GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 03. 6 percnyi olvasás
Az orosz-ukrán háborúban egymás kikötőit teszik tönkre, ezzel ellehetetlenítve esszenciális mezőgazdasági termékek, elsőorban a gabonák exportját.
Az orosz-ukrán háborúról és az EU szankciókról a legtöbben az energiaellátásra asszociálnak, pedig vannak olyan gazdasági ágazatok, melyeknél jóval nagyobb a mérhető hatás globális szinten is. Míg az orosz kőolaj részesedése 11 százalék a globális kereskedelemben, a dízelé és a földgázé 15-15 százalék, az LNG-é 8,5 százalék, addig a globális búzaexportból 18-24 százalékkal, az árpaexportból 14-20 százalékkal, napraforgómag/olaj exportból 20-25 százalékkal és a műtrágyaexportól 14-16 százalékkal részesednek.
Az orosz mezőgazdasági export esetleges kiesésének tehát legalább akkora, ha nem nagyobb gazdasági és társadalmi hatása lenne, mint az energiahordozó exportkorlátozásnak. Ráadásul Ukrajna is fontos gabona, napraforgó és növényi olaj exportőr és most sorozatban érkeznek a hírek arról, hogy a háborúzó felek egymás Fekete-tengeri kikötőit veszik célba. Ennek eredményeként az orosz oldalon károkat szenvedett Novorosszijszk, valamint a Balti-tenger partján lévő Primorszk és Uszty-Luga kikötője, ami 35-40 százalékkal csökkentette az exportképességet, míg az ukrán oldalon valamennyi számottevő Fekete-tengeri kikötő, Odesza, Csornomorszk, Pivdennij, és Izmajil szenvedett el drón és rakéta támadásból származó károkat, ami hasonló csökkenéshez vezetett az ukrán mezőgazdasági exportban. És miután az orosz és az ukrán mezőgazdasági export profilja kis eltolódásokkal nagyon hasonló és a jelentőségük is kiemelkedő, a Fekete-tengeri kikötők elleni támadások nem csak az importáló országokat hozhatják nehéz helyzetbe, hanem jelentős negatív hatással lennének a globális élelmiszer árakra és az inflációra is.
Ukrajna exportját az infrastruktúra elleni támadások mellett a kikötők blokádja, a termőterületek elvesztése és a logisztikai nehézségek egyaránt visszavetették. Oroszország eddig képes volt fenntartani, sőt egyes években növelni gabonakivitelét. A 2024-es adatok különösen jól érzékeltetik ennek nagyságrendjét.
A világ gabonaexportja megközelítette az 520 millió tonnát:
Ez körülbelül 10,4, illetve 7,5 százalékos világpiaci részesedésnek felel meg. A két ország tehát együtt megközelítőleg 93 millió tonna gabonát exportált, ami a világ teljes gabonakereskedelmének csaknem 18 százalékát jelentette.
Még nagyobb azonban a jelentőségük, ha külön a búzát vizsgáljuk. A gyakran idézett állítás, miszerint Oroszország és Ukrajna a világ gabonaexportjának mintegy harmadát biztosítja, valójában elsősorban a búzára igaz. A két ország együttes részesedése a világ búzaexportjából az elmúlt években hozzávetőleg 28–32 százalék körül alakult. Vagyis nagyjából minden harmadik nemzetközi piacon értékesített tonna búza a fekete-tengeri térségből származik.
Ezen belül Oroszország szerepe különösen meghatározó. Az ország az elmúlt években a világ legnagyobb búzaexportőrévé vált, és egyes gazdasági években önmagában a globális búzakereskedelem több mint ötödét biztosította. Ukrajna ezzel szemben nemcsak búzában, hanem kukoricában és árpában is rendkívül fontos exportőr. Ha pedig az elemzést az olajos magvakra és növényi olajokra is kiterjesztenénk, Ukrajna jelentősége tovább nőne, hiszen a világ napraforgóolaj-kereskedelmének egyik meghatározó szereplője.
A két ország exportpiacai részben eltérnek egymástól, ezért az export leállása minden kontinenst érintene. Az orosz gabona elsősorban a Közel-Keletre, Észak-Afrikába és Ázsiába irányul. Az egyik legfontosabb vásárló Egyiptom, amely a világ legnagyobb búzaimportőrei közé tartozik. 2024-ben mintegy 11 millió tonna orosz gabonát vásárolhatott. Szintén kiemelkedő piac Törökország, ahová mintegy 7 millió tonna, valamint Irán, ahová több mint 5 millió tonna orosz gabona kerülhetett. Mellettük Szaúd-Arábia, Algéria, Banglades és Szudán is fontos vásárló.
Oroszország a Közel-Kelet és Észak-Afrika egyik legfontosabb kenyérgabona-beszállítójává vált. Ez geopolitikai szempontból sem mellékes. Számos olyan ország függ az orosz búzától, ahol a lakosság élelmezésében a kenyér és más gabonaalapú élelmiszerek meghatározó szerepet játszanak, miközben a hazai mezőgazdaság nem képes kielégíteni a keresletet. Az orosz gabonaexport ezért Moszkva számára nemcsak gazdasági, hanem külpolitikai jelentőséggel is rendelkezik.
Ukrajna exportpiaca részben más szerkezetű. A háború előtt Kína, Egyiptom, Törökország és az Európai Unió egyaránt fontos vásárlónak számított. A háború és a fekete-tengeri útvonalak időszakos lezárása után azonban az EU jelentősége nagymértékben megnőtt.
Különösen látványos Spanyolország előretörése. Az ország hatalmas állattenyésztési ágazata miatt jelentős mennyiségű takarmánygabonát importál, amelynek egyre nagyobb részét Ukrajna biztosítja. 2024-ben Spanyolország az ukrán gabona legnagyobb vásárlójává vált. Egyiptom továbbra is meghatározó piac maradt, miközben Kína, Törökország és Olaszország szintén a legfontosabb célországok között szerepelt.
Mindez azt jelenti, hogy a fekete-tengeri gabonakereskedelemben bekövetkező zavarok hatása messze túlmutat Oroszország és Ukrajna határain. Különösen érzékenyek az észak-afrikai és közel-keleti országok, amelyek közül több élelmiszer-ellátásának jelentős részét importból fedezi. Egy tartós orosz vagy ukrán exportkiesés ezért nem egyszerűen a gabona világpiaci árának emelkedését okozhatja, hanem komoly élelmezésbiztonsági problémákat is előidézhet.
Ha nem pusztán részleges zavarról, hanem az orosz és ukrán gabonaexport egyidejű, közel teljes kieséséről beszélünk, az rövid távon nagyon komoly világpiaci ársokkot okozna. Ráadásul a hatás nem lenne arányos azzal, hogy a két ország a teljes gabonaexport „csak” mintegy ötödét adja, mert búzában és bizonyos más termékekben sokkal nagyobb a súlyuk, és a kereslet rövid távon nehezen alkalmazkodik. A 2022-es tapasztalat jó támpont. A háború kezdetén, amikor a fekete-tengeri szállítások hirtelen bizonytalanná váltak, a búza világpiaci ára néhány hét alatt mintegy 50 százalékkal emelkedett a februári szinthez képest, a kukorica pedig 25–30 százalékkal drágult. De még ez sem jelentette az orosz és ukrán export teljes és tartós megszűnését.
Ez alapján MI-alapú trendelemzést alkalmazva, a következő nagyságrendekkel számolhatunk egy hirtelen és teljes, vagy csaknem teljes orosz–ukrán exportkiesés első 1–6 hónapjában:
Nézzük ugyanezt a műtrágyáknál. Hány százalékkal nőne a világban a műtrágya ára, ha kiesne a teljes orosz és ukrán export?
Szintén MI-alapú trendelemzést alkalmazva azt kapjuk, hogy rövidtávon a világpiaci műtrágyaárak nagyjából 25–50 százalékkal emelkedhetnének, középértékként tehát +35 százalékkal számolhatunk a kiesés nélküli árszinthez képest.
Bemeneti adatként azzal számoltunk, hogy Oroszország a világ műtrágyapiacának jelenleg nagyjából 20 százalékát adja az orosz iparági adatok szerint, és különösen fontos szereplő a nitrogén-, foszfát- és káliumműtrágyák piacán. A korábbi IFPRI-adatok szerint az orosz részesedés a nemzetközi kereskedelemben kb. 16 százalék volt a nitrogénműtrágyáknál és 12 százalék a foszfátoknál; az utóbbi években az orosz export tovább nőtt. Ukrajna ezzel szemben ma már elhanyagolható műtrágyaexportőr: 2024-ben mindössze 13,3 millió dollárnyi műtrágyát exportált, így a közvetlen ukrán kiesés globálisan alig változtatna a képen. A nagyságrendi becslés a 2. táblázatban található.
Ha egyszerre és tartósan kiesne Oroszország és Ukrajna teljes gabona-, napraforgó- és növényiolaj-exportja a műtrágyaexporttal együtt, az felérne egy globális élelmiszer-ellátási sokkal. MI-alapú trendelemzést alkalmazva a forgatókönyv elemzésekhez azt kapjuk, hogy az első 12 hónapban nagyságrendileg 3-5 százalékponttal emelhetné meg a globális átlaginflációt, a leginkább importfüggő közel-keleti és afrikai országokban pedig akár 6-12 százalékpontos inflációnövekedés is elképzelhető lenne. A trendelemzéshez az alábbi bemenő adatokat használtuk: a háború előtti időszakban Oroszország és Ukrajna együtt körülbelül 30 százalékát adta a világ búzaexportjának, a kukoricaexport mintegy ötödét, a napraforgóolaj-export pedig egyes években közel 78 százalékát. Oroszország emellett a világ első számú nitrogénműtrágya-exportőre volt; mintegy 16 százalékot képviselt a globális karbamidexportból és körülbelül 12 százalékot a DAP/MAP foszfátműtrágya-exportból.
A tartományok középértékével számolva egy ilyen esemény nagyjából 4 százalékponttal emelhetné meg a globális headline inflációt az első évben. Vagyis, ha a világ inflációja a sokk nélkül például 3,5 százalék lenne, a sokk következtében átmenetileg 7-8 százalék körüli globális infláció sem lenne irreális.
A legsúlyosabb helyzet valószínűleg Egyiptomban, Tunéziában, Libanonban, Jemenben és több más közel-keleti/észak-afrikai országban alakulna ki. Ezek az országok egyszerre jelentős nettó élelmiszerimportőrök, erősen függenek a fekete-tengeri búzától, a fogyasztói kosarukban az élelmiszer nagy súlyú, és többükben sérülékeny a nemzeti valutája. A FAO már 2022-ben figyelmeztetett, hogy túl nagy az Oroszországtól és Ukrajnától való függőség. Itt ezért +6–12 százalékpontnyi headline inflációs többlet is elképzelhető. (A headline inflációs többlet alatt azt értjük, hogy egy adott sokk vagy esemény hány százalékponttal emeli meg a teljes, fogyasztói árindexszel mért inflációt.)
Magyarországon, Romániában, Lengyelországban és Bulgáriában érdekes kettősség alakulna ki. Ezek az országok jelentős gabonatermelők, tehát fizikai gabonahiány valószínűleg nem lenne. De az árak követnék a világpiacot, mert magasabb lenne a termelési költség, nagyobb lenne az inflációs nyomás: drágább műtrágya → drágább búza/kukorica → drágább takarmány → drágább sertés/baromfi/tojás/tej. Ezért például Magyarországon egy ilyen szélsőséges helyzetben nagyjából + 2,5-4,5 százalékpontos inflációs többlet becsülhető az első 12 hónapban.
A volt bolíviai elnöknek Gonzalo Sánchez de Lozada-nak tulajdonítják az infláció egy nagyon sajátos definícióját: „Az infláció egy tigris, neked pedig csak egy töltényed van. Ha nem találod el, ő fal fel téged.” Az infláció legnagyobb társadalmi veszélye az, hogy nincs ellene általánosan használható recept. Egyszerre csökkenti a vásárlóerőt, a megtakarításokat és a kiszámíthatóságot. Minél tovább marad magas, annál nehezebb úgy visszaszorítani, hogy közben a gazdaság és a társadalom ne fizessen érte jelentős árat. Akik az orosz-ukrán háborúban egymás kikötőit teszik tönkre ezzel ellehetetlenítve esszenciális mezőgazdasági termékek exportját, nem is gondolják, hogy tulajdonképpen a világ legszegényebb, legsérülékenyebb országain ütnek még egyet. És ebben sajnos cinkosok azok a politikusok is, akik nyíltan vagy burkoltan, de máig a béke ellen cselekednek.
Napi