BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 03. 13 percnyi olvasás
A magyarok régi vágya egy hatékonyabban működő, gazdagabb ország megteremtése. Ehhez elengedhetetlen az erős nemzeti ipar. A technológiai fejlődés az elmúlt években olyan sebességre kapcsolt, ami nemcsak a leszakadásunk esélyét növelte meg, hanem megteremtette annak a lehetőségét is, hogy az ipari területen valóban felzárkózzunk. Az alábbiakból kiderül, hogy ez nem egy vágyvezérelt gondolat, hanem nagyon is reális, de –ahogy mondani szokás – most nagyon észnél kell lennünk!
Az Indamedia idén is megrendezi Közép-Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciáját, az AI Summit Budapestet 2026. szeptember 7–8-án a Városligetben!
A globális ipar és a technológiai szektor gyökeres átalakuláson megy keresztül: a mesterséges intelligencia, az ipari automatizáció és a fejlett adatkezelés már nem a távoli jövő ígérete, hanem a mindennapi versenyképesség alapfeltétele. Miközben a kelet-közép-európai régióban azt látjuk, hogy több ország vállalatai agresszíven nyomulnak előre, Magyarországon még tétovázás tapasztalható. Bár a világ vezető technológiai cégei és prémium autóipari gyártói évtizedek óta jelen vannak nálunk, a hazai vállalkozások széles köre még mindig elakad a digitális technológiák gyakorlati alkalmazásánál. Ács Istvánnal, a hazai ipar digitális átállását, innovációját és versenyképességét támogató szövetség, az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform elnökével – aki több mint két évtizeden át vezette az ipari automatizálással, hajtás- és vezérléstechnikával foglalkozó Bosch Rexroth magyarországi és adriai regionális tevékenységét – jártuk körül, miért állunk most döntő válaszút előtt, azaz: felzárkózunk az élvonalhoz, vagy végleg lemaradunk.
Ha a magyar gazdaság technológiai fejlettségét és adaptációs képességét vizsgáljuk, arról nem lehet egyetlen leegyszerűsítő ítéletet mondani. A hazai piac egy összetett ökoszisztéma, amelyben a multik, a kis- és középvállalkozások, a startupok, a felsőoktatási intézmények, a kutatás-fejlesztési műhelyek és a szakpolitika szorosan összefüggenek. Ezt nézve, Magyarországnak meglepően jó kiindulási alapjai vannak – állítja a szakember.
Arra a példára hivatkozik, hogy a Magyarországon működő autógyárak vagy például a Bosch magas színvonalú fejlesztőközpontjai és a számtalan itt jelen lévő prémium autóipari beszállító olyan technológiai csúcskultúrát hozott az országba, amely európai összehasonlításban is megállja a helyét. Ehhez társul a magyar műszaki és természettudományos képzés hagyományosan erős alapja. Az infrastruktúra és a tudásanyag tehát adott. A problémák ott kezdődnek, amikor a meglévő lehetőségek gyakorlati bevezetéséről, vagyis az implementációról van szó.
Ács István szerint a hazai vállalatok, cégvezetők és munkavállalók jelentős része messze elmarad az európai élvonaltól abban a készségben, hogy miként fordítsák át a kéznél lévő digitális megoldásokat közvetlen üzleti előnnyé. Ez a lemaradás pedig a mesterséges intelligencia (AI) robbanásszerű terjedésével nem egyszerűen hátrányt, hanem egzisztenciális kockázatot jelent.
Ez is érdekelheti
A mesterséges intelligencia (AI) térhódítása megállíthatatlan, már a magyar kis- és középvállalkozások (kkv-k) ajtaján is kopogtat. Vajon készen állnak ezek a cégek, hogy meglovagolják a technológiai fejlődés új hullámát? Egerszegi Krisztián, a MiniCRM cégépítője, aki idén megkapta az informatikai szakma legnagyobb hazai elismerését, a Gyurós Tibor-díjat, nem kertelt: a magyar kkv-k jelentős része még messze van attól, hogy teljes mértékben kihasználja az AI nyújtotta lehetőségeket.
A technológia fejlődése nem lineáris, hanem exponenciális. Azok a cégek, amelyek most az exponenciális ív alján hezitálnak, nem csupán lépéshátrányba kerülnek, hanem végleg kiszorulhatnak a piacról. Az olló a digitalizált és a hagyományos működésű vállalatok között visszafordíthatatlanul nyílik – figyelmeztet az Ipar 4.0 elnöke.
Ács István azt érzékeli, hogy sok magyar cégvezető még mindig úgy tekint a digitalizációra, mint egy opcionális IT-fejlesztésre: egy olyan technológiai újításra, amit, ha van rá keret és kedv, be lehet vezetni, ha nincs, el lehet halasztani. A világ sikeresebb felén és a piacvezető vállalatoknál ezen a ponton már régen túlléptek. Ott a digitalizációt nem IT-projektként, hanem a vállalatmenedzsment elsődleges stratégiai lehetőségeként kezelik.
Ez a szemléletbeli különbség határozza meg a cégek jövőjét. Aki ma kimarad a digitális adatgyűjtésből és folyamatoptimalizálásból, annak az üzleti folyamatai lassúak és átláthatatlanok maradnak. A növekvő költségek és az elszabaduló munkaerőárak mellett a hagyományos hatékonyságnövelő eszközök – a folyamatok apróbb csiszolgatása vagy a létszám bővítése – hamar elérik a korlátaikat. Stratégiai szintű technológiai adaptáció nélkül a profitszint óhatatlanul bezuhan – mutatott rá a fenyegető valóságra Ács István.
A lemaradás okai szerinte mélyen gyökereznek a magyar vállalati kultúrában. Míg Nyugat-Európában évszázados tradícióval megalapozott, generációkon átívelő családi vállalkozások működnek (elég csak az 1795-ben alapított Boschra gondolni), addig a magyar magángazdaság története a rendszerváltás óta mindössze 30-35 évre tekint vissza. A mai magyar kkv-k jelentős része most ért el a generációváltás kritikus pontjához: az őszülő alapító cégvezetőknek át kell adniuk a kormányrudat. Ebben a törékeny átmeneti időszakban a megújulás és az új vezetési kultúra meghonosítása elengedhetetlen a fennmaradáshoz.
Vajon van-e esélye egy lemaradó országnak arra, hogy felzárkózzon, vagy az örök követés a sorsa? A technológiatörténet azt mutatja, hogy a lemaradás néha rejtett előnyt jelenthet. Ez az úgynevezett leapfrogging, azaz a technológiai szakaszok átugrásának képessége – emlékeztet Ács István.
Ha visszatekintünk a kilencvenes évek elejére, Magyarországon a hagyományos vezetékes telefonhálózat kiépítése tragikusan lassan haladt, éveket kellett várni egy-egy vonalra. Amikor azonban megjelent a GSM-technológia és a mobiltávközlés, az ország nem a rézhálózat elavult lépcsőfokait járta végig, hanem azonnal az élvonalbeli mobiltechnológiára váltott. Ezáltal nemzetközi összehasonlításban is pillanatok alatt az élbolyba kerültünk.
Nem az a feladatunk, hogy feltaláljuk a Google-t, az Apple-t vagy az OpenAI-t. A mi versenyterünk az alkalmazásban, az implementációban van. Az intelligens adaptáció kinyitja a kaput a kvantumugrás előtt – állítja a szakember. Ugyanez a lehetőség áll előttünk ma is, mint a GSM berobbanása idején. Nem Magyarországnak kell kifejlesztenie a világ következő nagy nyelvi modelljét vagy szilícium-völgyi platformját. A verseny a meglévő, érett technológiák – az AI, a robotika, az IoT-szenzorok és a felhőalapú elemzések – gyors és hatékony alkalmazásáért folyik. Aki gyorsan tanul és mer nagyot lépni, az áttörheti az évtizedes korlátokat.
A digitalizációval kapcsolatos egyik legnagyobb tévhit, hogy az kizárólag a milliárdos költségvetéssel működő multinacionális vállalatok játszótere. A valóságban a digitális átállás kicsiben, alacsony belépési küszöbbel is elindulhat, és azonnali megtérülést hozhat.
A vállalati gyakorlatban az átállás általában két fő területen hoz áttörést:
A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a magyar vállalkozások, amelyek sikeresen kitörtek a középszerűségből, mind stratégiai elhatározásból indultak el ezen az úton. Nem vártak csodára vagy ingyenes pályázati forrásokra, hanem felismerték, hogy a regionális versenytársaik – cseh, lengyel, román cégek – már a nyakukon vannak, és a piacon maradni csak hatékonyabb működéssel lehet.
Érdekes társadalmi ellentmondás, hogy míg a magyarok magánemberként kifejezetten nyitottak az új technológiákra, a munkahelyi környezetben ez a nyitottság gyakran köddé válik. A legfrissebb mobilalkalmazásokat, a közösségi médiát, NFC-s és QR-kódos fizetést vagy akár a ChatGPT-t magáncélra milliók használják készségszinten az országban. Ám amint belépnek a munkahelyük kapuján, sokan visszatérnek az évtizedes, nehézkes rutinokhoz.
Ennek megváltoztatásához széles körű társadalmi és vállalati edukációra van szükség. A Baltikumban vagy Kelet-Ázsiában a digitalizáció a mindennapi kultúra szerves részévé vált. Az észt állampolgárok a számítógép előtt ülve intézik a teljes életüket az adózástól a nyugdíjügyekig, míg Kínában még a piaci árusok is QR-kóddal tranzakcionálnak. Ahhoz, hogy a hazai vállalatoknál áttörés történjen, a munkahelyi kultúrában is természetessé kell válnia az okoseszközök használatának – hívta fel a figyelmet az Ipar 4.0 elnöke.
Az csak mítosz, hogy a digitalizációhoz tőkeerős nagyvállalatok kellenek, a kkv-k szintjén gyorsan nagy hatást lehet elérni / Illusztráció: Getty Images
A mesterséges intelligencia például drasztikusan leegyszerűsítheti a mindennapi irodai munkát: egy fél napig tartó jegyzőkönyvezés vagy elemzés AI-segítséggel ma már 10 perc alatt elkészíthető. Ez nem az emberi munka kiváltását jelenti, hanem az emberi munka felértékelődését. Az adminisztratív terhek lepakolásával a dolgozók és a vezetők végre arra koncentrálhatnak, ami valóban értékteremtő: a stratégiára, a kreativitásra és az ügyfélkapcsolatokra.
A technológiai fordulat nem történhet meg elszigetelt akciókkal. Ahhoz, hogy Magyarország átlépje a kritikus küszöböt, az egész ökoszisztémának egy irányba kell húznia. Ebben kiemelt szerepe van a független szakmai platformoknak, az egyetemi kutatóközpontoknak, a gazdaságpolitikának és maguknak a cégvezetőknek is.
Nem százezer céget kell egyszerre átalakítani. Ha néhány ezer hazai kkv elindul a tudatos digitalizáció, az adatalapú működés és a mesterséges intelligencia adaptációjának útján, az olyan kritikus tömeget hoz létre, amely az egész nemzetgazdaság teljesítményét új pályára állítja. A technológia készen áll, a lehetőségek a kezünkben vannak. Már csak azt kell kiderítenünk, megvan-e bennünk a bátor elhatározás, hogy éljünk velük? – tette fel mindannyiunk helyett a kérdést Ács István.
A vállalati digitalizációról és a mesterséges intelligencia szerepéről a magyar gazdaság felzárkóztatásában több előadás is szól majd a jövő heti AI SUMMIT 2026 rendezvényen.
Napi