Az évfordulók mindig a nagy számvetések esélyét kínálják: száz esztendeje, hogy az erdélyi Marosvécsen tizenkilenc magyar író részvételével kastélyában először rendezte meg a legendássá vált, fogalommá lett marosvécsi Helikon-találkozót Kemény János báró, a két háború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb mecénása.

 Olyan nagyszerű harcostársai akadtak a magyar kultúra, a magyar szellem biztosításának megvalósítására, mint Bánffy Miklós, Tamási Áron, Kós Károly és Kuncz Aladár. 

A centenáriumi rendezvénysorozatnak az ikonikus helyszín, a marosvécsi Kemény-kastély adott otthont. A sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet és a Kemény Auguszta Kulturális Egyesület szervezésében megvalósult háromnapos program színházi előadásokkal, kiállításokkal, konferenciával és könyvbemutatókkal idézte fel az Erdélyi Helikon történetét. A nyitóeseményen a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei mutatták be Sebestyén Aba rendezésében Szebeni Zsuzsa dokumentumjátékát, amely a Helikon létrejöttének történetét dolgozza fel. Másnap Marosvécs főterén leleplezték a Helikon alapítója, báró Kemény János bronz mellszobrát, Szőke József alkotását. Ördög Ferenc polgármester beszédében hangsúlyozta: ezzel a szoborral a bátorságnak, a szolgálatnak és a nagylelkűségnek állítanak örök emléket, mindezt a magyar nemzeti közösség és a magyar kultúra szolgálatában. Az Erdélyi Helikon íróközösségének otthonává vált kastély pedig az erdélyi magyar irodalom Olümposza lett. 

Csibi Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke felidézte: száz éve Erdély magyarsága történelme egyik legnehezebb korszakát élte. Szerinte az addig ismert világ széthullását, az országhatárok és az emberek mindennapi életének megváltozását követően sokan úgy gondolták, hogy a magyar szellemi lét elhalványul, hogy a kisebbségi lét felőrli az anyanyelvet, az irodalmat és közösségi öntudatot. Ám Kemény János azok közé tartozott, akik nem a veszteséget gyászolták, hanem a lehetőségeket keresték. Arra figyelmeztette az erdélyi magyarságot, hogy 

Báró Kemény János igazi öröksége nem a kastély, hanem az a szellemi otthon, amelyet itt megteremtett, az a közösség, amelyet ide összehívott, az a bizalom, amelyet felépített, az a hit, amelyet megerősített, fogalmazott a Maros megyei RMDSZ elnöke. 

Kiállítások is nyíltak a várkastélyban: Medgyessy Éva összeállításában a Helikoni asszonyok, Szász István Tas gondozásában az Erdélyi Helikon–Hitel, valamint Benedek-Huszár Botond és Benedek Klára munkájaként az Olosz Lajos emlékezete című gyűjtemény várta a látogatókat. Bemutatták a H. Szabó Gyula szerkesztésében készült és újra kiadott Kemény János-kötetet, A havas dicsérete és Gy. Dávid Gyula építész Bánffy Miklós könyvgrafikáit elemző könyvét. Irodalomtörténészek szóltak a helikoni szerzők munkájáról, az egyik legemlékezetesebb előadást pedig a mai erdélyi magyar kultúra nagy öregje, a 98 éves Dávid Gyula tartotta. Szántó György műveiből érdekes összeállítást hallhattunk.

és legfőképpen mindazt az örökséget, amelyekkel őrzik az Erdélyi Helikon mélyen magyarságszerető, mélyen humánus, rendkívül igényes szellemiségét. Ez a különleges beszélgetés nemcsak arra teremtett alkalmat, hogy a mindenkori irodalomtörténet mögötti emberi sorsok elevenedjenek meg, de számvetésként száz év távolából az alkotók és családtagjaik együtt bizonyítsák: