Mint a bejegyzésből kiderült, több hónapon át sikerült végleg felhagynia az ivással, de a sóvárgás végig jelen volt. Kerülte az embereket, irigyelte a felszabadultságukat, és úgy érezte, hogy józanul sosem lehet olyan vicces vagy könnyed, mint alkohollal. A társas érintkezések nehezebbé váltak számára, nem is beszélve a kínkeserves small talk jelelgű beszélgetésekről.

Mint arról beszámol, ő mind tőle telhetőt megpróbált: addiktológus segítségét kérte, gyűlésekre járt, újra és újra nekilátott, mégis visszaesett. „Egy sör nem sör” – ezt mindig elhitte, és belecsúszott ugyanabba a körforgásba - számol be róla a feltehetően valamivel több mint egy éve alkoholmentes életet folytató Grecsó Zoltán. Iszik, majd szégyelli magát azért, amit részegen tett. Az alkohol ideig-óráig megszüntette a feszültséget és a szorongást, amit paradox módon nagy részben ő maga okozott. Amikor már ebben sem segített, csak keserűbb lett az egész, ami egyfajta ördögi körforgássá is fajulhat olykor.

Egy éve ismét úgy döntött, hogy nem iszik. Ez az időszak sem volt könnyű számára: gyász és nehézségek sorozata próbálta megbuktatni, de mára egy éve, három órája és negyvenkilenc másodperce józan - hangsúlyozza szerda késő délutáni bejegyzésében. Hozzátette: Nem állítja, hogy ettől minden problémája megoldódott, de most már nem az alkohol szorításából próbál szabadulni. Ez is egyfajta megkönnyebbülés számára.