Magyarország felől évi 5,5 millió tonna kőolajat szállíthat majd az új vezeték Szerbiába, miközben az ország éves felhasználása nagyjából 3,3 millió tonna. A szerb szakértők szerint a beruházás fontos lépés, de önmagában nem oldja meg az ellátásbiztonság problémáját, különösen akkor, ha a Mol többségi tulajdonrészt szerez az orosz érdekeltségű NIS-ben.

Magyarország felől évi 5,5 millió tonna kőolajat szállíthat majd az a vezeték, amely a magyar határtól Újvidékig épülhet meg. A szám különösen azért érdekes, mert Szerbia éves olajfelhasználását Milun Babic, a Szerbiai Energiaszakértők Szövetségének közgyűlési elnöke mintegy 3,3 millió tonnára becsüli. 

A beruházás mögött már konkrét lépések is vannak. A szerb parlament jóváhagyta a Transnafta hitelfelvételének állami garanciáját, a társaság pedig már tavaly decemberben kiírta a kivitelezési tendert. A vezeték a magyar határtól, Horgos térségétől indulna, és az újvidéki terminálig vezetne, a szerb szakasz pedig több mint 100 kilométer hosszú lenne.

Dubravka Djedovic Handanovic bányászati és energiaügyi miniszter augusztus 26-án közölte, hogy a munkálatoknak még az év vége előtt meg kellene kezdődniük. Eredetileg már őszre tervezték a rajtot, ám a szükséges eljárások miatt a pontos ütemezés még nem végleges.

A vezeték építése a jelenlegi tervek szerint nagyjából két és fél évig tarthat. A beruházás jelentősége azonban nem pusztán abban áll, hogy mekkora mennyiségű olajat tud majd szállítani.

Második olajútvonalat építene ki Szerbia

Szerbia jelenleg gyakorlatilag egyetlen fő útvonalra támaszkodik: az Adriai-tengeren fekvő omisalji kikötőből a JANAF vezetéken keresztül érkezik a kőolaj a pancsovai finomítóhoz. Az új magyar-szerb összeköttetés ezzel párhuzamosan teremtene alternatív beszerzési lehetőséget.

„Nem jó, ha minden lap egyetlen zsebben van” - figyelmeztetett Babic a Srpske Novine-nek nyilatkozva, aki szerint az új vezeték önmagában még nem oldja meg Szerbia minden problémáját.

A szakértő különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyzet akkor is összetett marad, ha a Mol végül többségi tulajdont szerez az orosz érdekeltségű NIS-ben. Az új vezeték ugyanis önmagában nem szünteti meg az ellátási és tulajdonosi kockázatokat.

A szerb kormány szerint ugyanakkor éppen a több útvonal kialakítása a cél. 

A hosszabb távú tervek még ennél is tovább mennek. Babic szerint érdemes lenne déli irányban, Szaloniki felé is kiépíteni a kapcsolatot. A Szkopje és Szaloniki közötti szakasz már felújított termékvezetékként működik, így szerinte elsősorban a Szerbia és Szkopje közötti hiányzó összeköttetést kellene megteremteni.

Ez már nem pusztán szerb érdek lenne. Egy újabb balkáni olajellátási útvonal Európa számára is fontos lehetne, hiszen a régió energiaellátásának biztonságát és a közép-európai ellátási útvonalak diverzifikációját is javíthatná.

Közben egy másik kockázat is árnyalja a képet: a Duna alacsony vízállása. A folyami szállításnak komoly szerepe lehet az olaj és az olajtermékek mozgatásában, a tartósan alacsony vízszint azonban ezt nehezítheti.

A magyar vezeték ennek fontos eleme lehet, de a következő két és fél évben még számos akadály felmerülhet, a földkisajátításoktól a politikai változásokig.

Egyelőre három szám biztos: 5,5 millió tonnás éves kapacitás, 3,3 millió tonnás szerb fogyasztás és az állami garancia a Transnafta finanszírozásához. Hogy ebből valóban működő, több lábon álló olajellátás lesz-e, azt az is eldöntheti, ki lesz a NIS tulajdonosa, amikor a vezeték elkészül.