A Rolling Stone beszámolója szerint a kitüntetési ceremónián a tőle megszokott szerénységgel nyilatkozó Van Halen úgy fogalmazott:

„Az unokatestvérem szervezte ennek a nagy részét, de nagyon hálás vagyok. Úgy gondolom, az ilyen intézmények fontosak az emberek életében, mert méltóságot és súlyt adnak annak, amit csinálunk. Hogy valójában megérdemelt-e vagy sem, az egy másik kérdés. De felnőhetünk hozzá. Ez az egész lényege: kell lennie valaminek, aminek meg kell felelnünk.”

A zenész a közösségi médiában osztotta meg Nijmegen városának fotóit, amelyek kíséretében a város vezetése méltatta a dobos kiemelkedő karrierjét és merész hangzását, amellyel generációkat inspirált. A ceremónia során Van Halen aláírta Nijmegen Aranykönyvét is, amelyben olyan illusztris személyiségek szignója szerepel már, mint Bruce Springsteen vagy Vilmos Sándor holland király.

Mély testvéri kötelék és a közös örökség

Alex Van Halen 2024 októberében jelentette meg Brothers (Testvérek) című önéletrajzi könyvét, amely a gyermekkoruktól kezdve dolgozza fel az Eddie-vel közös életüket egészen a Van Halen eredeti felállásának 1984-es felbomlásáig.

A zenész a könyvében megható és bensőséges szavakkal emlékezett meg elhunyt testvéréről: „Az első naptól kezdve vele voltam” − írja Alex a könyvben. „Osztoztunk abban az élményben, amikor ebbe az országba érkeztünk, és megpróbáltunk beilleszkedni. Megosztottunk egy lemezjátszót, egy 800 négyzetlábas (körülbelül 75 négyzetméteres) házat, egy anyukát és apukát, valamint a munkamorált. Később osztoztunk a turnébusz hátsó ülésén, az alkoholizmuson, a sikerélményen, azon, hogy apák és nagybácsik lettünk, és azon is, hogy több órát töltöttünk a stúdióban, mint bármi mással ebben az életben. Olyan mély megértés volt köztünk, amilyenről a legtöbb ember csak reménykedhet egy életen át.”

(Borítókép: Alex Van Halen 2015. májs 17-én. Fotó: Ethan Miller / Getty Images)