Gyermekközpontúság

„Hiszek abban, hogy a gyerekekről és a fiatalokról nem lehet úgy döntéseket hozni, hogy közben nem hallgatjuk meg őket. Nemcsak véleményük van az őket érintő kérdésekről, hanem értékes tapasztalatuk, tudásuk és sokszor egészen új nézőpontjuk is. (...) Azt szeretném, hogy a jövőben a fiatalok ne csupán elszenvedői vagy véleményezői legyenek a döntéseknek, hanem valódi partnerei azok alakításának” – fogalmazott a miniszter abban a Facebook-posztban, amelyben bejelentette, hogy az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban létrehoznak egy Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoportot.

A kezdeményezés egyedülálló, hasonlóra még nem volt példa az oktatásirányításban, de a gyermek szó is most először jelent meg a minisztérium nevében, ami Lannert Judit kérése volt. A tárcavezető többször, több helyen beszélt arról, hogy az iskolákban felmerülő problémák egy jelentős része sokkal korábbra vezethető vissza.

Számos kutatás igazolja, hogy a konfliktuskezelés, szövegértés és sok más készség alapja ebben a nagyon korai időszakban alakul ki, ezért a gyermekek jövője nemcsak az oktatáson múlik, szoros együttműködésre van szükség a védőnőkkel, a gyermekkorvosokkal, a koraszülött centrumokkal, a bölcsődékkel, az óvodákkal és a fejlesztő pedagógusokkal is.

Pygmalion-hatás

Lannert Judit az egyik legfontosabb célnak azt tekinti, hogy egy gyermek teljesítményét ne az határozza meg, hogy hová született. Magyarország eddig ezekben a mutatókban az utolsók között kullogott.

„Amióta Pisa-mérés van, – ami egy nemzetközi OECD tanulói teljesítménymérés – azóta mindig az első háromban vagyunk, ahol a legnagyobb mértékben határozza meg a családi háttér a teljesítményt. Ez bebetonozza a gyerekeket, a családokat és társadalmat. Nincs mobilitás, ezt tartom a legnagyobb problémának. Ahhoz, hogy ebből kijöjjünk, szemléletváltásra van szükség” – hangsúlyozta az interjúban, amelyben Magyar Péter már miniszterként mutatta be őt. Szót ejtett itt a hátrányos helyzetű gyerekekről is, akikkel az elmúlt évtizedek oktatási programjaiban aktívan együtt dolgozott.

„Igenis nagyon sok eredményt lehet elérni velük. Nem elég szeretni őket, hinni is kell abban, hogy ők többre képesek. A kettő nem ugyanaz. (...) Ezt hívják Pygmalion-hatásnak. Amit gondolunk a másikról, olyan is lesz, ezért nagyon fontos, hogy jót gondoljunk egymásról, mert akkor a jót hozzuk ki mindannyiunkból“ – fogalmazott a tárcavezető.

Hibakultúra

Az oktatási miniszter szerint a gyerekek és a pedagógusok is olyan mértékű stresszt és szorongást élnek át az iskolában, ami gátat szab a fejlődésüknek. Úgy véli, az előrejutáshoz nem a tökéletességet kell hajszolni, hanem a hibákat elfogadni és kijavítani.

„Most az iskolák gúzsba kötve táncolnak. (...) Az lenne jó, ha végre lehetne hibázni, de a rendszer jelenleg nem olyan. Ha egy verseny lényege csak az, hogy egy ismeretanyagból vagy valamiből egy kicsit jobbak legyünk, és nincs benne kreativitás, hogy újak vagy mások is legyünk, abszolút gátolja a problémamegoldást. Ahhoz, hogy észrevegyem, hogy baj van, kell a kritikai gondolkodás, ki kell lépnem abból a teremből, és az azt jelenti, hogy biztos hibázni is fogok. Aki fél a hibától, az soha nem fog továbblépni, bent marad egy kereten belül. A pedagógus is hibázhasson, és a miniszter is fog hibázni, ez mindenkinek szíve joga. Az már egy más dolog, hogy a hibát ki kell javítani” – jelentette ki a fent már említett bemutatkozó videóban.

A szexuális nevelésről

Az előző kormány előszeretettel kommunikált úgy az LMBTQ-propagandáról, mint a gyermekek jövőjét leginkább veszélyeztető jelenségről. Az oktatási és gyermekügyi miniszter ezt a megközelítést határozottan elutasítja.

Önök láttak már átműtött óvodást? Mert én még nem láttam. Viszont rengeteg elhanyagolt gyereket láttam, akiket az elmúlt 16 év során az út mentén hagyott a rendszer. Ezzel foglalkozni kell

– jelentette ki Lannert Judit a miniszteri meghallgatásán, amikor Radics Béla, a Fidesz országgyűlési képviselője a témáról kérdezte. Ezen a ponton szóba került az is, hogy vajon a szexuális nevelés csak és kizárólag a szülő feladata-e, mire a a tárcavezető úgy felelt:

„A szexuális nevelés nagyon fontos, és nemcsak a szülő feladata, pontosan azért, mert nagyon egyenlőtlen lenne” – fogalmazott, megjegyezve, hogy a szexedukációt egyébként sem lehet csak az LMBTQ-propagandára leszűkíteni, sok más probléma van ezen a területen, amit meg kellene oldani.

Kreatív megközelítés

Lannert Judit miniszterré válása előtt 36 éven át dolgozott oktatáskutatóként. Számtalan kutatási projektet vezetett hazai és nemzetközi színtéren, az elmúlt 10 évben leginkább a kreativitás fejlesztésére fókuszált, ennek keretében több iskolába is elvitte a Kreatív Partnerség Angliából adaptált programját. Németh Szilviával közösen írta a Kreatív tanulás című könyvet, amelyből kiderül:

Arról, hogy számára mit jelent a kreativitás, és azt miként lehetne itthon is megvalósítani, így ír:

elengedhetetlenül szükség van egy olyan támogató és ösztönző tanulási környezetre, ahol a diákok szabadon ötletelhetnek és új megközelítéseket próbálhatnak ki, miközben figyelembe veszik a tantervi követelményeket és a tanulási célokat

– hangsúlyozza, kiemelve, hogy ez a folyamat csak úgy jöhet létre, ha a pedagógusok megkapják az ehhez szükséges támogatást, vagyis ha van megfelelő tér, elegendő idő és rugalmasság.

A könyv ezen fejezetében gyakorlati példaként említ egy gimnáziumi tizedikes, humán beállítottságú, színjátszásban jeleskedő osztályt, ahol a közösség tagjai nagy szorongást és stresszt éltek át a matematika órákon. Az osztályfőnök, a matematikatanár és a dráma szakkör vezetője erre válaszul létrehozták a „Matematika Színpadon” programot, amelyben a matematika elméleti anyagát drámapedagógiai elemekkel dolgozták fel. A kreatív megközelítésnek hála az érettségi eredmények minden várakozást felülmúltak, amellett, hogy a diákok matematika iránti érdeklődése megnőtt, míg a szorongásuk szinte teljesen eltűnt.

Most még talán nehéz elképzelni, de lehet, hogy a Nemzeti Alaptanterv átalakításával és a terhek csökkentésével az ilyen és ehhez hasonló egyedi megoldások mindennapossá válnak majd a hazai oktatásban?

(Borítókép: Lannert Judit 2026. május 11-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)