Bár a csillagászatban a tudatos kutatás az elsődleges, a legnagyobb áttöréseket gyakran a véletlen szüli. Ben Sutlieff, a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent tanulmány társvezetője, az Edinburghi Egyetem csillagásza is megerősítette, hogy eredetileg a rendszerben keringő Beta Pictoris b jelű bolygót szerették volna tüzetesebben megvizsgálni, hogy nyomon kövessék a pályamozgását és egyéb tulajdonságait. A felvételek elemzése közben azonban a kutatócsoport egy eddig ismeretlen, a fő célponttól elkülönülő objektumra lett figyelmes, amely egy teljesen új kutatási irányt nyitott meg számukra.

A felfedezést Markus Bonse, az Európai Déli Obszervatórium (ESO) németországi csillagásza is egy izgatott kérdéssel nyugtázta, amikor az adatok böngészése közben először észrevette a rendellenességet. Hogy megbizonyosodjanak az észlelésről, a csapat az ESO kiterjedt archívumához fordult, és az obszervatórium korábbi megfigyeléseit kezdték el átfésülni, írja a Phys.org.

Tízéves bújócska az adathalmazban

A nyomozás váratlan eredményt hozott: az újonnan azonosított Beta Pictoris d bolygó ugyanis több, akár tizenegy évvel ezelőtti felvételen is szerepelt, bár az egyiken épphogy csak kivehető volt a jóval nagyobb szomszédja vakító fénye mellett. „Úgy tűnik, a d-bolygó több mint egy évtizeden át bújócskázott velünk, és csak most mondhatjuk neki, hogy megvagy” – fogalmazott Jayne Birkby, az Oxfordi Egyetem csillagásza és a tanulmány társszerzője.

Ahhoz, hogy egy exobolygó felfedezését hivatalosan is megerősítsék, általában újabb célzott megfigyelésekre van szükség. A Beta Pictoris rendszert azonban a múltban már olyan kiterjedten tanulmányozták, hogy elegendő volt az ESO korábbi SPHERE nevű műszerének adatait, valamint a James Webb űrtávcső NIRCam eszközének archív felvételeit újraelemezni. Valentin Christiaens, a francia CEA Paris-Saclay kutatója szerint ez a módszer nemcsak izgalmas, de rávilágít arra is, hogy a hatalmas archívumok valószínűleg még rengeteg rejtett tudományos kincset tartogatnak.

A tőlünk nagyjából 63 fényévre található rendszerben a két korábban ismert planétához hasonlóan az új jövevény is egy gázóriás, akárcsak a mi Jupiterünk vagy Szaturnuszunk. A Beta Pictoris d pályája a két korábban ismert bolygó pályája között helyezkedik el. Míg az első két bolygó tömege nagyjából a Jupiter tízszerese, addig az új planéta mindössze 2,4 Jupiter-tömegű, ami a valaha közvetlenül leképezett legkisebb tömegű exobolygók egyikévé teszi. Az égitest ezenfelül viszonylag hideg is, aminek következtében a központi csillagához képest rendkívül halvány.

A közvetlen képalkotás – amikor egy objektum fényét lényegében közvetlenül leképezik – általában csak a rendkívül fényes planéták esetében működik, amelyek képesek kitűnni a csillaguk vakító ragyogásából.

A szakemberek kiemelték, hogy az újonnan felfedezett bolygó közel százszor halványabb, mint a rendszer híres b bolygója, amivel ez a valaha volt leghalványabb exobolygó, amit a Földről valaha is sikerült lencsevégre kapni. (Érdekesség, hogy a Sutlieff és Bonse által vezetett, az ESO Very Large Telescope (VLT) ERIS műszerét használó csapattal párhuzamosan egy független, Aidan Gibbs által vezetett kaliforniai kutatócsoport is felfedezte az égitestet a James Webb űrtávcső segítségével.)

A kirakós hiányzó darabja

A felfedezés tudományos jelentőségét tovább növeli, hogy a HR 8799 után a Beta Pictoris mindössze a második olyan rendszer, ahol kettőnél több bolygót sikerült közvetlenül leképezni.

A többszörös bolygórendszerek azért számítanak a csillagászok „Szent Gráljának”, mert felbecsülhetetlen értékű információkkal szolgálnak arról, hogy ugyanabban a formálódási környezetben hogyan jönnek létre eltérő típusú exobolygók. A Beta Pictoris d azonosítása ráadásul egy régi rejtélyt is megoldott: a bolygó tömege és elhelyezkedése tökéletes magyarázatot ad a csillagot körülvevő, bolygókeletkezési törmelékből álló törmelékkorong sajátos, eddig megmagyarázhatatlannak tűnő alakjára is.

Beth Biller, az Edinburghi Egyetem csillagásza szerint az eredmények további kutatásokra ösztönöznek majd olyan rendszerekben, ahol a halványabb planéták eddig észrevétlenül bújtak meg a fényesebb szomszédok mellett. Mint mondta, úgy tűnik, a bolygók szeretik a társaságot, és az ESO készülő Extremely Large Telescope (ELT) segítségével a jövőben még több, eddig rejtőzködő, kisebb tömegű égitestet fedezhetünk fel.

(Borítókép: Illusztráció a Tejútrendszerről. Fotó: Getty Images)