Ezért nem ugyanaz a 120 Hz és a 120 FPS – A különbségen elbukhat a tökéletes képernyős élmény

Új tévét, monitort vagy konzolt vásárolni mindig izgalmas, de a technikai adatok tengerében rendkívül könnyű eltévedni. Bár a 120 Hz és a 120 FPS kifejezéseket sokan szinonimaként használják, a két mutató valójában teljesen eltérő hardveres folyamatokat jelöl. A tökéletes vizuális és játékélmény eléréséhez elengedhetetlen a két érték közötti különbségek megértése és pontos összehangolása.

A 120 Hz és a 120 FPS eltérő fogalmak, előbbi a kijelző képfrissítését, utóbbi a jelforrás által generált képkockák számát jelzi
A mozgás simasága csak akkor optimális, ha a kijelző (Hz) és a jelforrás (FPS) összhangban van
A régi tévés rendszerek fix frekvenciáját a váltakozó áram szabványai határozták meg, ezért alakultak ki a 25/50 FPS normák
A videójátékok képkockaszáma dinamikusan változik, ami képtörést okozhat, ha nincs szinkronban a monitorkép frissítésével
A VRR, FreeSync és G-SYNC technológiákkal a monitor képes dinamikusan követni a GPU FPS-ét, így megszűnik a képtörés

A technológiai cikkek vásárlói gyakran összetévesztik a képfrissítési frekvenciát és a képkockaszámot, pedig a megfelelő megjelenítő vagy gamer konfiguráció kiválasztásához kulcsfontosságú tisztában lenni a különbségekkel. Az alapvető tévedés abból fakad, hogy mindkét érték a mozgás simaságáért felel, ám míg az egyik a kijelző fizikai képességeit írja le, a másik a jelforrás pillanatnyi teljesítményének a mérőszáma – figyelmeztet áttekintésében a BGR.

Mit jelent pontosan a Hz és az FPS?

A képfrissítési frekvenciát Hertzben (Hz) mérjük, és azt jelzi, hogy a kijelző panelje hányszor képes friss képet megjeleníteni egyetlen másodperc alatt. Egy 120 Hz-es frissítésű monitor vagy televízió esetében ez azt jelenti, hogy a kijelző legfeljebb 120 alkalommal tudja megújítani a képernyő tartalmát egy másodperc alatt. A magasabb frissítés simább mozgást és élesebb vizuális élményt eredményez.

Ezzel szemben a képkockaszámot FPS-ben (Frames Per Second) adjuk meg. Ez azt méri, hogy a jelforrás – vagyis a számítógép vagy konzol processzora (CPU) és grafikus vezérlője (GPU) – hány egyedi képkockát képes renderelni egy másodperc alatt. Az alacsony FPS akadós képet ad, míg a magasabb érték gördülékenyebb megjelenítést és gyorsabb válaszidőt kínál.

A két érték közötti viszony megértéséhez látni kell, hogy a 120 Hz és a 120 FPS hogyan hat egymásra. Hiába képes a grafikus kártyánk 200 FPS teljesítményre, ha a kijelzőnk csak 60 Hz-es, a képernyő fizikai korlátai miatt másodpercenként legfeljebb 60 képkockát fogunk látni.

Ez is érdekelheti

Ha megváltoztat egy rejtett tévébeállítást, a képminőségben azonnal megjelenhet a különbség

Sokan nem is sejtik, hogy új televíziójuk gyári beállításai messze elmaradnak a készülék valódi képességeitől. A gyártók ugyanis gyakran energiatakarékos vagy bemutatótermi üzemmódban szállítják ki a készülékeket, amelyek nem a legjobb képminőséget nyújtják. Bár a modern kijelzők technológiai szempontból lenyűgözők, a gyári beállítások miatt a vásárlók nem mindig tapasztalják meg a készülékek teljes potenciálját. A helyzet azonban könnyen orvosolható: mindössze néhány percet kell szánni a megfelelő beállítások elvégzésére.

A váltakozó áram öröksége és a hagyományos videók

A sugárzott tévéműsoroknál a képkockaszám hagyományosan rögzített érték. Érdekes technológiai háttér, hogy a televíziózás korai szakaszában a képfrissítési ráták kialakulása az elektromos hálózatok működésére nyúlt vissza. Mivel a váltakozó áram meghatározott frekvencián váltja a polaritását – Európában, így Magyarországon is például 50 Hz-en –, a földi műsorszórás infrastruktúráját is ehhez igazították, így jöttek létre a standard 25 FPS-t és a nagy felbontásoknál az 50 FPS-t használó sugárzási szabványok.

A hagyományos televíziók működése korábban meglehetősen merev volt: függetlenül a megjelenített tartalomtól, a kijelző a beállított fix frekvencián frissítette a képet. Ha a televízió egy teljesen üres, fekete képernyőt mutatott, a hardver akkor is kitartóan dolgozott azon, hogy másodpercenként szabványos frekvenciával frissítse a semmit. Amikor a beérkező videó képkockaszáma alacsonyabb volt a kijelző frissítésénél, a készülékek vagy többször megismételték ugyanazt a képkockát, vagy algoritmusok segítségével nem létező, köztes képkockákat próbáltak generálni a meglévő adatok alapján.

Interaktív játékok, képtörés és a szinkronizáció

A videójátékok renderelése alapjaiban tér el a videók lejátszásától. A számítógépek és konzolok egyenáramról (DC) működnek, ahol az áramlás egyirányú, így a játékok képkockaszáma nem egy rögzített konstans, hanem a hardver pillanatnyi teljesítményétől függ.

Ezért ingadozik az FPS a játékok során. Egy csendesebb belső térben a hardver magas képkockaszámot produkál, ám amint belépünk egy látványos robbanásokkal teli nyílt terepre, az átlagos 90 FPS teljesítmény egyetlen pillanat alatt leeshet 60 FPS-re, majd azonnal visszaugorhat.

Ha a monitor frissítési gyakorisága és a jelforrás (pl. egy játékkozol vagy PC) felől adott idő alatt érkező renderelt képek száma nincs összehangolva, abból képtörés lehet / Illusztráció: Getty Images

Ez az ingadozás komoly kihívás a kijelzőknek. Ha a GPU által kibocsátott képkockák és a monitor frissítési üteme nincsenek szinkronban, a képernyőn egyidőben két különböző időpillanatban renderelt képkocka részlete jelenhet meg, ami a rendkívül zavaró képtöréshez vezet.

A probléma kiküszöbölésére a gyártók kifejlesztették a változó képfrissítési frekvencia (VRR) technológiát, valamint az olyan szinkronizációs eljárásokat, mint az AMD FreeSync vagy az Nvidia G-SYNC. Ezek a megoldások arra kényszerítik a monitort, hogy a frissítési ütemét dinamikusan hozzáigazítsa a grafikus kártya által kibocsátott valós FPS-értékhez.

Végső soron a tökéletes élményhez elengedhetetlen, hogy a jelforrás teljesítménye (FPS) és a kijelző képessége (Hz) egyensúlyban legyen. Ha bármelyik oldalon lemaradás tapasztalható, a méregdrága hardver potenciálja veszendőbe megy, vagy a vizuális élmény látja kárát. Fontos megjegyezni, hogy a kijelző képfrissítési rátája nincs összefüggésben az alkalmazott megjelenítési technológiával. Az OLED vagy a MiniLED, stb. tv-készülékek kijelzői ugyanúgy lehetnek például 120 Hz-esek, nem ettől függ a fényerő, a kontrasztosság, illetve a megjelenített színek száma vagy a feketék tökéletessége. Ám a képernyő válaszideje függ tőle, ami azt jelenti, hogy az adott képpont mennyi idő alatt képes aktívvá válni, de ez már egy másik történet.