együtt. Ennek érdekében a jövőben az ad hoc döntéseket kiszámítható keretek, az egyedi kivételeket valódi verseny, a helyi konfliktusokat önkormányzati partnerség, a mennyiségi szemléletet pedig a minőségi és fenntartható mérce váltja fel.
A rendszerváltást követő szakmailag és jogszabályilag is megalapozott új stratégia három masszív pillérre támaszkodik.
A hazai lakáspiac egyik legnagyobb anomáliája a 70–70-es paradoxon: miközben 2026-ban a magyar lakosság 70 százaléka már városokban él, a 4,5 milliós lakásállomány 70 százaléka továbbra is családi ház. Ráadásul uniós szinten kiugróan magas a saját tulajdon aránya (itthon 92 százalék, szemben a 68 százalékos EU-átlaggal). Bár ez ad egyfajta társadalmi stabilitást, a rugalmas bérlakáscsatorna rendkívül szűk marad, miközben a bérleti díjak 2021 és 2026 között 19 százalékkal emelkedtek.
A minőségi problémák is súlyosak: 2 millió családi ház szorul korszerűsítésre, a panellakások közel fele nincs szigetelve, és mintegy 1,3 millió ingatlan (az állomány 28 százaléka) a legrosszabb energetikai kategóriába tartozik.
A finanszírozás is összeállt: az uniós helyreállítási forrásokból 550 millió eurós alapforrást biztosítanak megfizethető bérlakásokra és kollégiumokra. Ez az összeg azonban csak a mag, a bankok, az EIB (Európai Beruházási Bank), ingatlanalapok és magánfejlesztők bevonásával a teljes beruházási volumen elérheti a 2 milliárd eurót.
Az alapelv az, hogy a közforrás nem kiváltja, hanem megsokszorozza az ingatlanvagyont, miközben kiszámítható megrendelést ad a döglődő építőiparnak, és alacsonyabb rezsijű, jobb lakásokat biztosít a lakosságnak.
A második pillér az Orbán-kormány által bevezetett, és sokat kritizált kiemelt beruházások rendszerének átalakítása. Jelenleg 33 projekt és mintegy 20 ezer lakás sorsa dől el, ezek felülvizsgálatát az év végéig befejezik.
A jövőben a beruházások minősége lesz a meghatározó, amelyeket egy szigorú, egységes szempontrendszer alapján értékelnek. Ennek elemei:
A projekteket ezentúl városrészi léptékben, integrált minőségi városfejlesztésként kezelik, ahol alapkövetelmény az összehangolt fejlesztési tervezés, a transzparens tervpályázatok és a hosszú távú kereteket adó Masterplan elkészítése.
Hogy mindez a gyakorlatban is működjön, a kormány nekilátott a jogszabályi háttér gyökeres átalakításának. A cél a gyors, átlátható, piacbarát állami beruházási folyamat és a nagyobb jogbiztonság megteremtése.
Ennek részeként már folyamatban van az állami építési beruházások rendjéről szóló jogszabály és a közbeszerzési törvény felülvizsgálata. Az új protokoll diverzifikált, transzparens és rugalmas lesz, amelynek fő irányai a piaci párbeszéd erősítése, a minőségi kritériumok érvényesítése, és a települések regionális megsegítése.
Ezzel párhuzamosan módosítják a magyar építészetről szóló törvényt is. A cél itt a hibák javítása, a hiányok pótlása és az egyszerűsítés, hogy a szabályozás kiszámíthatóbb és könnyebben alkalmazható legyen. Megújul a tervtanácsok működése, korrigálják a TÉKA (Településképi Arculati Kézikönyv) rendszerét, és jogszabályi szintre emelik a Masterplan intézményét.
Az államtitkár szerint az építőipari és ingatlanpiaci szereplőknek fel kell kötniük a nadrágot, mert felgyorsulnak az események.