Mint arról lapunk is beszámolt, Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter közösségi oldalán közzétett egy videót, melyben arról beszélt, hogy „óriási szükség van ezekre a kövekre, mert amit nappal építünk, este leomlik, mint ahogy a balladában is van” – fogalmazott a honvédelmi miniszter a Duna egyre növekvő sodrására, valamint a Kőmíves Kelemen című műre utalva.

Elmondása, valamint az elmondása alapján készült cikkek szerint a helyszínen több mint száz betontömböt helyeznek el a szerkezet stabilizálására, de továbbra is kétségek merülnek fel, hogy az eredeti tervek szerint befejezhető-e az építkezés. A két kőgát közötti szűk szakaszon a vízsebesség drasztikusan megnőtt, ami egyszerre jelent komoly terhelést a fenékküszöb számára és okozza a meder drámai mélyülését. Az eredetileg 4-5 méteres mélység mára helyenként 13-18 méterre nőtt, derül ki szakmai jelentésekből.

Szendőfi Balázs természetfilmes, halkutató rámutatott, hogy a Duna paksi szakaszán a meder főként homokos, amelyet kisebb szemű sóderréteg és egy évszázadok alatt lerakódott, kavicsos-márgás réteg követ. A felgyorsult folyamatok során ezek a rétegek gyorsan kimosódnak, ami éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit a fenékküszöb építésével terveztek.

Ezeket az állításokat úgy tűnik, Magyar Péter miniszterelnök, ha nem is egy az egyben, de a veszélyre figyelmeztető részét mindenképpen cáfolta nem sokkal később kitett bejegyzésében: "A sajtóban terjesztett álhírekkel szemben a paksi fenékküszöb a tervezett módon ellátja a funkcióját, és emeli a vízszintet. A Duna medrének természetes mélyülése miatt a szakemberek feltöltik az érintett részeket." - fogalmazott a kormányfő.