Április 12. vízválasztónak bizonyult a magyar pénzügyi piacokon. Ahogy azt a legfrissebb makrogazdasági adatok és a kötvényárfolyamok is mutatják, a befektetők szinte azonnal leagáltak a politikai és gazdasági rendszerváltást. A leglátványosabb fejlemény, hogy a korábban a magyar eszközökre nehezedő, úgynevezett NER-kockázati prémium pillanatok alatt kiárazódott.

Ennek legékesebb bizonyítéka a kötvénypiac. A magyar-német, illetve a magyar-lengyel tízéves állampapírok hozamfelára (spreadje), amely az elmúlt években rendkívül nagyra tágult a sorozatos intézményi és jogállamisági konfliktusok miatt, hirtelen bezuhant. A piac jelenleg úgy ítéli meg, hogy Magyarország országspecifikus kockázatai radikálisan csökkentek.

Mik a piaci fordulat kulcspontjai?

• a magyar-német és magyar-lengyel állampapír-spreadek azonnali szűkülése;
• az országspecifikus kockázatok (NER-prémium) megszűnése;
• erős felhatalmazás az új kormánynak a piaci viszonyok rendezésére;
• a negatív hatások immár inkább globális, mintsem speciális, lokális eredetűek.

Új világrend, új játékszabályok

Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője a Real Estate Beach Conference eseményen hangsúlyozta: a hazai gazdálkodási környezetben lezajlott 180 fokos pozitív fordulat egy olyan pillanatban érte az országot, amikor a világgazdaság épp a feje tetejére áll.

Búcsút kell intenünk annak a kiszámítható, globalizált világnak, amelyet a hidegháború vége óta megszoktunk. A szakember Thomas Friedman Thank You for Being Late című könyvét idézve rámutatott: a technológiai fejlődés (különösen a mesterséges intelligencia) exponenciálisan gyorsul, miközben az emberi, társadalmi és kormányzati alkalmazkodóképesség egy sokkal laposabb görbét ír le. Az olló kinyílt, a technológia és a szabályozás elszakadt egymástól.

A korábbi egypólusú világrend helyét egy töredezett, multipoláris rendszer veszi át, ahol a geopolitikai sokkok – legyen szó orosz-ukrán vagy iráni konfliktusokról – mindennapossá váltak. Ahogy az elemző fogalmazott: megszűnt a megbízható szövetségi rendszer, a nemzetközi térben egyfajta „dzsungelharc” alakult ki.

„Az áprilisi eufória után elkerülhetetlen a kijózanodás. Óriási plusz a kapott felhatalmazás a piaci viszonyok rendezésére, de az elmúlt évtizedek hibáit nem lehet 1–2 év alatt kijavítani”

– hangsúlyozta Trippon.

Klímaváltozás a saját bőrünkön

A makrogazdasági elemzők számára ma már nem csupán a kamatpályák és az infláció jelentik a fő fókuszt, hanem az olyan fizikai korlátok is, mint a klímaváltozás. Trippon Mariann kiemelte a Rajna alacsony vízállásának esetét: Európa egyik legfontosabb szállítási útvonala ma már nem hajózható biztonsággal az év minden szakában, ami súlyos ellátási lánc fennakadásokat okoz a nagy német ipari központokban. Az ehhez hasonló külső sokkok beépültek a mindennapokba, újratervezésre kényszerítve a vállalatokat és a döntéshozókat egyaránt.

Növekedési korlát

A hazai környezet javulása vitathatatlan. A befektetők díjazzák az új kormány törekvését a kiszámíthatóbb jogszabályi és adózási környezet kialakítására, de az eufóriát hamarosan fel kell váltania a kőkemény munkának.

A magyar gazdaság előtt álló egyik legnagyobb akadály a munkaerőpiac drámai beszűkülése. 2010 és 2030 között mintegy 500 ezer munkaképes korú ember tűnik el a hazai munkaerőpiacról demográfiai okok miatt. Ez a folyamat szinte visszafordíthatatlan. A vállalatok nem építhetnek többé a „több munkaerő, nagyobb termelés” extenzív modelljére. Kizárólag a technológiai fejlesztések, az automatizáció és a hatékonyságnövelés hozhat érdemi fellendülést.

Ehhez viszont tőkére és beruházásokra van szükség. Jelenleg aggasztó tendencia, hogy a nemzetgazdasági szintű nettó beruházások negatív tartományba csúsztak – azaz a meglévő kapacitások amortizációját sem fedezi az új beruházások volumene. Ezen a trenden a kiszámíthatóság és a tiszta piaci verseny helyreállítása lendíthet a leginkább.

Mit hozhat a jövő?

A CIB szakértőjének legfontosabb üzenete a vállalatoknak: a jövőt már nem lehet egyetlen fix makrogazdasági alapforgatókönyvre alapozni. A külső környezet annyira volatilis, hogy a cégeknek alternatív, párhuzamos tervekkel kell készülniük.

A hazai eszközökről lekerült a politikai béklyó, az április óta tartó piaci „kegyelmi időszak” megteremtette a stabil alapot az építkezéshez. A következő egy-két év azonban nem a gyors csodákról, hanem a gazdaság fundamentumainak izzadságos újraépítéséről és a rendszerszintű hibák lassú lebontásáról fog szólni.