BelföldSzerző: Horváth Csaba László 2026. 09. 03. 1 percnyi olvasás
A végrehajtói kar volt elnökének felesége így már több mint 1,4 milliárd forintot keresett irodájával kevesebb mint tíz év leforgása alatt. The post Megvádolt és felfüggesztett végrehajtóként tavaly 105 millió forintot keresett Schadl György felesége first appeared on 24.hu.
Egy meglepő jelenségre adott magyarázatot az a tanulmány, amely a Nature augusztus 27-én megjelent számának címlapjára került, és amelynek egyik társszerzője Topál Dániel, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A megfigyelés a következő volt: 2021 és 2023 között a kelet-antarktiszi jégtakaró tömegnövekedése meghaladta a Nyugat-Antarktiszon bekövetkezett jégveszteségeket, vagyis a kontinens teljes jégtömeg-vesztésének üteme lelassult. Korábbi tanulmányok is próbálkoztak a jelenség magyarázatával, de egyik sem adott egyértelmű választ. A Kaliforniai Egyetem kutatója, Qinghua Ding és munkatársai megfigyelési adatokra és modellezési kísérletekre támaszkodva most új mechanizmust javasolnak.

A kulcsszereplő az úgynevezett warm pool (meleg medence), a Csendes-óceán nyugati és az Indiai-óceán keleti része közötti óceáni térség, ahol a felszíni hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 28 Celsius-fokot. A szerzők kimutatták, hogy ez a terület 2021 és 2023 között a megelőző két évtizedhez képest szokatlanul tartós felmelegedést élt át, ami erős konvekciót, azon keresztül pedig bolygóléptékű légköri Rossby-hullámokat indított el – vagyis magas és alacsony nyomású képződmények váltakozó sorozatát. Ez a hullámlánc végül egy magasnyomású anomáliát hozott létre Kelet-Antarktisz felett, amely az Indiai-óceán felől úgynevezett légköri folyók formájában nedvességet csatornázott be a térségbe. A szubtrópusokról érkező nedvesség és a helyi domborzati viszonyok együtt szokatlanul erős havazást eredményeztek, ez pedig megnövelte a jégtakaró tömegét.

A kutatás legfontosabb tanulsága viszont az, hogy mindez csak átmeneti: a kelet-antarktiszi jégmagok elemzése és a klímamodell-szimulációk arra utalnak, hogy ez a két távoli térséget összekötő éghajlati jelenség nagyjából tízévente egyszer fordul elő. A lassulás mögött tehát nem a globális felmelegedés hatásainak enyhülése áll, hanem egy szélsőséges időjárási esemény.

A tanulmányhoz kísérőcikket író Jonathan Wille szerint az Antarktisz és a bolygó jövőjének megértéséhez a trópusi éghajlat változékonyságát is figyelembe kell venni, míg Topál Dániel arra hívta fel a figyelmet, hogy a felfedezés túlmutat a déli sarkvidéken. Szerinte az extrém időjárási eseményeket okozó légköri mechanizmusok jobb megértése az európai időjárás elemzésénél is alkalmazható, mert „a trópusi változások ujjlenyomatai a légkördinamikán keresztül az északi félteke éghajlati változásaiban is megmutatkoznak” – jelenleg is épp azon dolgoznak, hogy az európai időjárási szélsőségek, például az aszályos nyarak mechanizmusait pontosabban leírják.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: