GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 03. 5 percnyi olvasás
Az aszályok előfordulása és intenzitása növekszik, ami elsősorban az Alföldön jelent komoly kihívást.
Magyarország éghajlata az elmúlt évtizedekben számottevően megváltozott. Az ország átlaghőmérséklete emelkedik, gyakoribbá és hosszabbá váltak a hőhullámok, nőtt a hőségnapok és a trópusi éjszakák száma. Az éves csapadékmennyiség mellett annak időbeli eloszlása is átalakult: csökkent a csapadékos napok száma, miközben gyakoribbá váltak a rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadékot hozó események. Ezzel együtt az aszályok előfordulása és intenzitása is nővekszik – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal friss kiadványából.
A lehullott csapadék éves mennyisége 1901 és 2025 között jelentős időbeli ingadozást mutatott; a legszárazabb és legcsapadékosabb év között két- és félszeres volt a mennyiségbeli különbség. A lineáris trend viszont csak enyhe csökkenést jelzett: az időszak elejére jellemző mintegy 627 milliméteres érték 2025-re 596 milliméterre mérséklődött. Az szályos időt erősítő trend viszont az, hogy jelnetősen nőtt a hőséggel érintett napok száma.
Ennek megfelelően az aszályok előfordulása és intenzitása növekszik, ami elsősorban az Alföldön jelent komoly kihívást. A változó éghajlat hatásai egyre markánsabban jelennek meg a mezőgazdaságban és a társadalomban. Az aszály a legnagyobb károkat okozó természeti veszélyforrás, miközben a jégeső, a tavaszi fagy, a felhőszakadás és a viharkárok jelentősége is nő. A hőhullámok nemcsak a természeti környezetet, hanem az emberi egészséget is érintik: a hőségriasztásos napok számának emelkedése esetén a többlethalálozás is növekvő tendenciát mutathat. Az enyhébb telek és a hosszabb vegetációs időszak kedveznek a kullancsok elterjedésének, ami a Lyme-kór kockázatát is növeli.
A klímaváltozásra adott válaszok terén ugyanakkor kedvező folyamatok is megfigyelhetők. Hosszabb távon csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, javult a gazdaság energiaintenzitása, miközben a megújuló energiaforrások részaránya közel háromszorosára emelkedett. Az erdőterület tovább bővült, bár az erdők klímavédelmi és ökológiai szerepét nemcsak kiterjedésük, hanem természetességi állapotuk is meghatározza. Az öntözhető területek nagysága nőtt, azonban a ténylegesen öntözött terület továbbra is nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól.
A kiadvány indikátorai összességében azt mutatják, hogy Magyarországon egyszerre erősödnek a klímaváltozás hatásai és az azokhoz való alkalmazkodást, illetve a kibocsátások mérséklését szolgáló folyamatok.
A felmelegedés irányát világosan jelzik a Központi Statisztikai Hivatal Klímaindikátorok Magyarországon című kiadványának adatai. A hazai éves középhőmérséklet 1991 és 2020 közötti átlaga 10,8 Celsius-fok volt. A mutató 2012 óta minden évben meghaladta ezt a referenciaszintet: 2024-ben már 2,16, 2025-ben pedig 1 Celsius-fokkal. Tavaly kilenc hónap volt melegebb a sokéves átlagnál, öt hónap eltérése pedig a 2 fokot is meghaladta. A 2025-ös nyár 1901 óta a hetedik legmelegebbnek bizonyult.
A felmelegedés a mezőgazdaságban a párolgás fokozódásán, a talaj gyorsabb kiszáradásán és a növények növekvő hőstresszén keresztül okoz közvetlen veszteséget.
A ritkább, de intenzívebb esők sem feltétlenül javítják a vízmérleget: a hirtelen lehulló víz nagyobb része folyik el, miközben eróziót, belvizet és helyi károkat okozhat.
A KSH Pálfai-féle aszályindexet bemutató idősora szerint egyre gyakoribbak a magas országos átlagértékek. A legsérülékenyebb térség az Alföld, ahol a kevés csapadék, a magas hőmérséklet, a fokozódó párolgás és a talaj vízhiánya egymást erősíti.
Az agrárkár-enyhítési adatok alapján 2015 és 2025 között az aszály volt a legnagyobb területet érintő kárnem. Súlyos években a bejelentett károk messze meghaladták a jégesőhöz, a tavaszi fagyhoz, a viharhoz vagy a felhőszakadáshoz kötődő területeket. Ez különösen a kukorica, a napraforgó és más nyári növények termesztését teszi kiszámíthatatlanná, de a gyepterületek kiszáradásán és a takarmányhiányon keresztül az állattartást is sújtja.
Az alkalmazkodás egyik eszköze az öntözés, amelynek lehetőségei bővültek. A KSH adatai szerint az öntözhető mezőgazdasági terület 2020 és 2023 között 150 ezerről közel 258 ezer hektárra nőtt, a ténylegesen öntözött terület pedig 112 ezerről 153 ezer hektárra emelkedett. Ez azonban továbbra is csak kis része az ország több mint ötmillió hektáros mezőgazdasági területének, ráadásul az öntözött nagyság évről évre erősen ingadozik.
Kedvező hír a mezőgazdaság szempontjából, hogy Magyarországon a földhasználatból, földhasználat-változásból és erdészetből származó üvegházhatásúgáz-egyenleg tartósan negatívnak bizonyult, vagyis ez a szektor összességében több szén-dioxidot kötött meg, mint amennyit kibocsátott. Ezt a kedvező mérleget döntően az erdők elnyelő képessége biztosította. Az elmúlt években a szén-dioxid-elnyelés mértéke növekedést mutatott, amihez a korábbi évtizedek erdőtelepítései is hozzájárultak. Az erdősültség Magyarországon 2000 és 2025 között 19-ről 21%-ra emelkedett. Az ezredforduló óta az erdőterület közel 175 ezer hektárral bővült, míg 2021 és 2025 között összesen mintegy 29 ezer hektár új erdő létesült.
Az erdők egészségi állapota 2012 óta összességében romló tendenciát mutat. A tünetmentes fák aránya 2025-ben 32% volt, míg a gyengén károsodott egyedeké 34%-ot, a közepesen és erősen károsodottaké együttesen csaknem 30 százalékot, az elhalt fáké pedig 4,4%-ot tett ki. Bár 2025-ben kismértékű javulás volt tapasztalható, a tünetmentes fák aránya továbbra is jóval elmaradt a 2010-es évek elejét jellemző értéktől. A 2025-ös erdőkárok hátterében a hosszan tartó szárazság állt, mint meghatározó tényező, amely az összes károsodás kétharmadáért felelt.
A 2024. évi adatok alapján Magyarország területének mintegy 27%-át természetes és féltermészetes növényzettel borított felszínek alkotják, amelyek döntően erdők, cserjések és gyepek. A 2018 és 2024 közötti időszakban ezeknek a területeknek a 0,2%-a, azaz mintegy 5 ezer hektár alakult át egyéb felszínborítási kategóriába. Az átalakulás hátterében több tényező (pl. települések terjeszkedése, egyes térségek degradációja, elsivatagosodása) állhatott.
Ezzel párhuzamosan ugyanebben az időszakban csaknem 9 ezer hektárnyi, korábban egyéb felszínborítású terület vált természetes vagy féltermészetes növényzettel borított felszínné.
Ugyanakkor 2000 és 2024 között Magyarországon a mesterséges felszínborítás aránya 6,4%-ról 6,8%-ra emelkedett. Bár ez országos szinten alacsony mértékű változásnak tűnik, abszolút értékben közel 42 ezer hektár új mesterséges felszín megjelenését jelenti az ezredforduló állapotához képest.
A változás a Balatonon is mérhető. A tó természetes vízkészlet-változása a rá hulló csapadék és a hozzáfolyás összegének, valamint a párolgásnak a különbségét mutatja. Miközben 1921 és 1999 között a mérleg minden évben pozitív volt, az ezredforduló után több olyan év következett, amikor a párolgás meghaladta a természetes vízutánpótlást.
A KSH grafikonja szerint 2025-ben a Balaton természetes vízkészlet-változása mínusz 220 milliméter körül alakult, vagyis a csapadék és a hozzáfolyás nem tudta ellensúlyozni a párolgást. Az idősor romló tendenciája arra figyelmeztet, hogy a tartós hőség és a vízgyűjtő kiszáradása nemcsak a tó vízszintjét, hanem hosszabb távon annak ökológiai állapotát, turisztikai értékét és környezetének vízgazdálkodását is érintheti.
A Duna dunaföldvári szelvényében a vízminőség több mutatója kedvező irányban változott az elmúlt évtizedekben. Csökkent
ami a víz szervesanyag-terhelésének és algásodásának mérséklődésére utal. A vízhőmérséklet ugyanakkor emelkedett, miközben a sótartalom és a fajlagos vezetőképesség az utóbbi években csak kisebb ingadozásokat mutatott. Összességében a KSH által vizsgált mutatók többsége a vízminőség javulását jelzi, ugyanakkor a víz melegedése új környezeti kihívást jelenthet.
A klímaváltozásra tehát már nem távoli környezeti kockázat: közvetlenül befolyásolja a terméshozamokat, a gazdálkodók jövedelmét, az élelmiszerárakat, a vízkészleteket és az egészségügyi terheket – mutatott rá a statisztikai hivatal.
Napi