A viszonylag csendes augusztus után az ősz első napjaiban ismét hevesebb intenzitással folytatódott az amerikai-iráni háború, és egyre inkább úgy tűnik, hogy patthelyzet alakult ki Irán és az Egyesült Államok között. Donald Trumpnak ráadásul két hónappal az amerikai félidős választások előtt kellene lezárnia az amerikai választók körében egyre népszerűtlenebb háborút.

Egyre kevésbé látszik az amerikai-iráni háború vége – a héják fokoznák a harcok intenzitását

Az elmúlt napokban Irán ismét kereskedelmi hajókat támadott meg, amire válaszul Washington az Iszlám Forradalmi Gárda olyan létesítményeit vette célba, ahonnan az amerikai értékelés szerint támadták a Hormuzi-szorosban közlekedő hajókat. Ezt követően pedig Teherán rakéta- és dróntámadásokat hajtott végre amerikai támaszpontok ellen 

• Jordániában, 
• Kuvaitban 
• és Bahreinben

A kiújuló harcokat kommentálva Pat Harrigan republikánus képviselő, a képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának tagja úgy fogalmazott:

Szerinte nincs kérdés afelől, hogy Washington jelenleg elakadt. Rámutatott: az Egyesült Államok a háború elején kitűzött célok egy részét már elérte, most azonban beragadt a konfliktusba. A republikánus képviselő ennek kapcsán kifejtette: Washingtonnak döntést kell hoznia arról, milyen politikai és katonai célt akar elérni, ugyanis a korlátozott intenzitású háború fenntartása önmagában nem garantálja, hogy az Egyesült Államok olyan eredményeket ér el, amelyek lezárhatják a hat hónapja tartó konfliktust.

Irán közben bejelentette, hogy az Egyesült Államok kedd éjszakai Sirik városa elleni légicsapásai során 18 ember vesztette életét, akik egy esküvőn vettek részt, amiért Teherán kegyetlen megtorlást helyezett kilátásba. Az iráni Vörös Félhold tájékoztatása szerint a támadásban legalább négyen meghaltak, további 67 ember pedig megsérült.

Mindkét fél emeli a tétet, mielőtt visszatérne a tárgyalóasztalhoz

Mindezek ellenére a háború intenzitása továbbra is elmarad a konfliktus első heteitől, amikor az Egyesült Államok és Izrael nagyszabású légicsapásokkal támadott iráni városokat, amire válaszul az Iráni Iszlám Köztársaság több ezer rakétával és drónnal lőtte az Egyesült Államok térségbeli szövetségeseit.

A jelenlegi, alacsonyabb intenzitású konfliktus azonban továbbra is jelentős katonai terhet ró Washingtonra, és továbbra is fenyeget egy újabb teljes körű háború lehetősége.

A Bloomberg Economics elemzői, Dina Esfandiary és Becca Wasser szerint mindkét fél igyekszik emelni a tétet, mielőtt visszatérne a tárgyalóasztalhoz. Értékelésük alapján a feszült patthelyzet egyelőre fennmaradhat, a harcok időszakos kiújulása mellett. A katonai összecsapások ismételt fellángolása azonban gyorsan éreztette a hatását az energiapiacokon is.

A harcok kiújulása élesen rávílágít arra, hogy Irán továbbra is képes komoly nyomást gyakorolni a világkereskedelem egyik legfontosabb tengeri útvonalára. Ez a képesség pedig különösen kellemetlen helyzetbe hozza Trumpot, ugyanis az amerikai kormányzatnak egyszerre kellene 

• csökkentenie a háború politikai költségeit, 
• megfékeznie az energiaárak emelkedését, 
• valamint biztosítania a szoros hajózhatóságát.

Donald Trump igyekezett nyugtatni a kedélyeket, és azt mondta: az amerikai légicsapások jelenlegi hulláma nem fog „túl sokáig” tartani. A Fehér Ház pedig a katonai nyomás mellett újra az iráni gazdaság elszigetelésére helyezné inkább a hangsúlyt.

Ennek jegyében Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a múlt héten új gazdasági nyomásgyakorlási tervet jelentett be, mely intézkedések kiegészítik az iráni kikötők elleni amerikai tengeri blokádot. Bessent szerint a gazdasági szorítás erősítése csökkentheti egy újabb nagyszabású katonai hadművelet szükségességét.

Washington tehát abban bízik, hogy a gazdasági nyomás végül engedményekre kényszeríti Teheránt. Irán vezetése azonban egyelőre úgy számol, hogy még hónapokig képes ellenállni az amerikai szankcióknak és a blokádnak. Ebbéli reményeit erősítheti, hogy több – például Kína, Pakisztán és Törökország –, fontos kereskedelmi partnere sem mutat hajlandóságot arra, hogy teljesen megszakítsa gazdasági kapcsolatait Teheránnal.

Paradox helyzet: Washington fő célkitűzése mára az lett, hogy megszüntesse azt a helyzetet, amit ő maga teremtett 

A Fehér Ház álláspontjával kísérrtetiesen egybecseng Michael O’Hanlon, a Brookings Institution védelmi és stratégiai szakértőjének nyilatkozata, mely szerint az amerikai tengeri blokád jelenleg Washington egyik legerősebb eszköze. A térségben fenntartott katonai jelenlét támogatja a Bessent által vezetett gazdasági nyomásgyakorlást, és lehetővé teszi a blokád hosszú távú működtetését – mutatott rá a szakértő.

O’Hanlon szerint az Egyesült Államok akár 15 hadihajót is tartósan a Perzsa-öbölben tud állomásoztatni. Ez jelenleg az egyik legkedvezőbb katonai lehetőség Washington számára – szögezte le. 

Az amerikai kormányzat hivatalosan továbbra is azt hangsúlyozza, hogy meg akarja akadályozni Irán nukleáris fegyverhez jutását, ám a háború előrehaladtával paradox módon Washington fókusza egyre inkább a Hormuzi-szoros megnyitása és biztonságos hajózhatósága felé tolódott el, ami igencsak abszurdnak mondható, lévén a konfliktus miatt zárták le a tengeri útvonalat.

Az irániak számára már az is sikernek számíthat, ha túlélik a konfliktust, ám Washington nem fogadhatja el, hogy Teherán tartósan ellenőrzése vagy folyamatos fenyegetés alatt tartsa a Hormuzi-szorost. A kiújuló harcok tehát csak azt mutatták meg, hogy Irán egyelőre képes növelni a háború költségeit az Egyesült Államok számára azzal, hogy veszélyezteti a szoros hajózását. 

Teherán emellett drónokkal és rakétákkal Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek energetikai infrastruktúrájában is képes komoly károkat okozni, ezzel pedig a térségbeli amerikai szövetségeseket tudja nyomás alatt tartani az iszlám teokrácia.