EgyébSzerző: index 2026. 07. 20. 6 percnyi olvasás
Homérosz égi együttállásokat rejtett el az eposzban.
Most hogy kijött napjaink egyik legelismertebb rendezőjétől, az Oppenheimert is jegyző Christopher Nolantól várva várt új filmje, az Odüsszeia, nem bírjuk megállni, hogy ne kérkedjünk vele: a tudósok tudják, pontosan mikor vette kezdetét az Odüsszeia drámai csúcspontja: Kr. e. 1178. április 16-án, helyi idő szerint dél körülre teszik Odüsszeusz visszatérését Ithaka szigetére, ami a Nolan-filmben is a cselekmény tetőfoka.
az epikus költemény csillagászati utalásai alapján keresték ki a dátumot,
és egy teljes napfogyatkozást arra a napra jelölik ki, amikor Odüsszeusz (a filmben Matt Damon alakítja) visszaveszi királyságát Ithaka szigetén.
Dehát ez egy mitikus mű, amelyben istenek, istennők avatkoznak közbe az eseményekbe, varázslónők, mágikus lények, szörnyek nehezítik a hős útját, aki még az alvilágba is alászáll! Csakhogy – mint kiderült – az Odüsszeia nem pusztán egy magával ragadó legenda,
hanem valós történelmi korszakból, a görög Mükéné késő bronzkori eseményeiből, hagyományaiból, földrajzi és társadalmi elemeiből is táplálkozik,
és az énekmondók (rapszódoszok) gazdag szájhagyományai alapján írta meg Homérosz (akinek történeti személye bizonytalan) a Kr. e. 8. században.
10 évnyi trójai háborúzás, majd újabb 10 év hányattatás után tér vissza az eposzban a legendás görög hős, Odüsszeusz Ithaka szigetére királynőjéhez, Penelopéhoz (a filmben Anne Hathaway játssza) és mészárolja le a makacs kérőket. Ez az Odüsszeia legvéresebb, ugyanakkor csillagászatilag leginkább zavarba ejtőbb epizódja, a végkifejletet ugyanis a csillagászok egy valós napfogyatkozáshoz kötik.
A 20. énekben, a kérők utolsó lakomáján Pallasz Athéné (többek között a bölcsesség és az igazságosság istennője) megzavarja a férfiak elméjét, akik hisztérikusan nevetnek, ételük véressé válik, a falakon pedig baljóslatú árnyak jelennek meg. Ekkor a látnok Theoklümenosz feláll, és megjósolja a kérők pusztulását: „...és a nap is kialudt az egekből, s átkos, sötétség lep el mindent.”
Plutarkhosz és Hérakleitosz ókori írók már évszázadokkal ezelőtt úgy vélték, hogy Homérosz a mészárlás napján egy valódi teljes napfogyatkozást írt le, amit további égi utalásokkal is megerősít a szövegben.
Az eposz többször említi, hogy a hazatérés és a bosszú egybeesik a régi hold végével és az újhold kezdetével.
Márpedig teljes napfogyatkozás kizárólag újhold idején történhet, hiszen a Napnak, a Holdnak és a Földnek egyenes vonalba kell kerülnie, úgy, hogy a Hold pontosan a Föld és a Nap között álljon és eltakarja a Napot.
De vannak más csillagászati utalások is az eposzban. Zeusz Hermészt (latinul Merkúrt), az istenek hírnökét küldi nyugatra, hogy utasítsa a gyönyörű Kalüpszó nimfát, hogy hét év „boldog” fogva tartás után engedje szabadon Odüsszeuszt, majd Hermész a fatális napfogyatkozás előtt 34 nappal azonnal visszatér keletre.
Kutatók feltételezése szerint ez az út a Merkúr bolygó mozgásának egy látszólagos fordulópontjára utal.
88 nap alatt kerüli meg a Napot a Merkúr bolygó (szemben a Föld egy évével). Ez azt jelenti, hogy a Merkúr és a Föld némileg olyan, mint két autó, amelyek egy versenypálya külön sávjain, eltérő sebességgel haladnak. Ezért a Merkúr időnként hátrafelé (retrográd) mozog az égen – a mi nézőpontunkból. Ez nagyjából három hétig történik, évente körülbelül háromszor. Kalüpszó nimfa úgy igazítja útba Odüsszeuszt, hogy hazafelé úton figyelje a Fiastyúkot (Plejádokat) és az Ökörhajcsár (Boötes) papírsárkány alakú csillagképét, amelyek mindketten láthatók naplementekor. És tartsa a Nagy Medvét (Göncölszekér) a bal oldalán.
Ezután, öt nappal a feltételezett napfogyatkozás (és mészárlás) előtt Odüsszeusz megérkezik Ithakába, amikor a szöveg szerint a Vénusz (Esthajnalcsillag) magasan járt az égen, azaz a Nap előtt kel fel.
Nagyvonalúan feltételezve, hogy Homérosz nemcsak egy allegorikus napfogyatkozásra utalt az irodalmi hatás kedvéért, hanem egy konkrét történelmi napfogyatkozást említ, a New York-i Rockefeller Egyetem kutatói összevetették az eposz specifikus csillagászati adatait a trójai háború feltételezett időszakának (Kr. e. 1210 és 1180 között) NASA adataival.
Arra kerestek választ, hogy létezik-e egyáltalán olyan nap, amikor mind a négy égi jelenség (a bolygóállások, a csillagképek, az újhold és a napfogyatkozás) pontosan ebben a sorrendben együtt álltak.
A lefuttatott számítógépes keresés egyetlen egy dátumot dobott ki: Kr. e. 1178. április 16-át. Aznap a valóságban is egy teljes napfogyatkozás söpört végig a Jón-tenger és Ithaka szigete felett, pontosan dél körül.
„Feltéve, hogy a munkánk helyesnek bizonyul, az tovább növeli a bizonyítékokat arra, hogy Homérosz tudta, miről beszél” – mondta a csillagász Marcelo Magnasco. „Ez még mindig nem bizonyítja Odüsszeusz visszatérésének történelmi hitelességét. Csak azt, hogy Homérosz tudott bizonyos csillagászati jelenségekről, amelyek jóval az ő kora előtt történtek.”
Persze akkor is ott bujkál a kisördög: Homérosz hogyan tudhatott a több száz évvel korábbi napfogyatkozásról és a bolygók helyzetéről? Mert ha mindez igaz, akkor alaposan át kell értékelnünk mindazt, amit az ókoriak csillagászati ismereteiről tudni vélünk. Ráadásul a történelemtudomány nem tud Odüsszeuszról, mint történetileg igazolható, konkrét személyről, valószínűleg egy archetípus, a mükénéi kor okos, ravasz, családszeretető, kiemelkedő görög alakjaiból lett összegyúrva. Története azonban tényleges, ismert történelmen alapulhat, ami emlékezetből, szájhagyomány útján terjedt.
De az mégis csak zavarba ejtő, hogy a régészek és a történészek Kr. e. 1210 és 1180 közé datálják egy trójai háború időpontját.
A partmenti kisázsiai Trója (Hisszarlik) régészeti ásatásai során felfedezett rétegek közül a Trója VIIa nevű szint mutatja a legnyilvánvalóbb jeleit egy ostromnak és pusztító tűzvésznek. Ennek dátuma pedig pont illeszkedik a 10 évig tartó Trójai háború után 10 évig bolyongó Odüsszeusz időkeretébe.
Azt sem érdemes elfelejteni, hogy Heinrich Schliemann német amatőr régész Homérosz másik művével, az Odüsszeiát megelőzően megírt Iliászával a kezében kereste meg és ásta ki Trója romjait az 1870-es években. Pedig a korabeli tudóstársadalom csak egy szép, de mitikus eposznak tartotta Homérosz első művét.
Schliemann azonban megszállottan hitte, hogy a trójai háborút leíró Iliász nem csupán mese, hanem pontos történelmi dokumentum is,
és a homéroszi leírásokat (például a folyók folyásirányát vagy a falak távolságát a tengertől) szó szerint véve kezdte el keresni Tróját Kis-Ázsiában, a mai Dardanellák partmenti, törökországi területén. És az Iliász pontos útmutatónak bizonyult.
Napi