Szeptember 3-án, csütörtökön tartották az idei Kulturális Diplomáciai Értekezletet a Külügyminisztériumban, aminek nyilvános részét Orbán Anita külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, valamint Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter nyitották meg beszédeikkel.

Ezekben Orbán és Tarr felvázolta, hogy a kormány miként képzeli el a kultúra, valamint a kultúrdiplomácia szerepét, amiből

Jelenleg 27 külföldi magyar intézet működik 25 országban, de több mint száz magyar külképviseleten vannak kultúrával és kultúrdiplomáciával foglalkozó diplomaták. A két miniszter nyitó előadásaikban kifejtették, ezt a jövőben hogyan használnák a diplomácia eszközeként – míg Orbán Anita elsősorban a kulturális diplomácia fontosságáról és azon külpolitikai lehetőségeiről beszélt, addig Tarr egy új kultúrpolitika és kultúrdiplomácia alapjait vázolta fel.

Orbán Anita: Hatékony kultúrális diplomáciára van szükség

Orbán Anita beszédét Hankiss János irodalomtörténész idézetével kezdte, miszerint kultúrdiplomácia mindig is létezett, amióta az ember szükségét érezte annak, hogy más emberekben a maguk értékének a tudását felkeltsék, és ezzel befolyást gyakoroljanak rájuk.

Szerinte ez a megállapítása ma is érvényes, ahogy az is, hogy a kultúrdiplomácia a külpolitikai hatások kultúreszközökkel történő előidézése, így aztán az mindig is jelen volt a klasszikus diplomácia mellett.

Orbán szerint a kultúrdiplomácia még azelőtt jelent meg, hogy a soft power, vagy az országimázs kifejezések megjelentek volna – emlékeztetett, hogy az első olyan külföldön alapított magyar intézmény, ami a magyar kultúra és tudomány eredményeit népszerűsítette, az a Konstannápolyi Magyar Tudományos Intézet volt az 1910-es évekből.

Mi, itt jelenlévők, valamennyien egy több mint 100 éves intézményrendszerben dolgozunk, és egy csapatként építjük tovább azt. Személy szerint is megtiszteltetésnek érzem, hogy kormányzati hatáskör- és feladatmegosztás során a kulturális diplomáciai irányításának feladatát a külügyi tárca kapta

– mondta Orbán, aki szerint a felgyorsuló világban a külpolitika és a kulturális diplomácia is egyre intenzívebben fonódott össze, mivel a kultúra is alkalmas a döntéshozók és a közvélemény befolyásolására.

Orbán hangsúlyozta, az, hogy a Külügyminisztérium alá került a kulturális diplomácia, nem jelenti a kizárólagosságot és azt teljesen a külpolitika alá helyezik, pont ellenkezőleg: az szorosabb együttműködést kíván a kultúráért felelős tárcával – itt megemlítette, hogy a minisztériuma szívesen fogadta be Tarr Zoltán minisztériumának helyettes államtitkárait, és hogy a döntéshozások kapcsán egyeztetni fognak a kultúráért felelős minisztériummal.

Orbán szerint a klasszikus diplomácia és a kulturális diplomácia egymásnak nem vetélytársai, hanem egymást kisegítő tevékenységek, emiatt is fontos a két minisztérium közötti szoros együttműködés.

Az együttműködést úgy kell kialakítanunk, hogy a kultúrát autonómiája sérelme nélkül állítsuk a külpolitika szolgálatába, azaz a kormányzati elvárások ne korlátozzák sem az alkotók, sem a befogadók szabadságát

– jelentette ki Orbán, aki szerint természetesen figyelembe kell venni a befogadó ország igényeit, kulturális szokásait, adott esetben pedig még a helyi cenzúrát is.

Hankiss szavaira visszautalva beszédét végül azzal zárta, hogy a kultúrdiplomatáknak fel kell készülniük, műveltnek kell lenniük és olyan személyeknek, amelyek a kultúrára ápolandó és gazdagítandó dologra tekintsenek, és a kultúra közvetítését feladatának vállalja, hiszen aki önmaga nem hisz a kultúra erejében, az nem tudja ezt felhasználni külpolitikai hatások elérésére sem.

Tarr Zoltán: A kultúra nem ideológiai fegyver

Tarr beszédét azzal kezdte, hogy visszaemlékezett a Tisza Párt április 12-i választási győzelmére, ami kapcsán elmondta, hogy az rendszerváltás volt, aminek a feladata nem kizárólag egy rendszer elsöprése, hanem egy nemzet felépítése is, amihez hozzátartozik az is, hogy az új kormány teljesen másképp áll a kultúrához, mint ahogy elődeik az előző tizenhat évben tették.

A rendszerváltás a mi megközelítésünkben arról is szól, hogy a kultúrát nem politikai és ideológiai eszközként, sőt, fegyverként fogjuk fel, hanem a társadalom alapvető szöveteként, amelyet gondozni, gyógyítani és fejleszteni kell, hogy egészséges és teremtő ökoszisztémaként működhessen

– fogalmazott Tarr, aki később elmondta, hogy tiszta lappal indulhatnak, és eltörlik a Fidesz által szerinte csak „támogatott és tiltott” rendszerét, amiben előbbi kapcsán kizárólag az akkori kormány álláspontját támogató művészek és alkotók kaphattak támogatást, aki pedig egy kicsit is bírálta, őt nem segítették.

Visszaemlékezett, hogyha az elmúlt években külföldön jártak, akkor Magyarországról nem annak gazdag kultúrája, tudományos eredményei, vagy tehetséges művészei, zenészei jutottak eszébe az ottélőknek, hanem „a korrupció, a lopás, és a szabadságot minden módon korlátozó és elnyomó rezsim”, viszont ez április óta változott.

A miniszter szerint „kulturális gyógyulásra” van szükség, ami visszaállít egy nemzeti minimumot, és elfogadja, hogy a magyar nemzet nem homogén, amiben mindenki ugyanúgy gondolkodik és ugyanazt tartja értéknek – Tarr szerint az előző kormány kultúrpolitikája ezt akarta erővel elhitetni, és felszabadítónak tartja, hogy ehelyett a Tisza-kormány úgy gondolja, hogy a különbözőségeink ellenére mindannyian legitim részei vagyunk ugyannak a közösségnek. Tarr szerint ez egy felszabadító hír.

Tarr beszéde ezen pontján viccelődött a még előző kormány által felújított épület konferenciatermében, ami szerint ez az eklektikus terem is rámutat, hogy mennyire összetett a magyar kultúra – felhívta a figyelmet, hogy míg néhány faldísz az ókori építészetről állít emléket, addig a terem egyik oldalán lévő fali festmény már a középkornak, amivel szemben egy kápolnaszerűség kap helyet.

Mindezt történelmi feladatnak tartja a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter.

Tarr szerint a magyar kultúra annak ellenére is tudott nemzetközi szinten eredményeket felmutatni, hogy szerinte az Orbán-kormány cserbehagyta a kultúrát – konkrét példaként Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díját említette.

Tarr szerint a kulturális diplomácia egy stratégiai befektetés, aminek célja nemcsak az, hogy megmutassa Magyarországot a világba, hanem bekapcsolja a világ kulturális életébe is. Szerinte ez egy erős soft power, aminek az identitásképző, érzelmi és márkaépítés ereje mellett a GDP-ben mérhető eredményei is vannak.

A miniszter azt ígérte, hogy visszaadják a kultúra függetlenségét, és megszüntetik azt a gyakorlatot, hogy a politikai akarat felülírja a szakmai irányítását – szerinte csak a kultúrális diplomáciának is így lehet ereje.

A diplomáciára térve elmondta, hogy a Liszt Intézetekre nem csak mint kiállítóterek tekintenek, hanem egy kulturális térként, ahol párbeszéd mellett partnerségeket is lehet építeni és büszkén oszthatják meg más országokkal a tapasztalatait. Emiatt a tárcája elkötelezett a magyar kulturális intézetekkel való együttműködés iránt és azt ígérte, minden tőlük telhető támogatást meg fognak adni nekik.

Végezetül elmondta, hogy a kulturális intézetek vezetői kapcsán fontos, hogy küldetéstudattal rendelkező emberek, akiknek célja, hogy megmutathassák az ország kulturális értékeit és tőkéjét a nemzetközi térben.

Végezetül pedig türelmet kért, hogy mindez összeállhasson, mivel szerinte ennek kialakításához időre van szükség, ugyanakkor biztos abban, hogy a kulturán keresztül olyan bizalmi és kapcsolati tőke épülhet, ami képes lehet visszatenni Magyarországot a világ térképére.

(Borítókép: Orbán Anita 2026. szeptember 3-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)