A Schadl–Völner-per jól példázza, miért alakult ki a magyar igazságszolgáltatás gyorsaságával szemben társadalmi bizalmatlanság. A vádemelés még 2022-ben megtörtént, ám a két fővádlott ügyében ma sincs elsőfokú ítélet. Schadl György házi őrizetben van, miközben olyan képek is megjelentek róla, amelyek nehezen egyeztethetők össze egy súlyos korrupciós ügy társadalmi súlyával. Völner Pál pedig szabadlábon védekezik, és ügyvédi tevékenységét is folytathatja.

Egy súlyos korrupciós ügy társadalmi megítélésében önmagában édeskevés, hogy eljárásjogi szempontból szabályos. A felelősségre vonásnak nemcsak jogszerűnek, hanem a társadalom számára érzékelhetően méltányosnak is kell lennie. Még az ártatlanság vélelme sem írhatja felül az igazságosság vélelmét. Ha ugyanis egy kiemelt ügyben az ítélet éveket késik, miközben a vádlottak szinte zavartalanul élik mindennapjaikat, könnyen kialakulhat az az érzés, hogy a rendszer lassúsága (tehetetlensége) végső soron aláássa a felelősségre vonás hitelességét.

Ligeti nem ért egyet a politika reakciójával

Magyar Péter szerint elfogadhatatlan, hogy Magyarországon ennyire hosszú ideig tarthat, mire egy ügyben megszületik a jogerős ítélet. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy ezt a problémát a kormány is látja.

A konkrétumokat a szakmai vezetőkkel egyeztetve Görög Márta igazságügyi miniszternek kell majd kidolgoznia, lehetőleg minél gyorsabban. Magyar Péter felidézte, hogy néhány héttel ezelőtt már az egyik legfontosabb feladatként beszélt az elszámoltatásról, mert szerinte az emberek joggal várják el, hogy záros határidőn belül érdemi eredményeket tudjanak felmutatni.

Az eljárások időszerűsége annak kapcsán került az érdeklődés fókuszába, hogy Unger Anna, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke bizottsági meghallgatásán botorságnak nevezte, hogy hat év alatt itt bírósági ítéletek lesznek. Ligeti Miklós, aki szintén indult az elnöki posztért, viszont szerencsétlennek tartotta a politika reakcióját Unger felkapott, és szerinte sokak által félreértett mondatára. A Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint most is lehet soron kívül nyomozni a legfontosabb ügyekben. Hozzátette:

A Tisza által beígért jogszabály-módosításoktól nem fognak felgyorsulni az eljárások, hiszen mindenekelőtt azt kellene megértenünk, miért ilyen lassú a rendszer, miért olyan sok a felderítetlen bűneset.

Nem jogszabályi, hanem rendszerprobléma

Az igazságszolgáltatás hatékonyságának az egyik legfontosabb kérdése: milyen gyorsan lehet a büntetőeljárásokat lefolytatni? Az elhúzódó eljárások mögött számos tényező áll, ezek között van a nyomozói és ügyészi kapacitás, a megfelelően képzett szakemberek hiánya, de az eljárások időtartamát az ügyek bonyolultsága, a bizonyítás terjedelme, a szakértői vizsgálatok időigénye, a tanúk száma, a jogorvoslati eljárás, valamint a bíróságok leterheltsége is befolyásolja.

Egy bonyolult gazdasági bűncselekmény felderítésében még a legtapasztaltabb nyomozók vagy ügyészek munkája is időigényes. Önmagában nem elég a jogismeret, tudni kell bizonyítékokat értékelni, tanúkat kihallgatni, tisztában kell lenni a bűncselekménytípusok sajátosságaival, de az egyre összetettebb pénzügyi és digitális bizonyítékok kezelésével is. Ráadásul egyszerre kell több eljárási cselekményt elvégezni. A túlterheltség lassítja a nyomozásokat és az ügyészségi munkát, ami végső soron a bírósági eljárások elhúzódásához vezet.

Az igazságszolgáltatás felgyorsítása elsősorban nem jogszabályi, hanem rendszerprobléma. A kormányok újra meg újra a rendszernek csupán egy-egy részét próbálták megjavítani, miközben a folyamat egymásra épülő elemekből áll. Néhány ok:

• Ha több ügy érkezik a rendszerbe, mint amennyit a nyomozók, ügyészek, bírák és szakértők érdemben fel tudnak dolgozni, akkor a hátralék újratermelődik.
• Egy büntetőügyet nem lehet pusztán azért gyorsan lezárni, hogy javuljanak a statisztikák. Bizonyítékokat kell beszerezni, szakértőket kell kirendelni, a védelemnek időt kell biztosítani, és a bíróságnak minden lényeges körülményt meg kell vizsgálnia. A túlzott gyorsítás a döntések minőségének rovására mehet.
• A gazdasági és korrupciós ügyekben különösen sok dokumentum, elektronikus adat, pénzügyi tranzakció van, több szakértői véleményre lehet szükség. Egy ilyen ügyet nem lehet ugyanúgy kezelni, mint egy egyszerűbb büntetőeljárást.
• A nyomozók, az ügyészek, a bírák, a szakértők és más hatóságok munkája összekapcsolódik. Ha egy ponton torlódás keletkezik, akkor az végiggyűrűzik az egész rendszeren.
• Egy felkészült nyomozó, ügyész vagy bíró szakmai tudása és ítélőképessége nem pár hónap alatt alakul ki. A szükséges tapasztalathoz évekig tartó képzésre, gyakorlati munkára és folyamatos szakmai fejlődésre van szükség. Ha pedig egy tapasztalt generáció kiesik, az utánpótlás hatása csak évek múlva jelentkezik.
• Politikai szempontból a leglátványosabb és legolcsóbb új szabályokat bevezetni. Sokkal nehezebb tartósan növelni a rendelkezésre álló szakmai kapacitást, megtartani és megfizetni a tapasztalt szakembereket, digitalizálni a munkát és átszervezni a folyamatokat.

(Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök sajtótájékoztatót tart az Országházban 2026. augusztus 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)