• Ámon Ágnes mindössze 28 éves volt, amikor egy rutinvizsgálat során kiderült, rendkívül kicsi az esélye arra, hogy saját gyermeke szülessen
• A diagnózist hosszú kivizsgálások, sikertelen kezelések és rengeteg csalódás követte
• Bár a pár minden lehetséges megoldást megpróbált, a folyamatos kudarcok végül nemcsak a gyermekvállalási terveiket, hanem a kapcsolatukat is próbára tették

„Bennem végig megvolt a hit. Mindig elképzeltem, hogy egyszer lesz kisbabám. A családom és a barátaim is végig azt mondták, olyan fiatal vagyok, biztosan sikerülni fog. Nekem ez adott erőt. De volt egy pillanat, amikor a volt férjem kimondta, hogy neki elfogyott a hite. Azt hiszem, ott tört el igazán valami” – mesélte Ágnes.

A válás feldolgozása legalább akkora feladatot jelentett számára, mint maga a meddőségi diagnózis.

„Akkor kezdtem el pszichológushoz járni. Heti rendszerességgel beszélgettünk, hogy ezt az egész traumát fel tudjam dolgozni, és valahogy újra össze tudjam rakni magam.”

Ez is érdekelheti

Dr. Császár Nagy Noémi szerint ez korántsem egyedi történet. A szakember úgy fogalmazott, a meddőség nem önmagában tesz tönkre egy kapcsolatot, hanem az a lelki folyamat, amelyet a párok gyakran segítség nélkül próbálnak végigcsinálni.

„Gyakorlatilag ugyanaz történik, mint amikor valaki egy nagyon súlyos diagnózist kap. Lesz egy élet a diagnózis előtt, és lesz egy utána. Elkezdődik a betegszerep, identitásválság alakul ki, és ez természetesen a párkapcsolatra is hat.”

A pszichológus szerint ilyenkor a férfiak és a nők gyakran teljesen másképp reagálnak ugyanarra a fájdalomra.

„A nők általában beszélnek az érzéseikről. A férfiak inkább megoldani akarják a problémát. Elkezdenek új orvost keresni, új kezelést keresni, vagy egyszerűen belemenekülnek a munkába. Ettől azonban ugyanúgy szenvednek. A kutatások szerint a stressz mértéke közel azonos, csak másképp mutatják ki.”

A különböző megküzdési módok miatt sokszor éppen akkor távolodnak el egymástól a párok, amikor a legnagyobb szükségük lenne egymásra.

„A nő sokszor azt érzi, hogy a férfit már nem érdekli a közös gyermek, mert nem beszél róla. A férfi pedig azt gondolja, neki most megoldást kell találnia. Ebben az eltérő kommunikációban nagyon könnyen elveszíthetik egymást” – magyarázta Noémi.

A hosszú kezelések ráadásul teljesen átírják a hétköznapokat.

„Egyszer csak projekt lesz az egész. Projektfelelősök, határidők, laboreredmények, ultrahangok. Két vizsgálat között zajlik az élet, a kapcsolat pedig lassan háttérbe szorul.”

Noémi szerint éppen ezért óriási jelentősége van annak, hogy a párok ne csak a gyermekvállalásra koncentráljanak.

„Nagyon fontos, hogy az ember ne veszítse el az identitása többi részét. Nemcsak leendő szülők vagyunk, hanem társak, nők, férfiak, szakemberek, barátok is. Ha ezeket a részeket meg tudjuk őrizni, sokkal nagyobb eséllyel marad egyben a kapcsolat. Önmagában a reprodukciós zavar nem tesz tönkre egy házasságot. Az vezet oda, ha a pár közben elveszíti önmagát és egymást.”

Ágnes története végül mégis reményteli fordulatot vett. A válás után új párkapcsolatban találta meg a boldogságot, majd természetes úton teherbe esett. Ma már egy három és fél éves kislány édesanyja.

Visszatekintve úgy érzi, a legfontosabb kapaszkodó végig a hite volt.

„Én azt gondolom, engem a saját magamba vetett hit vitt előre. Mindig hittem benne, hogy valahogy jól alakul majd az életem. Lehet, nem úgy, ahogyan eredetileg elképzeltem, de hittem benne, hogy egyszer édesanya leszek.”