Megunván a befagyasztott magyar uniós források hetente elhangzó hazahozataláról szóló Tisza-mesesorozatot, a Magyar Nemzet levélben kereste meg az Európai Bizottság illetékes szóvivői irodáját, mondanák meg, átutalták-e egyáltalán azt a pénzt. Az illetékes ember nemes egyszerűséggel válaszolt: „Nem”. Majd megkérdezte: miért is fizetnének, hiszen Magyar Péter kormánya még be sem nyújtotta a kifizetési folyamatot elindító hivatalos kérelmet?

Mindebből az ember arra következtet – mi másra? –, hogy Magyar Péter ebben az ügyben is hazudott. Hetek, hónapok óta. A diadalittas győzelmi jelentésekkel szemben Magyarországra egy megveszekedett eurocent sem érkezett a befagyasztott uniós forrásokból. Mellesleg még jóváhagyott dokumentum nincs, a vizsgálat érdemi része el sem kezdődött. Megtudtuk azt is, hogy a feltételek teljesítését még csak most fogják vizsgálni, a tényleges kifizetés pedig (ha lesz ilyen) a jövő év végéig is elhúzódhat.

Nagyon úgy fest, a Tisza-kormány áradó miniszterelnöke szimpla politikai haszonszerzésből hazudott a magyar közvélemény szemébe. (Ehhez képest minap Szlovéniában még arról beszél, hogy „a befagyasztott uniós forrásról folytatott tárgyalás gördülékeny volt, egyetlen nap alatt hozzájutottunk a pénzhez”.

Nem, ne vergődjön, miniszterelnök úr! Excellenciádnak nem velem – az Európai Bizottsággal van vitája. Viszont arra kíváncsi lennék, ír-e nekik valami válaszfélét. Vagy hallgatni fog, mint hal a szatyorban? Esetleg újra a hero-feliratú sapkájában üzen majd híveinek: „Éjjel, száraz lábbal a Duna közepén, avagy fenékküszöb by night”?

(Friss hír: a jövő tankönyvébe szánt fenékküszöb alaposan megsüllyedt.)