GazdaságSzerző: portfolio 2026. 09. 03. 12 percnyi olvasás
A minimálnyugdíj összege 2027. január 1-jétől a jelenlegi 28 500 forintról 120 ezer forintra emelkedik. A változás biztosan közel 130 ezer nyugdíjast érint, azonban az intézkedés kapcsán számos kérdést még kezelni kellene. Egyebek mellett tisztázni kell, hogy az emelés pontosan mely ellátásokra terjed ki, hogyan alakuljon a 120 ezer forint fölötti nyugdíjak emelése, és miként lehet elkerülni, hogy a minimálnyugdíj összege ismét hosszú évekre rögzüljön.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A Tisza Párt választási programjában több javaslat is szerepel a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében, ezek közül a nyugdíjköltségvetést közvetlenül érintő ígéretek a következők:
A nyugdíjkasszát közvetlenül érintő választási ígéretek közül a Magyar-kormány egyelőre csak a minimálnyugdíj emelését jelentette be, eszerint az öregségi nyugdíj legkisebb összege 2027. január 1-jétől 120 ezer forintra emelkedik.
Az emelést illetően érdemes több kérdést előzetesen, a szükséges jogszabály-módosítások előtt megfontolni. (A módosítandó kormányrendelet mindenekelőtt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet lehet.)
Az emelés elhárítandó hiányossága a küszöbérték (120 ezer forint) mechanikus rögzítése.
A minimálnyugdíj összegének ugyanis legalább az infláció növekedésének ütemével együtt kell mozognia, vagyis a minimálnyugdíj emeléséről szóló jogszabályba be kell kerülnie, hogy a minimálnyugdíj összegét az éves nyugdíjemelés mértékével emelni kell. A minimálnyugdíjra vonatkozó, 2026. december 31-ig hatályos rendelkezés legnagyobb hibája éppen az, hogy a 2008-ban rögzített 28.500 forintos, már kezdetben is arcpirítóan alacsony összeget azóta sem emelték.
A minimálnyugdíj emelését kritikával illetők számára – akik közül a legtöbben nyugdíjasok, mert méltánytalannak érzik, hogy az ő megszolgált nyugdíjukkal ellentétben a minimálnyugdíj nagymértékű emelése révén meg nem szolgált emelést kapnak a legkisebb nyugdíjasok –
elfogadhatóbb lehet, ha a minimálnyugdíjat az önkényesen kiválasztott 120 ezer forint helyett a mindenkori mélyszegénységi határ összegében állapítanák meg.
A mélyszegénységre nem lehet senki sem irigy, aki minimális belátási képességgel rendelkezik, még akkor sem, ha tévesen úgy véli, hogy az összes érintett a saját hibájából kap nagyon kicsi nyugdíjat, mert nem vagy feketén dolgozott, vagy egyéb okból kerülte a járulékfizetést, vagy éppen a korabeli magas keresetéből sem takarított meg egy forintot sem – lásd előadóművészek és egyéb kétes tücsök-egzisztenciák... Az áldozathibáztatás a nyugdíjak területén is sajnálatosan terjedő téveszme.
A mélyszegénységi küszöb a mindenkori medián ekvivalens jövedelem 40%-a, ami egyébként jövőre, a minimálnyugdíj emelésének első évében éppen 120 ezer forint lehet (az előzetes adatok szerint a mélyszegénységi küszöb kb. 112 ezer forint lehet idén, 2027-ben tehát éppen megegyezhet a 120 ezer forinttal). E megoldás választása esetén a minimálnyugdíj összege minden évben megegyezne a tárgyévet megelőző évben számított mélyszegénységi küszöbértékkel (a KSH a tárgyévet megelőző évre tud medián ekvivalens jövedelmet számítani).
A medián ekvivalens jövedelem az az összeg, amelynél a teljes lakosság fele kevesebb, fele pedig több háztartási jövedelemmel rendelkezik, miután a háztartások összes jövedelmét súlyozták a tagok száma és összetétele (fogyasztási egységek) alapján. Ez a mutató szolgál alapul a relatív szegénységi küszöb (a medián ekvivalens jövedelem 60%-a) és a mélyszegénységi küszöb (a súlyos anyagi és szociális deprivációt eredményező jövedelem, vagyis a medián ekvivalens jövedelem 40%-a) meghatározásához.
Azokra a személyekre vonatkozik a súlyos anyagi és szociális depriváció, akikre az alábbi 13 tételből legalább hét jellemző:
A KSH legutóbbi, 2024-es adatai alapján a mélyszegénységben (súlyos anyagi és szociális deprivációban) élők aránya az egész társadalomra vetítve 8,5%, a relatív jövedelmi szegénységi arány 14%-os volt.
A nyugdíjas szegénység ennél súlyosabb, a relatív jövedelmi szegénységi arány a 65 éves és idősebb népesség körében 24,6%-os volt 2024-ben (492 ezer fő), rájuk jellemző a tartós szegénység (tartósan szegény az, aki a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásban élt az adott és a megelőző három évből legalább két másik évben).
A mélyszegénység a tartósan szegény embereket fenyegeti, akik olyan súlyos helyzetbe kerülnek, amelyben – a fenti felsorolásból is láthatóan – nincs elég pénzük a napi ételre, a biztonságos otthonra, a gyógyszerekre, az önmagukkal való minimális törődésre sem.
A medián ekvivalens jövedelem várható nettó összege 2026-ban egyfős háztartásra vetítve havi 280 ezer forintra becsülhető, ennek 60%-a 168 ezer forint, 40%-a 112 ezer forint. Jövőre – a medián nettó kereset várható emelkedését alapul véve – a medián ekvivalens jövedelem 300 ezer forintra nőhet, ennek 40%-a 120 ezer forint, 60%-a 180 ezer forint.
Fontos kérdés, hogy kinek jár a minimálnyugdíj emelése.
Idén a legutóbbi KSH-statisztika szerint 120 ezer forintnál kisebb nyugdíjat 127.449 nyugdíjas kap (közülük 71.524 főnek a 100 ezer forintot sem éri el a nyugdíja). E közel 130 ezer nyugdíjasra biztosan vonatkozik a minimálnyugdíj emelése.
A Tisza Párt választási ígérete szerint azonban a minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelése nemcsak az öregségi nyugdíjasokra vonatkozna, hanem a rokkantsági ellátásban részesülőkre is (a pártprogram szóhasználatában a "rokkantsági nyugdíjasokra", de a rokkantsági nyugdíj jogintézménye 2011. december 31-ével megszűnt, helyébe a rokkantsági ellátás lépett – ez utóbbi nem nyugdíj, hanem a megváltozott munkaképességű személyek részére az egészségi állapotuk és egy sor egyéb tényező alapján megállapítható speciális egészségügyi pénzbeni ellátás).
Ha a választási ígéretet a Magyar-kormány betartja, akkor a kommunikációját mielőbb érdemes pontosítania, mert 120 ezer forintnál kisebb ellátásban részesül 114.439 megváltozott munkaképességű személy, akik többségükben rokkantsági ellátást kapnak (a rehabilitációs ellátásban részesülők – akiknek nyilván nem járna ez az emelés – számát le kell vonni az összesített számból).
A minimálnyugdíj-emeléssel kapcsolatban gyakori kérdésként merül fel, hogy az emelés vonatkozik-e az özvegyi nyugdíjakra is. Ez különösen fontos kérdés azoknak az özvegyeknek az esetében, akik főellátásként kapják az özvegyi nyugdíjat (vagyis nincs saját jogú nyugdíjuk). Rájuk az emelésnek kétségkívül ki kellene terjednie.
Más kérdés, ha az özvegyi nyugdíj mellett az érintett személy saját jogú nyugdíjban is részesül, mert ebben az esetben, ha a saját jogú nyugdíja kisebb lenne 120 ezer forintnál, arra vonatkozna az emelés, de ha az özvegyi nyugdíja is kisebb lenne 120 ezer forintnál, akkor valószínűleg arra már nem terjedne ki az emelés. De ezt mindenképpen tisztázni kell. Az érintettek azzal érvelhetnek, hogy mind a nyugdíjemelés, mind a 13. havi, mind a 14. havi nyugdíj külön-külön kiterjed a saját jogú nyugdíjra és az özvegyi nyugdíjra is.
Külön kérdés, hogy a minimálnyugdíj emelése érinti-e az árvaellátás minimális összegét, amely jelenleg 50 ezer forint. Megítélésem szerint az árvaellátásra is ki kell terjednie a minimálnyugdíj emelésének.
További tisztázandó kérdés, hogy vajon az a nyugdíjas, akinek azért kisebb a magyar nyugdíja 120 ezer forintnál, mert ő külföldi államban is szerzett nyugdíjjogosultságot (például a külföldön történő munkavégzés révén), jogosult lehet-e a minimálnyugdíj emelésére. Véleményem szerint rájuk nem terjedhet ki az emelés.
Fontos kérdés az is, hogy milyen nyugdíjsávokban kell ellensúlyozni a minimálnyugdíj-emelés 120 ezer forint feletti nyugdíjakra vonatkozó torló hatását. A Tisza Párt választási programja szerint a 120 és 140 ezer forint közötti nyugdíjakat havonta plusz 6-12 ezer forinttal kell emelni. (A kormány erről még nem tett bejelentést.) Ez az önkényesen kiválasztott szűk sáv az ebbe eső nyugdíjjal rendelkező személyek ellenállását hivatott csökkenteni, mert ők joggal nehezményezhetik, hogy a 120 ezer forintig terjedő új minimálnyugdíj miatt lesz, aki akár több tízezer forinttal is több nyugdíjat kap, mint korábban, miközben, ha nem történik intézkedés, akkor a 120 és 140 ezer forint közötti sávban csak a rendes éves nyugdíjemelés minimális mértékére számíthatnak, ami nem lesz elégséges a borítékolható indulatok csillapítására.
Ez a megfontolás indokolt, azonban újabb problémát vet föl: mi lesz a 140 ezer forintnál magasabb nyugdíjban részesülők nyugdíjának emelésével? A választási programban csak az szerepel, hogy a 140 ezer forintnál magasabb nyugdíjakat differenciáltan kívánják emelni. Ennek előkészítése azonban nyilván hosszabb időt, bonyolultabb biztosításmatematikai számításokat igényel.
Gyors, hatékony és méltányos megoldásként érdemes megvizsgálni azt az opciót, hogy a kiegészítő nyugdíjemelést ne csak a 120 ezer és 140 ezer forint közötti sávban hajtsák végre, hanem a mélyszegénységi küszöb (jövőre várhatóan 120 ezer forint) és a relatív szegénységi küszöb (jövőre várhatóan 180 ezer forint) közötti sávban. Ennek révén a 120-140 ezer forint közötti nyugdíjban részesülő 40 ezer nyugdíjas helyett a 120-180 ezer forint közötti sávba eső 155 ezer nyugdíjasra terjedne ki ez a kiegészítő emelés. Így elkerülhető lenne a magasabb nyugdíjakra vonatkozó emelési eljárás elkapkodott módosítása, miközben a nyugdíjas szegénység felszámolására irányuló kormányzati narratíva hitelesen fölerősödhetne.
A rokkantsági ellátás esetében indokoltan nem merülhet föl ilyen plusz (a rendes éves nyugdíjemelést) meghaladó emelési igény.
A minimálnyugdíj emelése és a sávos pótlólagos emelés azonban nem elégséges a nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszély elhárításához, amit továbbra is a relatív elszegényedés könyörtelen folyamata okozza, amelynek forrása a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő eljárása.
A magyar öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:
A nyugdíj összege tehát egyrészt a szolgálati idő hosszától, másrészt a nettó életpálya-átlagkereset összegétől függ. A nettó életpálya-átlagkereset összegét pedig a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve.
A valorizációs szorzókat minden évben újra meg kell állapítani, hogy tükrözzék a tárgyévet megelőző év országos nettó átlagkeresetének nominális növekedési ütemét. A tárgyévet megelőző év így lesz a referencia bérszínvonal éve. (A nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben szerzett, nettósított kereseteket emiatt nem lehet valorizálni, csak a korábbi években szerzett kereseteket.)
A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresetének nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.
Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2027-ben is tovább erősödik majd az a jelenség, hogy
a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.
Például az idén megállapított nyugdíjak esetén a valorizációs szorzók 9,0%-kal magasabbak, mint a 2025-ös megállapítású nyugdíjak esetén voltak. A 2027-ben megállapítandó nyugdíjak esetén a valorizációs szorzók várhatóan további 8-10%-kal lehetnek magasabbak az idei szorzóknál.
Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás
Enyhülést csak a 13. havi nyugdíj 2021. évi részleges, 2022-től teljes, majd a 14. havi nyugdíj idén indult részleges (2029-től várható teljes) bevezetése hozott, de a problémát ez a két juttatás sem képes teljes mértékben megoldani, miközben teremtett egy hatalmas új gondot: miből lehet hosszú távon biztonságosan finanszírozni két havi olyan plusz ellátást, amelynek semmilyen járulékfedezete nincs? 2026-ban a 13. havi nyugdíj (az összes jogosultat figyelembe véve) 600 milliárd forintos, a 14. havi nyugdíj első heti részlete 150 milliárd forintos kiadási tétel, amelyet az egyébként is végsőkig feszített költségvetés adóbevételei terhére kell összekaparni.
2027-ben már kétheti rész jár a 14. havi nyugdíjból, ennek kiadási igénye 300 milliárd forint, vagyis a 13. és 14. havi nyugdíjra már 900 milliárd forintot kell tervezni,
míg 2028-ban 1050 milliárd, 2029-től pedig 1200 milliárd forintba kerülnek ezek a juttatások. E két havi plusz juttatás ennek ellenére sem oldhatja meg, viszont egyedüli ellenerőként legalább lassíthatja a nyugdíjasok relatív elszegényedését – ezért is kell óvatosan kezelni minden olyan ötletet, amely e juttatások korlátozására irányul.
A valódi megoldás egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetése lehet, amely
a nyugdíjakat nem csak az infláció mértékével, hanem azon felül a nettó reálkereset növekedésének legalább felével is emelné a nyugdíjakat.
Ha több környező országhoz hasonlóan ilyen emelési eljárás működne Magyarországon, akkor a 2026. januári 3,6%-os inflációs emelés helyett idén 6,4%-kal kellett volna emelni a nyugdíjakat. (A reálkereset 5,5%-kal nőtt 2025-ben, ennek a felét, 2,75%-ot hozzá kellene számítani a 2026-ra előre jelzett 3,6%-os inflációhoz, vagyis az emelés mértéke egy ilyen rendszerben 1,02755 x 1,036 = 1,0644, azaz 6,4% lett volna. Ha a reálkereset növekedésének 2026. júliusban mért 7,6%-os mértéke az év végéig is fennáll, miközben a 2027-re az MNB által előrejelzett infláció 2,3%, akkor a 2027. januári éves emelés mértéke egy új rendszerben nem 2,3% lenne, hanem 1,038 x 1,023 = 1,0618, azaz 6,2%.)
Ha ilyen emelési rendszer működne Magyarországon, a relatív elszegényedés veszélye érdemben mérsékelhető lenne. Ez a veszély az összes nyugdíjast fenyegeti, függetlenül attól, hogy mekkora a nyugdíjuk összege...
A kérdés elbírálása során ajánlott figyelembe venni, hogy a magyar GDP-hez viszonyítva a nyugdíjakra mindössze annak 7,5-7,8%-át fordítjuk, míg az EU átlaga az öregségi nyugdíjak tekintetében 10,9%. Mozgástér tehát bőven (elméletben akár 3000 milliárd forint összegben) nyílna, a nyugdíjasok helyzetének érdemi javításához azonban szükség van a költségvetésben tükröződő politikai prioritások átrendezésére a nyugdíjasok javára.
A modern nyugdíjrendszerekben alapvetően kétféle módon kívánják a legszegényebb nyugdíjasok helyzetét stabilizálni.
Az egyik megfontolás szerint a nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlyát nem szabad megbolygatni szolidaritási elemekkel, az ekvivalencia elvnek mindenképpen érvényesülnie kell. Az ilyen nyugdíjrendszerekben nem a nyugdíjrendszeren belül biztosítják a minimális nyugdíjat, hanem a nyugdíjrendszeren kívül külön meghatároznak egyfajta létminimumot vagy minimális ellátási szükségletet. Az érintett nyugdíjas összes jövedelmének, beleértve a nyugdíját, ezt a minimális szintet mindenképpen el kell érnie. Ha nem érné el, akkor egy top-up jellegű ráépülő kiegyenlítő juttatást kell kapnia. Ezt a megoldást alkalmazza például az Egyesült Királyság (Pension Credit) vagy Ausztria (Ausgleichszulage).
A brit rendszerben jelenleg az egyedülálló nyugdíjas heti jövedelmének el kell érnie a 238 fontot, egy nyugdíjas pár heti jövedelmének a 363,25 fontot. Ha ezt nem érné(k) el, akkor a hiányt kiegyenlítő támogatásban részesül(nek).
A brit heti nyugdíj maximuma 241,30 font. Miután ezt az összeget csak legalább 35 év biztosítási jogviszony alapján lehet megállapítani, a nyugdíjasok jelentős része jogosult a Penson Creditre.
Ausztriában a kiegyenlítő támogatás (Ausgleichszulage) rendszere szolgál a nyugdíjas mélyszegénység megakadályozására. Ebben a rendszerben, ha az egyedülálló nyugdíjas havi jövedelme nem éri el az 1308,39 eurót, vagy a nyugdíjas pár havi jövedelme nem éri el a 2064,12 eurót, akkor a különbözetet kiegyenlítő támogatás formájában fizetik ki. A bőkezű osztrák állami nyugdíjrendszerben az átlagnyugdíj férfiak esetében jelenleg 2690 euró, nők esetében 1755 euró, így kevesebben szorulnak erre a kiegyenlítő támogatásra. A jogosultnak életvitelszerűen kell élnie az adott országban a kiegyenlítő támogatást alkalmazó rendszerek esetében.
A fenti megoldással ellentétesen a magyar példához hasonló módon több államban – főként a szomszédos országokban – a minimálnyugdíj jogintézményét alkalmazzák, vagyis a nyugdíjrendszeren belül kívánják a legszegényebb nyugdíjasok helyzetét rendezni. Ezekben az országokban (Romániát egyelőre kivéve) magasabb a minimálnyugdíj összege, mint Magyarországon.
A minimális nyugdíj
A magyar minimálnyugdíj-emelés jogszabályba foglalása előtt a fentiekben említett tényezők átgondolása is szükséges. A minimálnyugdíj-emelés, illetve a sávos kiegészítő nyugdíjemelés költségvetési tervezése során azt is szükséges figyelembe venni, hogy a szegényebb nyugdíjasok a magasabb nyugdíjukat a rászorultságuk miatt jelentős részben azonnal elköltik, így a költségvetésben a kiadásokat több mint egyharmad részben azonnal csökkentik a nyugdíjas fogyasztás után fizetendő adók (áfa, jövedéki adó, kiskereskedelmi különadó) révén befolyó költségvetési bevételek.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi