GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 03. 4 percnyi olvasás
Szakértők szerint a munkaidő megemelése önmagában nem képes orvosolni a strukturális problémákat, pedig egyre többet ezt akarják.
Magas költségek és csökkenő eladások jellemzik több német autóipari szereplő teljesítményét az elmúlt időszakban. A vállalatok ennek hatására költségoptimalizálásba kezdtek, a tervezett lépéseknek pedig egyértelműen a dolgozók lehetnek a kárvallottjai.
A helyzetet bonyolítja, hogy nem egyszerűen a drága munkaerő jelent problémát. Szakértők arra figyelmeztettek, hogy amennyiben nem sikerül felpörgetni az eladásokat, a gyárbezárások elkerülhetetlenek lesznek.
Az elmúlt hónapokban egyre nagyobb a feszültség a munkavállalók és a vállalatok vezetése között. Több döntéshozó − köztük politikusok is − beszél nyíltan arról, hogy hozzá kellene nyúlni a három évtizeddel korábban bevezetett 35 órás munkahéthez.
A nyugatnémet tartományok fém- és elektronikai iparában 1995-re vált általánossá a csökkentett munkaidő.
Az általános 40 órás munkaidő csökkentését 1984-ben egy héthetes fém- és villamosipari sztrájkkal sikerült kiharcolni, amelynek jelszava „Több időt élni, szeretni és nevetni” volt. A kampány logója − egy piros alapon fehér színnel írt 35-ös szám, amely felett egy sárga nap ragyog − szinte ikonná vált Németországban. Ezzel a történelmi vívmánnyal készül most leszámolni több meghatározó autógyártó is.
Olcsóbbá kell tenni a német munkaórákat
− mondta korábban Ola Källenius, a Mercedes vezérigazgatója.
A tervezett lépést Ferdinand Dudenhöffer autóipari elemző számításai is alátámasztják. Úgy becsüli, hogy 65 eurós óránkénti munkaerőköltséggel számolva
a heti munkaidő 40 órára emelése változatlan fizetés mellett mintegy 13 százalékkal csökkenthetné a munkaerőköltségeket.
Ezzel szemben több szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen intézkedés önmagában nem oldaná meg a német autóipar strukturális problémáit. Carsten Brzeski, az ING vezető közgazdásza szerint a heti munkaidő 5 órával történő megemelésével nem tűnne el az olyan alacsony költség mellett termelő országok előnye, mint Kína.
Mindemellett az alacsony kereslet is nyomást gyakorol a német gyártókra. A szakszervezetek és egyes iparági megfigyelők szerint a Volkswagen eladásai olyan drasztikusan visszaestek, hogy erre nem megoldás a munkaidő megemelése.
Ahogy azt a Világgazdaság korábban megírta, nagy felháborodást váltott ki Christiane Benner, az IG Metall elnökének, Peter Leibingernek, a Német Iparszövetség (BDI) vezetőjének, valamint Michael Vassiliadis, az IG BCE vezetőjének közös véleménycikke. Az írásban kiálltak a munkaidő emelése mellett. Egy olyan gazdasági programot sürgettek, amely csökkentené a gazdasági szereplők adminisztrációs és adóterheit, miközben növelné a ledolgozott munkaórák számát, ezzel pedig a termelékenységet.
Az Oliver Wyman Harbour Report című tanulmánya szerint a német autóipar munkaerőköltségei globális viszonylatban rendkívül magasak. Ez járművenként megközelítőleg 3307 dollárt jelent, míg Spanyolországban 955, Kínában pedig 597 dollárba kerül egy autó előállítása.
A tanulmány készítői szerint a különbség elsősorban az erős szakszervezeti érdekérvényesítő képességre és a szigorú munkajogi szabályozásra vezethető vissza.
A 40 órás munkahét bevezetését több politikus is támogatja. Szászországban, ahol a Volkswagen zwickaui üzemét bezárás fenyegeti, Michael Kretschmer tartományi miniszterelnök kijelentette, hogy komolyan fontolóra kellene venni a felvetést. Egyúttal méltatta a Mercedes vezetésének munkaidő emelése érdekében tett lépéseit.
Friedrich Merz kancellár szintén arra figyelmeztetett, hogy a 35 órás munkahét rontja Németország versenyképességét,
azonban megjegyezte, hogy a feltételek módosításáról a munkáltatóknak és a szakszervezeteknek kell megállapodniuk.
A stuttgarti Mercedes dolgozóinak érdekvédelmi szervezetei súlyos hibának tartják az IG Metall vezetője által jegyzett véleménycikk publikálását. Álláspontjuk szerint a szakszervezet vezetője a munkáltatók képviselői mellé állt egy olyan kérdésben, amely hátrányosan érinti a munkavállalókat.
Különösen nagy felháborodást váltottak ki Benner azon kijelentései, amelyek szerint „szemléletváltásra van szükség az országban”, illetve „többet kell akarnunk és teljesítenünk”. Az érdekképviseletek szerint ezek a mondatok kísértetiesen hasonlítanak a vállalatok érveire.
A munkaidő megemelésének ötlete egy igen kritikus időszakban merült fel. A német autóiparban egyetlen év alatt nagyjából 50 ezer munkahely szűnt meg, a Volkswagen pedig további gyárbezárásokat és leépítéseket helyezett kilátásba.
A tervezett lépés azért is különös, mivel hasonlóan nehéz időszakra korábban is volt példa, akkor viszont éppen a munkaidő csökkentésére került sor. A Volkswagen vezetése és a szakszervezetek 1994-ben egy olyan megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a munkahét alacsonyabb fizetés mellett heti 28,8 órára és négy napra rövidült.
A Mercedes tervezett költségoptimalizáló programja miatt az IG Metall tagjai a nyár folyamán országos demonstrációkat tartottak. Július 3-án a Mercedes-Benz németországi telephelyein összesen több mint 33 ezer dolgozó tüntetett, közülük mintegy 20 ezren Sindelfingenben, 4 ezren Untertürkheimben és Mettingenben, megközelítőleg 5 ezren pedig Brémában. Július 9-én pedig a Volkswagen-csoport 18 németországi telepénél nagyjából 4–5 ezren vonultak az utcára. A legnagyobb megmozdulások Emdenben, Neckarsulmban, Zwickauban és Wolfsburgban történtek.
A termelési költségek csökkentése érdekében egyre több német autógyártó helyezi külföldre termelésének jelentős részét.
Termékoffenzívánk sikere könnyen semmivé válhat, ha a túl magas költségek felemésztik a nyereséget
− mondta Ola Källenius, aki a helyzetet „drámainak” nevezte és elhalasztotta az éves külön juttatások kifizetését, valamint arról is beszélt, hogy a jövőben egyre több adminisztratív feladatot helyeznek majd át alacsonyabb költségek mellett működő, külföldi helyszínekre.
A Volkswagen szintén átalakításokat és gyárbezárásokat lengetett be. A vállalat igazgatósága öt éven belül kifuttatná a termelést a zwickaui és emdeni gyárakban, valamint 2032-ben a hannoveri haszonjárműgyárat, 2034-ben pedig az Audi neckarsulmi üzemét állítaná le. Az említett négy üzemben több mint 40 ezer ember dolgozik, Oliver Blume vezérigazgató szerint pedig 2030-ig további 50 ezer munkahely szűnhet meg globálisan.
Az IG Metall, valamint a gyártóknál és beszállítóknál dolgozó munkavállalók forró nyarat és őszt ígérnek az autóipari vállalatok vezetőinek, amennyiben továbbra is a munkahelyek leépítésére és a termelés áthelyezésére összpontosítanak valódi problémamegoldás helyett
reagált korábban a kialakult helyzetre a szakszervezet.
A külföldre költözés folyamatának jó példája a Mercedes magyarországi üzemének bővítése. A vállalat júliusban adta át kecskeméti gyárának bővítését, amely egy egymilliárd eurós beruházás keretében valósult meg, ezzel megközelítőleg 3000 új munkahelyet teremtve.
Mindeközben a BMW az elmúlt időszakban csaknem kétmilliárd eurót fektetett debreceni gyárának fejlesztésébe, ahol a népszerű iX3-as modell is készül.
Napi