Az eredetileg 2023. augusztus 20-án készült képet a napokban ismét felkapta az internet. A különös alakzat egy csápos lényre emlékeztet, de H. G. Wells Világok harca című regényének háromlábú harci gépeit is eszünkbe juttathatja. Bár a NASA marsjárói gyakran örökítenek meg furcsa kőzeteket, a "marsi medúza" szinte biztos, hogy nem felszíni képződmény.

Kozmikus részecske miatt jelenhetett meg a "marsi medúza"?

A Curiosity általában több felvételt készít ugyanarról a célpontról. A jármű ezt a helyszínt 13, majd 25 másodperccel korábban is lefotózta ugyanazzal a kamerával, de a sötét alakzat egyiken sem látható. A szakértők ezért gondolják úgy, hogy csupán egyetlen képkockát érintő képhibáról van szó.

A világűrből folyamatosan érkeznek nagy energiájú kozmikus részecskék. A Földön ezek nagy részét eltéríti a bolygó mágneses tere, mások pedig a sűrű légkörben ütköznek a molekulákkal. A Marsnak azonban nincs globális mágneses tere, és a légköre is rendkívül ritka – tömege mindössze fél százaléka a földiének. 

Ha egy töltött részecske eltalálja a kamera szilíciumdetektorát, átmeneti képhibát okozhat. Ez legtöbbször fehér foltok, világos csíkok vagy zaj formájában jelentkezik, de ritkábban sötét alakzatok is létrejöhetnek. A Curiosity egy másik kamerája (a Hazcam) egy 2023-as videón szintén rögzített már egy hasonló, fekete képhibát, amit kozmikus részecske becsapódása okozott.

Más műszaki ok sem zárható ki

A Curiosity kameráiért felelős csapat még nem elemezte részletesen a felvételt, így nem jelenthetjük ki biztosan, hogy kozmikus részecske okozta a hibát. Más műszaki vagy képfeldolgozási probléma is állhat a háttérben. Az előzményfotók alapján azonban szinte biztos, hogy a jelenség a kamerában keletkezett, és nem egy valódi objektum lebegett a Mars felszíne felett.

Nem ez az első furcsa alakzat a Marson

A vörös bolygó felvételein korábban is feltűntek már hétköznapi tárgyakra vagy élőlényekre emlékeztető formák. A legismertebb példa a Cydonia térségében található „marsi arc”, amelyet a Viking–1 űrszonda fotózott le 1976-ban. Akkor a felszín egyenetlenségei és a megvilágítás emberi arc benyomását keltették, de a későbbi, sokkal részletesebb felvételek bebizonyították, hogy csak egy erősen lepusztult szikláról van szó.